Képviselőházi napló, 1931. VII. kötet • 1932. május 06. - 1932. május 13.

Ülésnapok - 1931-80

76 Az országgyűlés képviselőházának í ván: Ott is van elég proletár!) vagy pedig gondoskodik munkaalkalmakról és megfelelő szociálpolitikával a munkanélküliek megfelelő támogatásáról. Harmadik út nincs és ennek a kijelentésnek az értéke éppen annyi, mint Károlyi miniszterelnök kijelentése volt az őszutón, amikor azt mondotta, hogy nem lesz éhező ember az országban, és a miniszterelnöki kijelentés ellenére sokszázezer magyar munkás, ipari, földes szellemi munkás koplalt kínosan és keservesen egy egész hosszú télen át. Munkaalkalmakat kell teremteni (Jánossy Gábor: Ügy van!) és akik számára nem tudnak munkaalkalmat adni, azok számára a szociális biztosítás alapelvei szerint vezessék be úgy, mint Európa más országaiban, a munkanélküliség; esetére való kötelező biztosítást. Mi ezt a Kérdést ceterum censeoként fogjuk kezelni, nem engedjük levenni a napirendről addig, amig ezen a téren kielégítő megoldást nem tapasztalunk. Tessék ezt a kormánynak tndomásul venni és tessék ezzel a problémával olyan komolyan foglalkozni, amilyen komoly maga a probléma. (Kálmán István: Már önök is módosították, eddig munkanélküli segélyt akartak, most pedig munkanélküliség esetére szóló biztosítást. Ez egészen más. — Esztergályos János: Vagy az egyiket, vagy a másikat, önök azonban semmit sem adnak!) Én mint szociálpolitikus, a munkanélküliséget sem levesekkel, sem inségmunkákkal (Esztergályos János: Munkát adjanakl), sem ad hoc segélyezésekkel megoldva nem látom és megoldhatónak nem tartom. A munkanélküliség esetére szóló biztosítást kívánom, mint olyant, ami az európai művelt országokban már megvan. Ha a kormányelnököt valaki megkérdezné, milyen utakon, merre felé tart, hová viszi az országot, gazdasági, politikai, szociális téren mi a programmja és ha ez a valaki úgy tenné fel a kérdést, hogy a miniszterelnök úr kénytelen volna neki válaszolni, a miniszterelnök úr egész biztosan nagy zavarba jönne, mert nem tudná megmondani, nem tudna felelni arra, hová, merre megy, mi a programmja. Nem is tudhat erre felelni, mert ő maga sem tudja. Idestova egy esztendeje lesz annak, hogy a miniszterelnöki székben ül, háromnegyed esztendeje már elmúlt, s közben néhányszor felszólalt ä miniszterelnök úr. Nyilatkozott egyes újságokban is és hallottunk is tőle egyet-mást, de határozott kijelentést nem igen hallottunk sem politikai, sem gazdasági, sem szociális téren nem kaptunk a miniszterelnök úrtól határozott programmot. À miniszterelnök úr azonban a programmadás alól azon az alapon felmenthető, hogy ő maga sem tudja, mit akar, nem is mondhatja ezt meg, mert úgy van vele, mint az a bizonyos máramarosi tanú, aki, amikor megkérdezték, hogy milyen ügyben fog tanúskodni, azt felelte, hogy majd csak lesz valahogyan, majd csak akad valami, amivel eltelik az idő. Nem véletlen az, hogy a miniszterelnök úrnak nemcsak, hogy nincs, de nem is lehet programmja, mert ez következik abból, hogy ő ül ugyan a bakon, de a gyeplő nem az ő kezében van. (Jánossy Gábor: Az Úristen kezében vagyunk mindannyian! — Esztergályos János: Bethlen kezében vannak!) Tragikus hasonlóság mutatkozik a mai magyar helyzet és az 1917/18-as események . ülése 1932 május 7-én, szombaton. között. 1917 és 1932 nagyon hasonlítanak egymáshoz s egy bizonyos személycserével ezt a két korszakot össze is lehetne téveszteni. 1917-ben, — amint talán még sokan emlékeznek rá, — IV. Károly király, Magyarországnak utolsó, remélhetőleg legutolsó királya (Rakovszky Tibor: Ez még nem biztos! — Esztergályos János: Fogadjuk el, hogy biztos! — Rakovszky Tibor: Akkor önöknek is jobb dolguk volt!) húsvéti üzenetében (Jánossy Gábor: Van egyéb bajunk is!) valamely okos tanácsadó szavára,, mert az uralkodóknak ritkán szoktak okos ötleteik lenni... Elnök: Ezért a kifejezésért a képviselő urat rendreutasítom. Propper Sándor: ... tehát valamilyen okos tanácsadó szavára szociálpolitikát és népjogokat tett bele a kormány tarsolyába, amikor már látta az összeomlás közeledtét, azt remélvén, hogy, ezzel a két módszerrel, a jogok kiterjesztésével és megfelelő szociálpolitikával talán még- lehet segíteni a bajon, talán még meg lehet állítani a bekövetkezendő veszedelmet végzetes útján. (Esztergályos János: Mint 1905-ben Ferenc József trónbeszédében!) Az volt a helyzet, hogy volt egy munkapárt, a Tisza-párt és volt a kormány, de miután Tisza szembehelyezkedett úgy a népjogok kiterjesztésének gondolatával, mint a szociális gondolattal, Tiszát a király menesztette és kinevezte miniszterelnöknek Esterházy Móric grófot. Esterházy Móric tehát felült a bakkra, miniszterelnök volt, azzal a húsvéti üzenettel a tarsolyában, hogy népjogokat és szociálpolitikát kell megvalósítani. Tisza azonban, a munkapárt vezére, a miniszterelnökségből kiesöppenve, de a hatalmat még a birtokában tartva, szembehelyezkedett ezzel az áramlattal és elgáncsolta Esterházy Móricot, aki nem tudom, őszintén-e, vagy sem, de mindenesetre ezt vallotta programmjának. (Jánossy Gábor: Tisza nem csöppent ki sehonnan! Önként távozott a miniszterelnöki székből! — Esztergályos János: Haha! — Felkiáltások a jobboldalon: Hiába kacag! — Fráter Jenő: Egyhangú derültség!) A munkapárt, a parlament többsége nem az aktív miniszterelnököt, Esterházy Móricot támogatta, hanem a vezért, Tisza Istvánt. így megbukott Esterházy Móric gróf Programm jávai együtt és ismét a Tisza-féle gondolat kerekedett felül. Most 1932-ben vagyunk s Károlyi Gyula gróf a miniszterelnök, (Jánossy Gábor: Tizenöt évvel öregedtünk!) Bethlen a vezér; Károlyinak nincs programmja, nem is lehet, mert nincs pártja, nincs kire támaszkodnia. Hiába próbálna bárminő merészebb elgondolású programmot végrehajtani, ha Bethlen ez ellen kifogást emelne, Károlyi ezt a programmot nem tudná végrehajtani. (Fráter Jenő: Honnan tudja ezt?) Be fogom bizonyítani. Ha a képviselő úr ennek az ellenkezőjét hiszi, a tényekből és a tünetekből most ő is kiolvashatja, hogy amit mondok, az megfelel a valóságnak. (Jánossy Gábor: Pszichoanalitikus!) Most mégis alakul valahogy a helyzet, mert úgy még sohasem volt, — ez Károlyi egyetlen megfogható programmja — hogy valahogy ne lett volna, (Jánossy Gábor: Most valahogy sehogyse vagyunk! — Derültség-) van egy csomó mellékkormány, van egy csomó diktátor. Az első diktátor természetesen Bethlen, azután ott látjuk a színen Szterényit, ott látjuk Teleszkyt, ott látjuk Popovicsot, ezek működnek, valamit mégis csinálnak és egyik-másik kérdésben ter-