Képviselőházi napló, 1931. VII. kötet • 1932. május 06. - 1932. május 13.

Ülésnapok - 1931-80

74 Az országgyűlés képviselőházának á eszmecserét is folytatni, amelyben ők győződjenek meg a mi álláspontunk helyességéről. Már magát azt a beállítást is helytelennek tartom, hogy a fogyasztó országok nekünk egyoldalú preferenciákat adnak, mert hiszen, mint említettem, azokért mi igen jelentékeny kompenzációkat nyújtunk. De gazdasági tekintetben sem tartom alaposaknak azokat az aggályokat, amelyek kivált a német ipar szempontjából a középeurópai preferenciáid« rendszer ellen elhangzani szoktak. Németország Ausztria-Magyarországba a háború előtt körülbelül ugyanannyit exportált, mint ma az öt középeurópai államba együttvéve. A német kivitel értéke 1912-ben erre a területre 1185 millió márkát tett ki, 1930-ban 1316 millió márkát. A 131 millió márkányi emelkedés alig tesz számottevő különbséget, kivált, ha tekintetbe vesszük a háború után az ipari termékeikben bekövetkezett áremelkedéseket. Ha a német ipar a Monarchia idejében tudott konkurrálni a cseh iparral, amely akkor ennek a területnek legnagyobb részén vámmentességet élvezett, nem látom be, miért ne tudna konkurrálni vele most, amikor a cseh export erre a területre a preferenciális rendszer megvalósítása esetében bizonyos közbeeső vámokkal volna megterhelve. De hiszen ma is a német ipari exportnak legnagyobb része Középeurópában az ipari államokba és legelsősorban Csehszlovákiába megy. Csehországba megy 528 millió márka értékű német áru, Ausztriába 360 millió márka értékű német áru. Az ipari országokban összesen 888 millió márka értékű német áru megy be, míg Magyarországba csak 118 millió, Jugoszláviába 172 és Komániába 132 millió, összesen tehát 427 millió márka értékű árut exportál Németország. Ha a német ipar így tud versenyezni ma a cseh belső piacon, ahol a cseh konkurrensek egyáltalán nem fizetnek vámot, miért kellene aggály oskodni, hogy nem tudna a német ipar boldogulni azokban az országokban, ahol ennek a koncepciónak megvalósítása esetén a cseh ipar mégis kénytelen lesz vámot fizetni. Mondják, hogy a cseh ipar megerősödött a békekötés óta, de bocsánatot kérek, a német ipar is igen jelentékeny módon erősödött meg. Es ha eltolódás van a két ipar erőviszonyaiban, azt hiszem, ez inkább a német ipar előnyére állt be. Tisztán gazdaságilag tekintve a dolgokat, a Tardieu-terv nem árt a német érdekeknek. Nincs nagyobb veszély a német iparra nézve, mint a mai rendszernek, a mai helyzetnek fennmaradása, mert hiszen ez vezet annak a német exportnak a fogyasztó képesség ijesztő leromlása folytán beálló teljes megsemmisülésére. En egyáltalán nem vonom kétségbe, hogy a német piacra a középeurópai országok gazdasági összefogása esetében is rá leszünk utalva. Koncedálom, hogy igen nehéz lesz ezt a tervet nélkülünk megvalósítani, de nem hiszem, hogy tartani kellene attól, hogy ők a maguk fogyasztópiacait teljesen elzárnák előlünk. Először azért nincs okunk erre, mert hiszen exportjuk nem leszállani, de egészséges állapotok megteremtése esetében inkább emelkedni fog, másodszor azért, mert egy közel 60 millió lakossal bíró terület mégsem megvetendő exportterület és Németország nem veszélyeztethetné csak duzzogásból a kivitelének közel 12%-át kitevő középeurópai exportot; harmadszor azért sem valószínű ez, mert német szempontból politikailag is igen súlyos hibának tartanám, ha Németország negatív álláspontjának túlságos han. ülése 1932 május 7-én, szombaton. goztatásával kikapcsolódnak Közép-Ülurópából. Ezenkívül a német érdekek a preferenciális vámrendszer esetében is teljesen kielégíthetők. Hiszen a preferenciális eljárásnak igen számos formáját képzelhetjük el. Meg tudjuk konstruálni a preferencciális eljárást úgy, hogy az a bizonyos előny, amelyet Csehország élvez, valóban igen nagy mértékben jut kifejezésre és igen nagy mértékben megnehezíti a német ipar kiviteli lehetőségeit, de fel lehet építeni a preferenciális rendszert úgyis, hogy ess az előny csak bizonyos csekélyebb mértékben fog elŐállani. Ki lehet választani azokat a tételeket, amelyek a német export szempontjából fontosak és ezekre a tételekre nézve úgy felépíteni a preferenciális rendszert, hogy a cseh ipar fölénye, amelytől nagyon félnek, nem fog ezekben a cikkekben is olyan nagy mértékben hatni, ha ez előfeltétele volna annak, hogy másképpen agrártermékeinket kivinni nem tudjuk. T. Ház! Nem akarok részletesebben szólani arról, hogy a gazdasági közeledésnek milyen egyéb előnyei is volnának, mégis röviden utalnom kell arra, hogy az öt állam közeledése a mi idegenforgalmunk szempontjából is milyen rendkívül nagy jelentőséggel bírna. Régebben hozzávoltunk szokva ahhoz, hogy a budapesti piacot keresték fel a tőlünk keletre fekvő területek lakói, akik bevásárolni idejöttek Belgrádból, Bukarestből. Mindig nagy számban jöttek ide az idegen kereskedők. Biztosan lehetne számolnunk azzal, hogy a tervezett gazdasági öszszekapcsolódás esetében ez az idegenforgalom ismét megindul. Biztosan sűrűbben jönnének a tőlünk elszakított területen lakók is, akik a múltban Budapesthez voltak szokva, akiknek idevaló feljövetele elé most ezer és ezer akadályt gördítenek. Ez a láthatatlan import, amely így az idegenforgalom révén előállana, igen jelentékeny mértékben javíthatná fizetési mérlegünket is. Erős meggyőződésein, hogy mi a gazdasági együttműködéssel igenis visszaszerezhetjük magunknak — legalább részben — a nagyobb gazdasági területek természetes előnyeit, azokat, amelyeket gazdaságilag a régi monarchia, a régi közös vámterület területén élveztünk. Erős meggyőződlésetnii az is, hogy a gazdasági válság kiküszöbölésére alkalmazásba vett eszközök egyike sem fogja meghozni a várt eredményt, ha nem tudjuk magunknak a nagyobb gazdiasági terület előnyeit is megszerezni. _ Ezt a meggyőződést nemcsak a Tardieuterv megjelenése óta hirdetem, a nagy összeomlás elsiő pillanától kezdve ez volt a meggyőződésem, amelynek szerény körömben ismételten kifejezést adtam. Más gazdasági politika volt az, amellyel kísérleteztünk, Ha lehetett kétely abban, hogy ez az irány nem volt teljesen helyes, ezeket a kételyeket eloszlatta az iá szörnyű válság, amelybe bevezetett minket. Mert volt idő és ezt merem a beavatottság bizonyos fokával állítani, amikor lett volna onlódunk arra, ihogy más gazdasági politikával megőrizzük magunknak, legalábbis a mainál jóval nagyobb mértékben azt a piacot, amelyet az osztrák és a csieh terület a mi mezőgazdasági terményeink elhelyezése szempontjából mindig jelentett. Ma ezeket a piacokat ugyanilyen mértékben visszaszerezni mezőgazdasági exportunk részére teljesen lehetetlen. A fejlődést sem Ausztriában, sem Csehszlovákiában nem lehet meg nem történtté tenni és visszacsinálni, de nálunk sem lehet és éppen azért nagy hibának tartanám, amit bizonyos