Képviselőházi napló, 1931. VII. kötet • 1932. május 06. - 1932. május 13.
Ülésnapok - 1931-80
54 Az országgyűlés képviselőházának osönöket. Tény az, hogy kevesebb úgynevezett tyúk-kölcsönt adnak ki az idén, mint tavaly. És én csak egyet kérdek: mi lesz ezzel a tyúk-kölcsömnel? Ez megint dugsegély les» 1 ? Mert meg kell állapítanom, hogy ebből a kölcsönből nemcsak azok kapta, akiknek nevét itt a Képviselőházban felolvasták, hanem a földmívelésügyi minisztérium egyes tisztviselői is részesültek ebben a szerencsében, amit én inkompatibilitásnak és szintén dugsegélynek tekintek. (Jánossy Gábor: Összeférhetetlen, nem lehet! Se törvényhozó, se köztisztviselő ilyet nem kaphat! Nem is hiszem, hogy kaptak!) Legyen szíves t. képviselőtársam és hagyjon fel ezzel a naivitással. (Jánossy Gábor: Nem naivitás ez, törvény ez!) T. Ház! Az állami lótenyésztő intézeteknél — tudtommal Magyarországon még három lótenyésztő intézet van — kiküldetési és átköltözési költségek címén 68.000 pengő van felvéve. Az Isten szent szerelméért, hát ki költözködik és hova költözködik itt, (Egy hang a baloldalon: A lovak költözködnek!) hogy 68.000 pengő erejéig költözködnek egy esztendőben ennél a három lótenyésztő intézetnél? Azután van itt egy másik kérdés, amelyhez — • megvallom őszintén — nem értek, de amelyre nézve nagyon szeretnék felvilágosítást kapni. Tudniillik az állami lótenyésztő intézeteknél a személyi járandóságokon és dologi kiadásokon kívül — aláhúzom — «gazdasági kiadások» címe alatt 1,025.000 pengő van felvéve. Mikor megnéztem, hogy mire van ez az összeg felvéve, az indokolásban azt találtam, bogy a lovak eltartási költségére van ez az 1,025.000 pengő felvéve. (Meskó Zoltán: A lovak is esznek!) Esznek, t. képviselőtársam, de mennyi ló kell ahhoz, hogy ezt az 1,025.000 pengőt megegyék? Ott ugyanis a következő van felvéve: «Legelőköltség, takarmányozási költség és a lovak eltartási költsége 1,025.000 pengő.» (Zaj) T. Képviselőház! Ennek a költségvetésnek a megszerkesztése semmiféle haladást nem mutat a múlttal szemben. Sajnos, minden marad a régiben. Minden a régiben marad a szövetkezeteknél, a közüzemeknél, a külpolitikai koncepció tekintetében és a belpolitikában. Az általános, titkos választójog benne van az egységespárt programmjában, de nem valósíttatik meg. (Jánossy Gábor: Dehogy nem!) A szövetkezetek és a közüzemek megszüntetése, a külpolitikai koncepció, ^ a belpolitikai koncepció benne van az egységespárt programmjában. de nem valósíttatik meg. Az, hogy Magyarországnak előre kell menni, benne van az egysége spárt programmjában, de nem valósíttatik meg. Hogy az embereknek itt élniök kell, az is benne van az egységespárt programmjában de az emberek mégsem tudnak ebben az országban megélni. Minthogy én, sajnos, az egységespárt programmjában és abban a programmban, amelyet olyan gondosan eltitkol előttünk a t. miniszterelnök úr, de amelyet ő mégis hallgatásával képviselni látszik, semmiféle újat nem látok, és az egész új rendszerváltozás és az egész Károlyi-kormány semmi mást a világon nem hozott, mint csak egyet, azt, hogy a rostavizsgát Magyarországon megalkotta, és minthogy ez nem elégséges ahhoz, hogy én a kormány iránt bizalommal viseltessem, a költségvetést nem fogadom el. (Hely'eslés és taps a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Petrovácz Gyula! Petrovácz Gyula: T. Képviselőház! (Prop0. ülése 1932 május 7-én, szombaton. I per Sándor: Mellette, vagy ellene?) Majd meg méltóztatik látni a konklúzióból. (Jánossy Gábor: Én úgy érzem, hogy megszavazza ! — Meskó Zoltán: Jó érzésű ember volt egész életében!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Petrovácz Gyula: T. Képviselőház! Azt hiszem, nincs a Képviselőházban, ellenzéken és kormánypárton egyaránt, olyan politikus, aki el ne ismerné azt a heroikus munkát, amelyet a kormány «zen költségvetés előterjesztésével végzett, amikor az elődje által felduzzasztott költségvetést a mai keretekre leszorít ica. Olyan munka ez, mint az a munka, amelyet az árvízvédekezők végeznek, és amilyen elismerést érdemelnek azok, akik a gátakon már átömleni készülő árvizet a rendes mederbe visszaterelik és megvédik az elöntéstől a földeket, éppen olyan érdemei vannak azoknak, akik ezt a felduzzasztott költségvetést a rendes mederbe visszaterelték és közgazdaságunkat megmentették a tökéletes tönkremenés veszedelmétől. Azt hiszem, hogy ellenzéken és kormánypárton egyaránt nincsen politikus, aki el ne ismerné azt a másik heroikus munkát, amely nénzünk stabilitásának fenntartására irányuló törekvésben nyilvánul meg a kormányzat részéről, amely mindeddig eredménnyel járt, és mindannyiunknak kívánnunk kell, hogy ezentúl is eredménnyel járjon. Azt is merem állítani, hogy kormánypárton és ellenzéken egyaránt nem lehet politikus, aki el ne ismerné a kormánynak a közpénzek kezelésében most tanúsított magatartásának absízolút korrektségét, el ne ismerné a takarékosságot. (Zaj balfelől.) Ha kívánja képviselőtársam, szívesen megmondom ezt is, hogy nincs senki, aki el ne ismerné a különbséget is, amelyet a közpénzekkel való gazdálkodás tekintetében a jelenlegi kormányzat elődjével szemben mutat. Ezek olyan objektív megállapítások, amelyeket minden objektív embernek a maga részéről^ el kell ismernie. El kell ismernie a lépésről-lépésre yaló következetességet is, én Tyler jelentéséből fogom idézni azokat a számadatokat, amelyek ezt a lépésről-lépésre való takarékosságot jellemzik. T. i. a kormány a 9 hónapi kormányzás eredménye gyanánt a volt, közel egymilliárdos költségvetést már 921 millióra szorította le, az utolsó hathónapi kormányzás kiadási eredményeiből átszámítva 850 millió pengős költségvetést eredményez, az utolsó három hónap gazdálkodási eredményeinek és kiadásainak összegéből számítva pedig 830 millió pengős költségvetés jön ki. E számszerű adatok alapján tehát a most előterjesztett 806^ millió pengős költségvetést mindenkinek reálisnak kell elfogadnia (Propper Sándor: Csak az adófizetőknek nem lesz reális!) és el kell ismernie a lépésről-lépésre való takarékosság számszerűleg tökéletes voltát és el kell ismernie, hogy számszerűleg ez a költségvetés megállja a maga helyét. Természetes, hogy ezen számszerű eredmény elérésére felhasznált eszközök tekintetében vannak közöttünk nézeteltérések, nekem is vannak kritikáim, amelyeket leszek bátor elmondani, ez azonban nem gátol meg abban, hogy ezt a következetes, kitartó takarékossági munkát a magam részéről is elismeréssel ne honoráljam. Tyler, sajnos, nem ezt teszi. Tyler azt mondja az ő jelentésében, hogv a kiadások csökkentése terén ezideig elért eredmények neki nem kielégítőek. Ez természetesen nem jelent egyebet, mint egy egy-
