Képviselőházi napló, 1931. VII. kötet • 1932. május 06. - 1932. május 13.

Ülésnapok - 1931-80

Az országgyűlés képviselőházának 80. ülése 1932. évi május hó 7-én } szombaton, Almásy László, Puky Endre és Czettler Jenő elnöklete alatt. Tárgyai : Elnöki előterjesztések. — A magyar állam költségvetése az 1932/33. számadási évre. Felszólaltak : Fábián Béla, Petrovácz Gyula, Turchányi Egon, Gratz Gusztáv, Propper Sándor, Jánossy Gábor, Rakovszky Tibor. —. A leg­közelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — A vallás- és közoktatásügyi miniszter írásbeli válasza Hegymegi Kiss Pálnak május hó 4-én a kerektisztapusztai vallásalapítványi birtok haszonbérbeadása tárgyában előterjesztett interpellációjára. — A miniszterelnök írásbeli válasza Szakács Andornak f. é. április hó 13-án az inségakció ügyében előterjesztett interpellációjára. — Szakács Andor viszonválasza. — Gál Jenő interpellációja — a belügyminiszterhez — am. kir. államrendőrség bizonyos kultúrellenes rendelkezései miatt. — Az ülés jegyző­könyvének hitelesítést. A kormány részéről jelen vannak : gróf Károlyi Gyula, vitéz Gömbös Gyula, Karafiáth Jenő. (Az ülés kezdődik délelőtt 10 óra 15 perckor.) (Az elnöki széket Almásy László foglalja el.) Elnök: T. Ház! Az ülést megnyitom, A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Héjj Imre jegyző úr, a javaslatok mellett felszóla­lókat jegyzi Pakots József jegyző úr, a ja­vaslatok ellen felszólalókat pedig Patacsi Dé­nes jegyző úr. T. Képviselőház! Franciaország felé for­dul most az egész világ őszinte, mély részvéte, ama borzalmas merénylet következtében amelv e nagy kultúrországot, — amelyhez .hazánkat is a nagyrabecsülés igen erős kötelékei fűzik — elnökének egy eléggé el nem ítélhető, gálád merénylet következtében történt elhunyta folytán érte. (A teremben lévők állva hallgat­ják végig a parentációt.) E nagy kultúrországnak egyik nagy fia elvesztése felett érzett bánata alig szűnt meg, amidőn most a hirtelen, váratlanul, senkitől sem sejtve bekövetkezett gyilkosság, az orszá­got fejétől fosztotta meg. A magyar és a francia nemzet között a múltban sohasem voltak ellentétek és a bekö­vetkezett nagy világkatasztrófa idején a ma­gyar nemzetet a francia nemzettel szemiben más, a nemzet érzésétől távol álló kénysze­rítő körülmények hozták ellentétbe. E borzal­mas tett feletti mély felháborodásunkban egyek vagyunk a francia nemzettel és óhajt­juk, hogy a francia nemzet országgyűlése a rokonszenvnek ugyanazzal a mértékével fo­gadja megemlékezésünket, mint amilyen őszin­tén él a részvét és együttérzés minden magyar szívben Franciaország nagy vesztesége felett. (Igaz! Ügy van! Élénk helyeslés.) Bemutatom a t. Háznak Veszprém várme­gye közönségének feliratait a vidéki takarék­üénztáraknak és bankoknak reeszkompt hitel­KÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ VII. lel való ellátása, illetőleg az 1928: XLI. te. egyes rendelkezéseinek módosítása érdekében. A feliratokat a Ház együttes tárgyalás és jelentéstétel céljából kiadja a kérvényi 'bizott­ságnak. Napirend szerint következik az 1932/33. évi állami költségvetés folytatólagos tárgyalása. (írom. 207.) Szólásra következik 1 ? Patacsi Dénes jegyző: Fábián Béla. Fábián Béla: T. Képviselőház! Méltóztas­sék megengedni, hogy első szavammal én is ahhoz a szörnyűséghez fűzzem a magam mon­danivalóit, amelynek hírét a tegnapi napon kaptuk a francia fővárosból. Ebben az egész hírben nem csak az a szörnyűség és nem csak az a megrázó, hogy itt a francia köztársaság elnökét, tehát egy hatalmas nagy állam fejét érte a merénylő golyója, hanem megrázó az is, tiogy egy anyát, akinek négy fia esett el a harctéren, (Ügy van!) ért az a katasztrófa, hogy férjét is, aki munkásszülők gyermeke­ként kispolgárból küzdötte fel magát ' hazája legmagasabb pozíciójára, golyó által találtán kell sírba vinnie. (Igaz! Úgy van!) Ha elgondolkodunk e felett a merénylet felett, akkor sajnálattal kell minden kultúr­embernek megállapítania, hogy Parisban a teg­napi revolvergolyók csak szilánkjai voltak a bombának, amelyet 1914 június 28-án Szerajevó­ban az Osztrák-Magyar Monarchia trónörökö­sének kocsija elé vetettek. (Ügy van! Ügy van!) Azt kell mondanunk, hogy végig az egész vilá­gon, sajnos, az a mentalitás, amely 1914 június 28-án felidézte a világ legszörnyűségesebb ka­tasztrófáját, az a mentalitás ; amely sok anyá­nak elvitte négy gyermekét s az a mentalitás, amely sok feleségnek elvitte férjét, dolgozik tovább, az a mentalitás, amely Tokióban és Nasasakiban polgári gondolkodású politikusok életét oltja ki, az a mentalitás, amelv Sanghai­ban katonai parádén gyermekek jelenlétében bombát hajít az államférfiak által megrakott pódiumra, az a mentalitás, amely Sungari híd­jára gyutacsot tett, hogy a hídon keresztülmenő 8

Next

/
Oldalképek
Tartalom