Képviselőházi napló, 1931. VII. kötet • 1932. május 06. - 1932. május 13.
Ülésnapok - 1931-79
40 Az országgyűlés képviselőházának 79. ülése május 6-án, pénteken. tot keltő nyilatkozatát. (Gr. Hunyady Ferenc: Ez diplomáciai tapintatlanság volt beszédében! — Jánossy Gábor: Sem tombolás nem volt, sem franciaellenes! — Szakács Andor: Most már curukkolna! — Jánossy Gábor: Odaát volt tomboló zaj!) Éppen ennek a veszedelmes látszatnak korrigálása miatt kell a volt miniszterelnök úrnak sürgősen tisztáznia kijelentéseit. Ez nem pártérdek, a boldogtalan nemzet érdeke. (Taps balról és a középen.) Annál énthetetleneMi ez, mert eszerint, ami itt elhangzott azon az ülésen, amikor Bethlen István gróf kereskedelempolitikai programmját a Házban kifejtette, (Farkas István: Azelőtt nem volt programmja!), minden iózaneszű embernek meg kell álllapítania, hogy itt voltaképpen két kereskedelempolitikai irányban masírozik a t. töfolbség. (Ügy van! Ügy van! a balközépen.) Az egyik, amelyet Károlyi miniszterelnök úr és Walkó miniszter úr képvisel és amelynek a magva, hogy igenis iminden eszközzel támogatnunk keÜ. ia Tardieu-féle tervet, arra törekedve, hogy ezen a terven belül életbevágó érdekeink sérelmet ne szenvedjenek, vagyis a tervezett preferenciális kereteken kívül fekvő országok piacai ne zárassanak el előlünk. (Gr. Hunyady Ferenc: Ki mondta ezt? — Rakovszky Tibor: Walkó!) A másik Bethlen Istvánnak és az^ egységespártnak kereskedelempolitikai iránya, amely elmegy a francia politika nagy összefüggő terve mellett és szalad olyan országok után, amelyek kapuikat egymásután zárják el előlünk, legfeljebb annyi rést hagynak, ahol egy birka vagy egy marnia bedughatja a fejét. (Zajos derültség balról és a középen. — Farkas István: Csak egy birka!) Ez az ellentétes irányzat, amelyet e tekintetben a rezsim reprezentál, nagy veszedelem, t. Ház. Ez megbéníthatja a kormányt, megbéníthatja a kormány kereskedelmi politikáját és megfoszthat bennünket — Isten ne adja, hogy így legyen, Jánossy képviselőtársam — (Jánossy Gábor: Egy szót sem szóltam!) attól a segítségtől, amelynek egy év előtt olyan nagy hasznát vettük és amelyről megfeledkezni legkevésbé gróf Bethlen István volt miniszterelnök úrnak van joga. (Jánossy Gábor: Ö sem utasította el a Tardieu-féle tervet, csak megfeleljen az ország gazdasági érdekeinek. Ez a lényege beszédének, nem szabad félremagyarázni. — Farkas István: Fogadatlan prókátor! — Kun Béla: Bizonyos enyhe kézlegyintést csinált! — Jánossy Gábor: Azt a kézlegyintést Kun Béla képviselőtársam közbeszólásai ellen csinálta. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Lázár Miklós: A t. többségtől nem azt vártam, hogy magyarázatot adjon és kommentálja a volt miniszterelnök úrnak a beszédét, hanem azt vártam, hogy a volt miniszterelnök úr érvei védelmére érvekkel felel. (Gr. Hunyady Ferenc: Maga németbarát^ Gábor bácsi! — Jánossy Gábor: Ilyen sértés nem ért még egész életemben! — Derültség.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Fábián Béla: Az elnök stopper-órával jelzi a közbeszólások idejét! — Jánossy Gábor: Nincs stopper-óra, ez nem futball-meccs!) Lázár Miklós: Azt vártam t. képviselőtársaimtól, hogy azzal sietnek a volt miniszterelnök úr segítségére, hogy az osztrák és olasz piac bármilyen kicsi, mégis kézzelfogható valóság, a Tardieu-terv pedig ma még tényleg nem egyéb, mint politikai kísérlet, próbálkozás, amely ma még csak embrionális állapotban van — én jövök az érvekkel — és amely, ha egyáltalában megvalósul, ki tudja, mikor, milyen formában lesz politikai realitássá. Tökéletesen megértem, hogy Itáliának és a két német köztársaságnak politikai szempontból elsőrendű érdeke, hogy Magyarországot maga mellé édesgesse, hogy Magyarországot teljesen lekösse maga mellé és eltávolítsa attól az iránytól, amelyet egy évivel ezelőtt épp gróf BetMen István inaugurált a némctjosztrák vámunió tervének felröppenése idején és hogy eltávolítsa a közeledéstől a francia kontinentális iblokk felé. {Ügy van! r balfelöl.) De gazdaságilag melyik az az ország a kettő, illetve három közül, amelyiknek érdekében áll Magyarország mezőgazdasági exportját fejleszteni? Hiszen Itália és Ausztria, sőt harmadiknak Németország is kifejezetten és évekre leszögezte magát a mind erősebb agrár protekcionizmus mellett (Ügy van! half elől.) és így könnyen megeshetik velünk, hogy politikailag lekötjük magunkat, anélkül, hogy ebből egy rézgaras thasznunk is lenne. {Ügy van! Ügy van! balfelől. — Jánossy Gábor: De nem kötjük le ám! — Farkas István: Hiszen eddig is úgy kötötték le! — Szakács Andor: Lázár Miklósnak igaza van!) Tovább megyek. Az osztrák-olasz-német elgondolás ma szemibenáll a nemzetközi fejlődésnek mai vonalával. Ez a fejlődés a nemzetközi kooperáció vonalán halad és nincs az a hatalom, nincs az a blokk, amely ezt a fejlődést fel tudná tartani. Jöhetnek megrázkódtatások, jöhetnek újabb válságok, felfordulások, egy bizonyos, hogy az európai államférfiak között azok, akiket gondolkodóknak is lehet nevezni, akik filozófusok is egyúttal, saját országuk korlátolt érdekein túl őszintén ^ megvallják, Ihogy a nemzetközi munkamegosztás gondolata talán még e nemzedék életén belül igenis győzni fog. Egy olyan Európában, amelyben minden ország eléri azt a gazdasági autarchiát, amelyben minden állam a maga szükségletét egymaga fedezi, elképzelhető, t. Képviselőház... Elnök: Kérem, méltóztassék beszédét befejezni, lejárt a képviselő úr beszédideje. (Dinnyés Lajos: Csak egy órája beszél. Még 30 perce van!) Méltóztassék befejezni beszédét, Dinnyés képviselő urat pedig kérem... Lázár Miklós: Elképzelhető... (Fábián Béla: Várjunk, várjunk, Dinnyéssel van valami baj! — Derültség.) Elnök... méltóztassék csendben maradni. Lázár Miklós: Elképzelhető egy olyan primitiv Magyarország, amely talán a békebeli Szerbiához hasonló, (Ügy van! balfelől.) amelyben a legtöbb embernek jut egy falat kenyér, de nem képzelhető el ilyen állapotban egy kultur Magyarország, egy civilizált Magyarország sokrétű szükségleteivel és feladataival (Ügy van! balfelől.) és egyáltalában nem képzelhető el így ennek az országnak és ennek a népnek történelmi fejlődése. Ezért tartom fatális hibának azt a kesernyés hangot,' amelyet Bethlen István gróf t. képviselőtársam a Tardieu-tervivel szemben megütött (Ügy van! Ügy van! balfelől. — Egy hang jobbfelol: Nem is engedték beszélni!) és még végzetesebb hi' bának tartom, hogy Magyarország parlamentjének többsége ezt a súlyos hibát egyhangú lelkesedéssel még inkább felfokozta. (Elnök csenget. — Kun Béla: A parlament többsége, nem a nép többsége!) A költségvetést nem fogadom el. (Hoszszantartó éljenzés és taps balfelől és a középen. — A szónokot számosan üdvözlik.)
