Képviselőházi napló, 1931. VII. kötet • 1932. május 06. - 1932. május 13.

Ülésnapok - 1931-79

36 Az országgyűlés ké, jog kenyeret jelent-e? (Egy hang half elöl: Igen!) meg lehet-e élni abból a titkos választói jogból, életet és munkát ad-e. Engedje meg Fráter t. képviselőtársam, hogy erre a tromfra nyomban válaszoljak. (Kállay Miklós: Sokan megéltek már belőle! — Derültség.) Titkos választójog alapján összejött parlament sohasem engedte volna az ország gazdasági irányát azon az úton haladni, amelyre 1925 január 1. óta fordult. A titkos választó joggal összejött parlament a nagy tömegek boldogulását követelte volna és kétségtelenül mérsékelte volna azt az iparosítási folyamatot, amely igenis, részben hozzájárult ahhoz, hogy mezőgazdasági cikkeink tradicionális ősi piacai válaszul erre az iparosodási politkára, a mezőgazdaságot kezdték forszírozni. (Kállay Miklós: Példa rá a nyugati nagy ipari államok!) Igen gyakran megfeledkeztünk arról, hogy a világ nem áll egy helyben, mint sok tekintetben a mi magyar világunk (Zajos helyeslés balról.) és a mechanizált termelés mai korszakában minden országnak jogában áll akár mezőgazdaságát, akár iparát, ha a nép öröklött tulajdonságait nem hagyja számításon kívül, mint Oroszország, bizonyos rentábilis időn belül tetszés szerinti irányban fejleszteni. Erről az alapvető elvről, a modern termelési módszerek által okozott nagy belső szervezeti átalakulásról sohasem szabad megfeledkezni. (Gr. Hunyady Ferene: Az elmúlt években bizony megfeledkeztek! Ez az igazság!) A vita folyamán f elhangzott beszédekben Schandl t. képviselőtársam és számosan mások szóvátették a tőlünk nyugatra eső államokniak r forszírozott mezőgazdaságfejlesztő politikáját. Nagyon csodálkozom, hogy Schandl igen t. képviselőtársam, aki már hivatalos állásánál fogva is az európai szövetkezeti mozgatómnak egyik legkitűnőbb ismerője, figyelmen kívül hagyott néhány olyan momentumot, iamely szorosan ennek a problémának megítélésébe vág. Ügy Ausztriában, mint Csehországban és Németországban az erőtelj es^ protektiv irányú agrárpolitikát nem tisztán és kizárólag mezőgazdasági meggondolások ^ diktálták. TTgy Ausztriában, mint Csehországban a parasztréteg védelme volt iá primer érdek, míg Németországban inkább az Elbától keletre fekvő középbirtokok érdeke volt döntő fontosságú. Mi volt ennek az oka? Ennek oka az volt, hogy a revolucionárius áramlatokkal szemben azok a kormányok nagyon bölcsen az eyolucionális fejlődést tartva szem előtt, az őstermelő paraszt-osztályok megerősítésén dolgoztak. A bolsevista árvíz ellen így akartak és tudtak is gátakat emelni. Schandl képviselő úr a legjobban tudhatja, hogy a parasztrétegeknek ez la támogatása Nyugaton ia szövetkezetek utján történik. De a szövetkezeti gondolatnak más tartalma van a Lajtán túl és a Dunától északra, mint Magyarországon. Ott a is'zöveetkezet elsősorban a paraszti társadalmat erősítő és szilárdító gazdaságpolitikai fegyver, ott a szövetkezet konstruktív gondolat és nem elsősorban fegyver más társadalmi réteg ellen. (Helyeslés balról.) A szövetkezeti mozgalomnak és rendszernek bámulatos kiépítése nélkül, amelyet a németeknél, a cseheknél és az osztrákoknál látunk itt közvetlen szomszédságunkban, sohasem tudták volna mezőgazdaságuknak ezt a fejlesztését, ezt ia meredek emelkedését elérni. Ausztriában, Csehországban és Németországban a szövetkezeti mozgalom súlypontja nem a kreizlereieken és a törpebankokon alapszik. Alsóiausztriá(

ban tényleg van 775 Reiffeisen-kasszia, de há79. ülése májm 6-án, pénteken. romszor annyi a termelőszövetkezet. Hitelszövetkezetekkel és szatócsüzletekkel nem lehet a termelést felfokozni. Schandl t. képviselőtársam ezt bizonyára teljes mértékben átérzi, mert az egyszakaszos felhatalmazási javaslat vitájában majdnem elérzékenyülve mondotta el itt a Házban, hogy a bérlők sorában az egyetlen csoport, amely példás lelkiismeretességgel és tisztességgel 100%-ig eleget tett kötelezettségeinek, a paraszti bérlőszövetkezetek voltak. (Ügy van! bal felől.) Nos, hány ilyen paraszti bérlőszövetkezet van Magyarországon? Tizenhárom, 13.000 helyett (Zaj balról.) Schandl t. képviselő úr hosszú évekig, talán 8 évig, mint államtitkár működött a földmívelésügyi minisztériumban. Ha ma annyira átérzi ezeknek a paraszti bérlőszövetkezeteknek parasztmentő és nemzetmentő fontosságát, akkor mulasztás terheli őt azért, hogy ezeknek a szövetkezeteknek megszervezését elmulasztotta. (Zaj a bal- és a szélsőbáloldalon. — vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: A komoly szövetkezeteket akadályozzák!) Mi következik ebből, t. Képviselőház? Az, hogy először is merőben téves irányban indult el egész gazdasági politikánk, amely az első sorba helyezte az iparosodást, a mezőgazdaságnak, elsősorban pedig a falusi kisgazdagazdálkodásnak tűzzel-vassal, minden rendelkezésre álló eszközzel való fejlesztése helyett, másodszor ezt a fejlődést és fejlesztést hamis és megtévesztő irányba terelte, nem koncentrálta termelőszövetkezetek t fejlesztése felé. Már pedig nekem az az érzésem, hogy a magyar mezőgazdaság fejlesztésének hamis vágányra való irányítása politikai szempontokból történt, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) mert elképzelhetetlen, hogy az erős szövetkezetekbe tömörült, gazdaságilag iskolázott, magasabb kultúrára emelt, f egészséges, öntudatos és gerinces kisgazdatársadalmat olyan módszerekkel lehetne kormányozni, amilyenekkel a t. kormányzat tíz év óta kormányozza. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Ennek a mai elhibázott magyar gazdaságpolitikának van egy igen fájdalmas, veszedelmes és mérges mellékhajtása. Elhangzott ebben a vitában a túloldalról egy beszéd, amelyet nagy figyelemmel és megértéssel hallgattam: Illés József t. képviselőtársam beszéde. Illés József t. képviselőtársunk a mai magyar ifjúság problémájáról beszélt és végül is azt a konzekvenciát vonta le, hogy ez a probléma a magyar ifjúság történeti érdekeinek és jövőjének megfelelően csak úgy oldható meg, ha a magyar ifjúság, amely sem állást, sem jövedelmet, sem keresetet nem tud találni a mai irgalmatlan viszonyok között, visszavezetjük a falura, a vidékre, az őstermelésre. (Helyeslés bálfelől.) r Mindenkinek képzeletét felgyújtotta az a szám, amelyet Illés József igen t. képviselőtársam itt említett, hogy míg Németországban az értelmiségnek, az ifjúságnak 2"8 ezreléke talál állást, keresetet, megélhetést a német mezőgazdaságban, a német őstermelésben, addig nálunk mindössze 0'8 ezrelék talál a mezőgazdaságban életlehetőséget. Fájdalom, a t. többséget már szinte öntudatlanul minden reformgondolattól való irtózás jellemzi. (Zajos helyeslés balról.) Csak ez lehet az oka annak, hogy Illés József t. képviselőtársunk nem vezette végig ezt a gondolatot és nem fejtette ki végső konzekvenciáiban azt, hogy miképpen óhajtja elhelyezni az őstermelésben, a