Képviselőházi napló, 1931. VII. kötet • 1932. május 06. - 1932. május 13.

Ülésnapok - 1931-79

Az országgyűlés képviselőházának meg lehetne kezdeni, (Malasits Géza: Nem le­het, sziámi ikrek!) mennyi földmunkás, meny­nyi ipari munkás és hány munkáskéz találna elhelyezkedést, (Ügy van! jobbfelől.) eltekintve attól, hogy a (hídfő kiépítése milyen óriásig épí­tési tevékenységet idézne elő >a környékem Nézetem szerint egy ilyen második híd meg­építésével a munkanélküliség Budapesten jó­formán megszűnne. Legyen szabad >a munkaalkalmak terén utolsónak a következő szempontot felvetnem. Itt különösen hivatkozom Illés képviselőtársam által előadottakra. Nem csak az ifjúság, ha­nem sokszáz okleveles mérnök is szalad Buda­pesten teljesen kenyér nélkül és t. képviselő­társamnak igaza volt abban, hogy mindezek­nek az a hibájuk, (hogy mindig Budapesten akarnak elhelyezkedni. Igenis, vigyük vissza ezt a kultúrát a faluba. Meg vagyok győződve arról, hogy ha a kormány el tudná határozni azt, hogy létesítenénk, — félreértés ne legyen, nem fizetéssel, ez tisztán egy kinevezés volna bizalmi alapon, járási mérnöki intézményt, úgy mint a járási orvosokat, — jót cseleked­nénk egy egész csomó mérnökkel, de jót cse­lekednénk a gazdátársadalommal is. A tör­vényszéken mint szakértő százszor látom, hogy sokszor igen kellemetlen és rossz hely­zetbe jut a gazda, amikor vesz egy gépet, nem ért hozzá és hogyan, hogyan nem, a végén ő fizet rá. Ha vidéken ott volna a mérnök, akit nem drága pénzért, hanem egy­két pengőért meg tud kérdezni, ki tudja kérni a tanácsát, megszületnék a bizalom a mérnök iránt és igen sok kultúrát tudnánk vinni a faluba anélkül, hogy bárkit is megterlhelnénk. Ha munkaalkalmakról beszélünk, akkor meg kell állapítanunk azt, hogy sajnos, az utóbbi időben a külföldről mindenünnen ha­zaküldik a mi munkásainkat, úgy szellemi, mint testi munkásainkat. Visszaküldik Fran­ciaországból, Amerikából. Meg akartam vizs­gálni, hogy ezzel szemben hogyan áll^ nálunk a helyzet. A következőt kellett megállapíta­nom. Itt van a hivatalos statisztika Buda­pestről, — hiszen főleg Budapesten _ vannak idegen munkások — amely azt mondja, hogy az iparral foglalkozó letelepült külföldiek száma 7550, a közszolgálati és szabad pályá­kon dolgozók^ száma 2538, a kereskedelemmel foglalkozók száma 1896. Ez azt jelenti, hogy csak Budapesten 12.000 külföldi keresi meg a kenyerét. Azt is megnéztem a hivatalos sta­tisztikában, •— hiszen méltóztatnak bizonyosan ismerni a statisztikai havi füzeteket — . az utolsó füzetben, hogy február havában hány külföldinek adtak Budapesten lakhatási en­gedélyt. Méltóztassék megengedni, hogy ne te­kintsem külföldinek azt a megszállt terület­ről idejövő magyar embert, (Helyeslés.) akit onnan elkergettek. Külföldi alatt valóságos külföldit értek. Azt kellett látnunk, hogy 965 letelepedésig vagy lakhatási engedélyt adtak csak februárban — (Mozgás a középen.) ez nem idegenforgalom, az külön van — és az­után végignéztem, hogy melyik ország van a legerősebben képviselve. Azt kellett látnom, hogy Lengyelország a legerősebb 301 fővel. Tisztelettel kérdem azt, hogy szükségünk van-e erre, büszkeségünk van-e arra, hogy amikor nem tudjuk a saját fajunkat itt ellátni, a saját véreinknek nem tudunk munkát adni, akkor megengedjük azt, hogy külföldről ilyen beözönlés legyen. En nem bánom, ha a kül­földi idejön és olyan tőkét^ hoz magával, amelynek kamataiból itt bőségesen meg tud 79. ülése május 6-án, pénteken. 31 élni s ha azt a tőkét itt a gazdaság rendelke­zésére bocsátja. De méltóztassék elhinni, ez a 900-as és 300-as szám, azok, akik idejönnek, nem tőkepénzesek. (Igaz! Úgy van! balfelől.) Nézetem szerint azonban a munkaalkal­mak teremtéséhez tartozik az idegenforgalom kérdése is. Es itt őszintén meg kell monda­nom: valahogy úgy nézem, hogy a mi idegen­forgalmi propagandánk nem a helyes úton jár. Csak egyet akarok megemlíteni. A mi idegenforgalmi tanácsunk kiad egy gyönyörű szép újságot, én is megkaptam tiszteletpél­dányként, a benne levő cikkek címe: «Az idegenforgalom országos megszervezése, a Pen Club-ok», stb. Erre nincs szükség. Ezt a pénzt tessék inkább arra fordítani, hogy kül­földön csináljunk propagandát. (Helyeslés balfelől. — Lázár Miklós: Belföldön csinálnak idegenforgalmi propagandát!) Kaptam egy másikat is, erre sincs szükség. Ezeket a nyom­tatványokat abszolút feleslegeseknek tartom, (Jánossy Gábor: Tökéletesen igaz!) minden krajcárt tessék arra fordítani, hogy külföl­dön csináljunk propagandát. Vizsgáljuk meg, hogy hol lehetne propa­gandát csinálni? A mi idegenforgalmi propa­gandánk teljesen nyugat felé — mondjuk, Bécs, Franciaország, Angolország felé — irá­nyuk Ezt nem tartom egészen helyesnek, mert utóvégre lehet, hogy a mi fővárosunk a leg­szebb, lehet, hogy a mi országunk a legszebb, lehet, hogy a mi fürdőink valamivel még job­bak, mint a külföldi fürdők, de méltóztassanak megengedni: nyugateurópainak kevés olyant nyújthatunk, ami messze túlszárnyalja kultú­rában azt, amit ő lát. Ami nálunk teljesen el van hanyagolva, az a propaganda messze kelet felé, ahol jobban ismernek bennünket magya­rokat, mint nyugaton. Barátaim, akik jártak a Kaukázusban, jártak Indiában és Törökor­szágban, mesélik, hogy ott hogyan tartják a magyar rokonságot és hogyan áhítoznak az után, hogy még jobban informálva legyenek rólunk, hogyan áhítoznak az után, hogy hív­juk ide őket- Ezeknek tudnánk is nyújtani va­lamit, fürdőt, orvost, stb. s akikor nem kellene olyan propagandát csinálni, hogy tessék há­rom napra Budapestre jönni, mert, ha azok jönnének ide, hosszabb időt töltenének itt. Egészen bizonyos vagyok benne, hogy ha itt kifejlődnék a keleti idegenforgalom, ez volna a nyugati idegenforgalom megindítója is. Az idegenforgalom fontosságáról kell, hogy a mi közegeink, különösen külképviseleti közegeink mind informálva legyenek. Nálam van egy eredeti levél, amely szomorú hangon mond el egy esetet^ szerettem volna erre az esetre felhívni a külügyminiszter úr figyel­mét. Egy magyar házaspár él Sanghaiíbam; beteg a gyerekük és csak magyar orvoshoz akarták hazahozni. Trisztben a velük jövő kül­földi dajkának nem adtak beutazási engedélyt, egészen udvariatlan módon f jártak el ,vele szemben és^ jóformán kidobták. Azt írják az eredeti levélben, hogy a trieszti portás azt mondta: tessék odamenni az osztrákokhoz, azok sokkal udvariasabbak. (Petracsek Lajos: A magyar konzul volt?) Ott meg is kapta az engedélyt. Nem tudta idehozni a gyereket, pe­dig azt szerette volna, hogy magyar orvos gyógyítsa. (Jánossy Gábor: A régi osztrák vi­lágból maradhatott vissza. — Zaj.) Akkor ne maradjon ott! A magyar állam képviselője legyen magyar érzésű. (Helyeslés-) Méltóztassanak megengedni, _ hogy áttérjek a racionalizálás kérdésére. Tudjuk, hogy van

Next

/
Oldalképek
Tartalom