Képviselőházi napló, 1931. VII. kötet • 1932. május 06. - 1932. május 13.

Ülésnapok - 1931-79

28 Az országgyűlés képviselőházának 79. ülése május 6-án, pénteken. Magyarország idejében sem volt és a meglévő egyetemeken belül ezt a célt bőségesen lehet szolgálni. Ilyen címen 386.360 pengőt lehet megtakarítani. A felekezeti segélyre beállított 5000 pengő törlendő. r Művelődési célokra 2,721.850 pengő van be­állítva. Ez igen nagy összeg, ebből legalább 2 millió pengőt kell törölni, ennyit meg lehet takarítani, mert a mai viszonyaink mellett nem tehetjük azt meg, hogy legyen egy állami Operaházunk, amelyre 1,400.000 pengőt költsön esztendőnként az ország, vagy legyen egy olyan állami színházunk, mint a Nemzeti Szín­ház, amely megint a másik részét veszi igénybe a megtakarításra szánt összegnek. 721.850 pen­gővel szerintem bőségesen van szolgálva a művelődési cél és éppen ezért 2 millió pengőt meg lehet takarítani. Testnevelési célokra 2,116.910 pengő van beállítva. (Farkas István: Ez is busás összeg!) Ha kutatok a múlt költségvetésekben, meg­állapíthatom, hogy 1927-ben még nem voltak ilyen mohók az urak, akkor még 1,135.356 pengő is elegendő volt, de szerintem a testnevelésnek arra a formájára, amely most van, nincs szük­ségünk. Ez fölösleges intézmény. A levente­intézményre olyan módon költekeznek, hogy a gyerekek kezébe puskát adnak, már gyermek­korban lőni tanítják, a falvakban mindenütt céllövő helyiségek vannak, amelyekre igen sok pénzt költöttek el, de általában a leventeintéz­mény szelleme is olyan, hogy ez minden körül­mények között fölösleges intézménye ennek az országnak. (Farkas István: Szolgaleikeket ne­velnek, nem katonákat! — Zaj!) Ilyen címen 2,006.910 pengőt lehetne megtakarítani s csak a megmaradt 110.000 pengőt, amelyet a cserké­szet istápolására irányoztak elő, kellene meg­hagyni. A közoktatási tárcánál a megtakarítás a felsoroltak révén 12 millió pengőt jelent, a töb­bivel együtt 63 milliót. Nem akarok sokat időzni a nyugellátások kérdésénél. Kertész képviselőtársam (Farkas István: Az őszes osztrák generálisokat mi tart­juk el!) eléggé rámutatott erre a kérdésre. 116,853.000 pengő van csak a közigazgatási téte­leknél erre beállítva. Ezt lehetetlen elviselnie ennek az országnak, különösen lehetetlen ak­kor, amikor azt látjuk, hogy lehetne ezen segí­teni, változtatni, hiszen a nyugdíjazásnak az a formája sem tartható fenn, hogy például a hon­védelmi tárcánál a 40 millió pengőt közelíti meg ebből a 116 millióból a nyugellátás. Nem mondok egyebet, csak ismétlem azt, amit Ker­tész Miklós t. képviselőtársam elmondott, hogy tessék a nyugellátás kérdését alaposan áttal­lózni, tessék megnézni, vájjon szükség van-e arra, hogy magas korban levő urak, amidőn a legkevésbbé értékesek munka szempontjából, a legmagasabb összegeket kapják nyugdíj címén ugyanakkor, amikor nem tudom hány címen egyéb jövedelmeket is húznak. Ha ilyén talló­zást végeznek, ha mindent alaposan megvizs­gálnak olyan módon is, mint Kertész képviselő­társam elmondotta, számításom szerint leg­alább 20 millió pengőt meg lehetne takarítani anélkül, hogy az igazi kisexisztenciák nyugdí­jához akárcsak egyetlen egy fillér erejéig is hozzá kellene nyúlni. Ezzel együtt tehát 83 millió pengő a meg­takarítások összege. Most hátra van a honvédelmi tárca. A hon­védelmi tárcára 95,800.000 pengő van előirá- I nyozva. Ez roppant súlyos összeg. Hivatkozom az előbb említett tételre. Az 1929/30. évi zárszám­adás adatai között találom, hogy a honvédelmi minisztérium személyi járandóságaira 53,450.000 pengőt használtak fel tényleg. A jelenlegi költ­ségvetés tételeinél viszont azt tapasztaljuk, hogy ezen a címen 95,800.000 pengő van beál­lítva, tehát körülbelül 6 millióval több, mint amennyi az 1929/30-as költségvetési évben volt, most, amikor háromszoros fizetésleszállítás tör­tént. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Ezeknek a szá­moknak egymással való szembeállítása a leg­határozottabban azt jelenti, hogy amikor itt igenis mindennel össze kellene zsugorodni, akkor megint csak egy felesleges intézményt fejlesz^ tenek tovább, mímelni akarják nagy országok példáját, olyan módon akarnak itt berendez­kedni, hogy azt akarják bemagyarázni, hogy meglévő hadseregünkkel meg fogják védeni az országot. 35.000 főnyi hadsereggel, ha egyszer külső veszedelemhez jutunk, úgy sem lehet ezt az országot megmenteni, ahhoz tehát 35.000 főnyi hadsereg kevés, de eltartani igenis sok, éppen ezért a hadsereg költségei lesralább felé­vel leszállítandók (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és ilyen módon 47,900.000 pengő megtakarítást lehet elérni. \(Űgy van! a szélsőbaloldalon.) További kutatásom azt eredményezte, hogy a különböző tárcáknál vasúti menetdíjkedvez­mény váltság címén 2,371.020 pengő van előirá­nyozva. (Kertész Miklós: Alig van fizető utas!) Ezt a mai viszonyok között nem lehet fenntar­tani, ezt törölni kell. Ilyen összeget tehát meg lehet takarítani. (Esztergályos János: Az ösz­szes földbirtokosok, akik a vasút mellett van­nak, szabadjeggyel utaznak! — Ellenmondások jobb felől. — Esztergályos János: Maguk a vasúti alkalmazottak is felháborodnak ezen!) Jutalmak, segélyek címén 2,106.869 pengő van előirányozva. Ez is megkülönböztetése az állami tisztviselői karnak (Zaj.) és ez az összeg módot ad arra, hogy a miniszterek, osztályfő­nökök az állami tisztviselők körében megkülön­böztetéseket tegyenek, dugsegélyeket és ahhoz hasonlókat adjanak. Ennek fenntartására sin­csen semmi szükség. Ott van a 4 fizetés, ott van a lakbér, a családi pótlék, a közlekedési segély. Ezekkel el kell intézni az állami tisztviselők javadalmazását, de különböző rejtett módon és címen, előre nem látható módon való jutalma­zásokra, segélyekre szükség nincsen, ezért 2,106.869 pengőt meg lehet takarítani. Tiszteletdíjakra több, mint 3 millió pengő van beállítva a költségvetésbe. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Mi az?) Ez azt a. célt szolgálja, hogy a rendes fizetéseken kívül még külön jö­vedelmeket biztosítsanak. (Zaj a szélsőbalolda­lon.) Az állami tisztviselőknek megvan a külön­böző címeken járó fizetésük, miért kell még tiszteletdíjakra is ilyen összeget beállítani? Ezt is teljes egészében törölném, éppen azért itt 3,004.107 pengőt meg lehetne takarítani. A szigorú dologi kiadásokra elő van irá­nyozva 39,908.630 pengő. Ezt legalább 20%-kai kell csökkenteni, miért is 7,981.726 pengőt le­hetne megtakarítani. Különböző kiküldetések címén 6,479.119 pengő szerepel (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hallatlan!) a különböző tárcák előirányzatá­ban. Ilyen horribilis költséget sem lehet fenn­tartani, ezt is legalább 20%-kai csökkenteni kell, mert ez nem jelenti az állami tisztviselői jövedelmek csökkentését, hanem csak az indo­kolatlan felüldíjazás csökkentését. (Ügy van!

Next

/
Oldalképek
Tartalom