Képviselőházi napló, 1931. VII. kötet • 1932. május 06. - 1932. május 13.

Ülésnapok - 1931-85

Az országgyűlés képviselőházának 85. ülése 1932 május 13-án, pénteken. 343 ország r között.» A hiteles gyorsírói jegyzetek igazolják, hogy így volt, így mondotta szórólszóra. Es csak ámulni és bámulni lehet, hogy egy ilyen fontos nyilatkozatot mennyire elferdítve olvashat az ember másnap az újságban és hogy hogyan történhetik meg az, hogy egy ilyen fontos nyilatkozat, amely a nemzet sorsára kiható jelentőséggel bír, elmondásában megzavartatik. Azt fűzte még hozzá Bethlen István (olvassa): «Es azt kérem a magyar kormánytól, hogy tekintettel arra, hogy a Tardieu-tervnek akár ebben, akár más formában való létrejövetele problematikus» — tehát ezt a kifejezést használta: problematikus — «mindenesetre hoszszú ideig elhúzódhatik, hogy az utat erre a hármas összefogásra előkészítse, mert félek, hogy ha a mai helyzet hosszú ideig így marad, akkor nem bírjuk ki annak súlyát és terhét.» Igazán rosszakarat kell tehát hozzá, hogy ezekből a nyilatkozatokból valaki azt olvassa ki, hogy a Tardieu-tervet a limine elutasította és eltaszította magától az igen t. képviselő úr. Egyébként érdekes, hogy mi sokszor követeltük az elmúlt esztendőkben, hogy Ausztriát kellene utánozni. Ausztria milyen nagyszerűen tud operálni fenyegetődzéssel. Ausztria folyton az Anschluss-szál fenyegetődzik és ez a fenyegetődzés igen sokszor hasznos politikának és taktikának bizonyult. Tudom, hogy Bethlen István nem fenyegetésképpen hozta szóba a hármas összefogást. De vegye csak fenyegetésnek, aki akarja. Akkor sem csinált egyebet, mint amit ellenzéki oldalról követeltek tőle, mikor szemére vetették, hogy nem tud tanulni az osztrák ügyességből, az osztrák diplomácia furfangjából, amely az Anschluss-szal milyen jó üzleteket csinál Ausztria .javára és a fenyegetődzéssel minő kölcsönöket tud magának kieszközölni. Most pedig jön egy ilyen nyilatkozat, amelyet, aki akar vegyen fenyegetődzésnek; ha annak veszL akkor sem lesz belőle kár, a nemzet számára. Mindenesetre jó, hogy az elhangzott. Érdekes az is. hogy azt mondják, hogy az olasz-osztrák-magyar hármas összefogás a nemzet széles rétegeinek felfogásával ellenkezik. En meg vagyok győződve arról, hogyha most hirtelenében feloszlatnának bennünket és egy új választásnak tennék ki ezt a parlamentet, és Bethlen István az olasz-osztrák-magyar összefogás gondolatával kérné a szavazatokat: többségre jutna. Holtbizonyos«ágéra! állítom (Kabók Lajos: Nyílt választásin NviU és titkos választással egyaránt. (Zaj.) En mindig állítottam és állítom, hogy 1926-ban is.^ akár nvilt, akár titkos választással többségre jutott volna. Szóvá kell azonban tennem azt a körülményt, hogy mikor itt több ellenzéki képviselőtársam ezt az elgondolást kritizálta. — én nem tudom, de úgy vélem — hibát csinált, amikor azt magyarázta itt nekünk- magyar képviselőknek a magyar Kénviselőházban, hogy az olasz vagy az oszták miért nem fogia elfogadni ezt a hármas összefogást. En ne/ni tudom, ez tanáesad^.s akart-p lenni, kioktatása Rgeknek az é^deVplt, feleknek, hnp-vha mAid Tri akarnak térni előle, erre nézve támpontot találnának a magvar oarlampnt ülésezésének naplójában. (Buchinger Manó: Ne akarja bolondítani a magyar népet! — NnfTil srpí.l Elnök: Csendet kérek. Szilágyi Lajos: T. Képviselőház! TTgy vélem, hogv ezek teljesen elhibázott és elhamarkorlotf ellenzéki nyilatkozatok. Utóvéere elégedjünk meg azzal, hogy itt csak arról beszélünk, hogy mi hogyan ítéljük meg a mi szempontunkból ezt az elgondolást, de ne adjunk a többi érdekelt felek szájába érveket, melyeiket azvuctán ellenünk fordíthatnak vissza. (Kabók Lajos: Ámítás íaz egész! Még Bethlen maga sem hiszi el!) Elnök: Kérem Kabók képviselő urat, ne szóljon közbe. (Buchinger Manó: Gyerekbeszéd!) Buchinger képviselő urat is kérem, maradjon csendben! (Buchinger Manó: Iskolásgyermekeknek való!) Buchinger képviselő urat rendreutasítom. Tessék csendben maradni! Szilágyi Lajos: Az utóbbi hónapok alatt, különösen míg a t. képviselő úr a politikától visszavonultan élt, nem

1 lehetett itt r egyebet hallani, mint azt, hogy külföldi adósságainkat pedig nem fizetjük. Es ezt azzal indokolták, hogy azért nem fizetjük, mert nem tudjukEbben Összpontosult itt az ellenzéki kritika, teljesen homogén volt az ellenzék ebben a tekintetben, sőt ínég a kormánypárti oldalon is ezt mondták. S minekutána ez átment a köztudatba — és méltóztassék elhinni, hogy a lakosság széles rétegeiben elterjedt, átment az emberek húsába ez az álláspont, — ezek után jön a t. Iképviselő úr május 4-én és azt mondja, hogy (olvassa): «En azt kérem a magyar kormánytól, hogy tárgyaljon sürgősen összes hitelezőinkkel azon az alapon, hogy egy nagyon lényeges kamatredukció elérhető legyen, amelyet én legalább is annak a kamatníyónak a feléig képzelek el, amellyel annak idején kontraháltuk az adósságokat.» A másuk pedig az, hogy (olvassa): «Amíg az összeget sem vagyunk képesek fizetni, addig méltóztassék úgy megegyezni, hogy ez a nemfizetett Összeg a tőkéhez csatoltassék és akkor amortizáltassék, amikor az amortizációs idő letelik. Ha pedig egy bizonyos határnapig nem tudna ebben a kérdésben megegyezni, az én felfogásom szerint egyoldalúan is érvénybe kell léptetni a kellő intézkedéseket.» (Kun Béla: Bethlen magáévá tette a független kisgazdapárt programmját! — Gr. Bethlen István: örüljön neki! — Felkiáltások a jobboldalon: örüljenek, akkor megvan a koncentráció — Zaj. — Elnök csenget.) Tizenhat éve nem hallottam ilyen fontos kérdésben ilyen lényeges közeledést kormánypárti részről az ellenzék felé. (Kun Béla: Kiderült, hogy nekünk van igazunk! Régebben be kellett volna már szüntetni a fizetéseket!) A többségi párt vezére teljesen magáévá tette azt az álláspontot, amely itt politikai 'pártkülönbség nélkül kialakult. Es akkor mit látott az ember? Ámul és bámul az ember, hogy amikor a többségi párt vezére azt hirdeti, hogy^ erre az álláspontra helyezkedett, akkor megtámadják érte, ahelyett, hogy politikai pártkülönbség nélkül azt mondanák, hogy na, most szaván fogjuk, rajta, tessék, azonnal és ha a kormány más állásponton van, tessék leszavaznij Leszavazzuk egyesült erővel, kormánypárt és ellenzék, éljen az az álláspont, amelyben mindanynyian egyetértünk, csak az lehet a parlament álláspontja. E helyett mit lát itt az; ember? Ez a parlamenti szituáció rothadását jelenti, hogy ez így van. Azt látja az ember, hogy az igen t. kénviselő úrnak ez az állásfoglalása visszatetszést keltett, ahelyett, hogy rokonszenvet keltett volna. (Derültség a jobboldalon.) Pedig, hogy ez milyen aktuális kérdés, rá néhány napra bebizonyult. Jön a kormány és mind ervakrabban hallom, — L és mindig jobban fülelek- mint pártonkívüli képiviselő — hogy az ellenzék éljenzi a kormányt. Ilyenkor mindig rosszat sejtek. (Derültség a jobbolda