Képviselőházi napló, 1931. VII. kötet • 1932. május 06. - 1932. május 13.

Ülésnapok - 1931-85

326 Az országgyűlés képviselőházának hoztak be, sajnos, megint azt mondhatom, hogy ez nagyon egyoldalúan érinti az ifjúságot és megint csak az ifjúság rovására megy, mert azt tapasztaljuk, hogy ma már 80 esztendő* szakállas segédfogalmazók ülnek a hivatalokban az előlépés lehetősége nélkül, akkor, amikor magasabb fizetési osztályokban sokkal fiatalabb emberek vannak. Csak egy példát mondok. Ha az ember figyelmesen átnézi például az üzemek költségvetését, itt igen érdekes és szembeötlő az a körülmény, hogy például a postánál egy nyugdíjas tisztviselőre 1930 pengő jut, míg az aktív szolgálatban lévőre 3900 pengő. Ez bizonyos fokig természetes is, mert hiszen a természetbeni szolgáltatmányok, ruha, stb. kedvezmények, amelyeket az aktív tisztviselő élvez, megnagyobbítják az általa élvezet jövedelmet. Az Államvasutaknál tudvalévőleg a tisztviselő száma óriási, az aktív tisztviselők száma 29.044, ezzel szemben a nyugdíjas tisztviselők száma 47.006. Viszont nagyon j jól tudjuk azt, hogy a nyugdíjasoknak ez a nagy száma abból keletkezett, hogy a megszállott területekről átkényszerítették hozzánk a nyugdíjasokat, bizonyos terhek átutaltattak ránk. Erre azonban más alkalommal kívánok rámutatni abból a szempontból, hogy itt sajnos a kormány elfelejtette éppúgy a Ksod., mint más vasúti alkalmazottak érdekeit kellőképpen megvédeni. Most azonban, hogy az állami üzemeket vettem elő, rá akarok mutatni arra, hogy mi történik például az^ állami vasgyárnál, valamint a mezőgazdasági birtokoknál a nyugellátás szempontjából. Ha az ember csak egy pillanatra megnézi például az állami kőszénbányákat, látja, hogy ott összesen 29 alkalmazott van. Ebből a 29 alkalmazottból 12 főtisztviselő, magas státusban lévő tisztviselő, a többi pedig altiszt; itt tehát nincs is utánpótlás, mert hiszen ezek mind magasabb státusban lévő urak. A magyar állami vasgyárnál viszont a helyzetet az, hogy a nyugdíjban lévő tisztviselők fejenként átlag 3500 pengőt kapnak, míg az aktív szolgálatban léyők 3700 pengőt; szóval, mint méltóztatnak látni, amint egy üzemről van szó, egyszerre felbillen a mérleg. En igyekeztem utánajárni a dolognak és meg is találtam, hogy miben leli ez a magyarázatát. Nem a tisztviselők magas fizetésében kell az okot keresni^ hanem ott, hogy amikor például rezsimváltozás van, vagy akármi történik, az igazgatók, akik rendszerint életerős fiatalemberek, nyugdíjba mennek és új igazgatók jönnek a helyükbe. Így azután megtörténik, hogy 3—4 igazgató úr igen magas nyugellátmányt, nyugdíjat élvez, ami azután rendkívül nagyra duzzasztja fel a nyugdíjterheket. Szóval nem a tisztviselők száma az, amely a nyugdíj terhek összegét ilyen naggyá teszi, hanem amint látjuk, itt is az igazgatók magas illetményei azok, amelyek valósággal feldöntik ezt a mérleget. Nemrégiben az osztrák vasutak egyik legkitűnőbb szakembere járt itt, aki kíváncsi lévén, azt kérte tőlem, hogy mutassam meg neki a magyar állami költségvetésnek az Államvasútakra vonatkozó részét, mert ez őt, mint szakértőt érdekli. Ez az úr két teljes órai munka után azt mondotta nekem: ne vegye tőlem rossz héven, de azt kérdezem, hogyan tudják önök 'magukat ebben kiismerni, amikor én, mint szakember nem ismerem ki magamat ebben a költségvetésben 1 Ebben fel van tüntetve tengelykilométer, tengelymázsa, vonatkilométer, 85. ülése 1932 május 13-án, pénteken. 'számszerint, statisztikailag feldolgozva, minden adat megvan a tehervontatásra, gyors szállításra és személyszállításra, minden statisztikailag kitűnően van kimutatva, csupán egy nincs kimutatva, a vágánykilométer, amely alfája és ómegája az egész kérdésnek. Mert, hogy egy Vasútnak lukrativ volta kimutatható legyen, ahhoz ^ feltétlenül szükséges tudni a vágánykilométerek számát, üzemfenntartásból és a tisztviselők javadalmazásából előálló költségeket. Ezeket az utóbbiakat mind megtalálta, csak az elsőt nem tudta megtalálni. Amikor én itt ezeket leszögezem, ne vegyék tőlem rossznéven, ha azt mondom, hogy mi mint egyszerű képviselők, akik nem vagyunk szakemberek, nem tudunk kellő szakszerűséggel hozzászólni a kérdéshez. Már maga ez az elaborátum is^ úgy van megszerkesztve, hogy azt mondhatjuk, ez valóságos labirintus, amelyben eligazodni vajmi nehéz bárkinek is. Méltóztassék megengedni, hogy amikor az igen t. túloldalról a földbirtokteher kérdését igen helyesen annyiszor és mégsem eléggé méltóztattak hangoztatni, s amikor abban, hogy ezt a terhet csökkenteni kell, teljes egészében egy nézeten vagyunk, ^válaszoljak éppen a jelenlevő Bródy képviselő úr egy kérdésére, amelyet nemrégiben felvetett. Ez a lakók kérdése. Bródy képviselő úr több esetben felszólalt ebben a kérdésben és jól emlékszem, magam is itt voltam annál a beszédénél, amelyben azt kérte, hogy a lakók havonként fizethessék lakbérüket, őszintén megvallva, egy pillanatig azt hittem, hogy a háztulajdonosok szövetsége kérte fel a képviselő urat erre az interveniálásra, mert soha semmivel nagyobb szolgálatot nem tehetett volna a háziuraknak, mint ezzel. Mondhatom, a képviselő úr ezzel a kéréssel mindkét félnek nagyon nagy szolgálatot tett, mert ma a házingatlannál is az a helyzet, mint valamennyi üzletnél, valamennyi vállalkozásnál és mint a földnél, — ami eddig nem volt — hogy mindenben csendestárs az állam.^ Ma az^ a helyzet, hogy a házingatlan 55% erejéig, tehát a jövedelem nagyobbik részében társ az állam s csak kisebbik részében úr a háztulajdonos. És azt is hozzá kell tennem, hogy a nagyobbik részével szemben a jövedelemnek az állam semmi rizikót nem visel, míg a háztulajdonos a megmaradt 45%-kal szemben _az összeg esetleges elvesztésének teljes rizikóját viseli. Arra akarok rámutatni, ami ma már tagadhatatlan, hogy a rendkívül elkényszeredett és lehetetlen gazjdla&ági helyzet t miatt szinte lehetetlenné vált a lakó és a bérbeadó helyzete, hogy tulajdonképpen nincs már differencia a két fél között és tulajdonképpen mind

1 a két félnek «írva kellene egymásra borulnia, mert mind a kettő bajainak kútforrása egy: az állam. Ma a lakó nein csinál mást, mint adó céljára hordja be lakbér címén a filléreket az államnak, s a háztulajdonos nem más, mint végrehajtója az államnak, egy adó szempontjából, illetőleg a lakbér behajtása szempontjából. Ez a helyzet, és ezért egészen érthetetlen, hogy itt (mesterségesen kiéleződik a viszony a lakó és a háziúr között. Éppen az igen t. képviselő úrnak válaszolva, rá kell mutatnom arra, hogy én nagyon is sok olyan háztulajdonost ismerek, aki boldog volna, ha megtehetné azt, amit akar és a jobb jövő reményében ingyen hagyná az üzletembert az üzlethelyiségben és ingyen hagyná a llakásban azt a szerencsétlen, lehetetlen sorsba jutott embert, de az állam nem engedi, hogy ingyen lakhasson ott, mert a tu-