Képviselőházi napló, 1931. VII. kötet • 1932. május 06. - 1932. május 13.

Ülésnapok - 1931-84

Az országgyűlés képviselőházának 84. eredménye lehessen. Sajnos, az a mód, aimellyel a könyv terjesztésének és a könyv megikedveltetésének eszközeit meg lelhetne találni, valahogyan nagyon szűkre .szabott, de a magyar sajtónak nemes hivatását aibíban látnám e pillanatban, hogy a könyvnap felé fordítsa a közönség érdeklődését. Vannak azonban ennek egyéb közvetítőeszközei is, így a film, a rádió, a színházaik. Ennek az országnak valósággal minden kultúrtényezője kellene, hogy ennek az ügynek szolgálatába álljon (Ügy van! Ügy van! bmfelől.) és kellene, hogy a közvéleménnyel megértesse e kérdés nemzeti jelentőségét. Mert voltaképpen nem az a lényeg és nem az a fontos, hogy 2—3 ezer könyvvel tölbb fog elkelni ezen a napon, hanem az a fontos, hogy a közönségnek, a magyar nemzetnek megértése új impulzust adjon a magyar irodalom munkásainak, hogy töb'b kedvvel és lelkesedéssel végezzék a maguk nemzetépítő hivatását. Igen t. Ház! Ezeket kívántam elmondaná annak megállapításával még, hogy mi a könyv? A könyv egy kettős tükör. Az egyik tükör mutatja mindnyájunk lelkiségének, mindnyájunk bensőségének arculatát, a másuk mutatja azt a szellemet, amelyet a külső világ, a külső élet nyújt mindnyájunk számára. Ebben a kettős tükörben, ennek sugártörésében meg kell nyilatkoznia az egész magyar nemzet közvéleményének, lelkilségének, nagy hivatásának és a magyar nemzeti társadalom akkor lesz a hivatása magaslatán, ha az ilyen könyvnapot a maga kulturális magaslata és értéke szerint fogja méltányolni. Erre akartam a törvényhozásnak és a törvényihozáson keresztül az egész magyar nemzeti közvéleménynek a figyelmét felhívni. (Éljenzés, taps balfelől, felkiáltások: Halljuk a kultuszminiszter urat!) Elnök: Kíván valaki szólani 1^ (Nem.) Ha iszólni senki nem kíván, a vitát bezárom. Miután az elnöki napirend meg nem t ám adtatott, azt elfogadottnak jelentem ki. Következik a kereskedelemügyi miniszter úr írásbeli válasza Tóth Pál képviselő úrnak a tanyai kéményseprés tárgyában előterjesztett interpellációjára. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a választ felolvasni. Patacsi Dénes jegyző (olvassa): «T. Képviselőház! Tóth Pál országgyűlési képviselő a Képviselőház folyó évi április hó 13-án tartott alésén kérdést intézett hozzám. 1. Van-e tudomásom arról, hogy a tanyai kémények kötelező seprése milyen méltánytalan, igazságtalan, indokolatlan és a mellett aránytalanul súlyos terhet ró a tanyai lakosságra. 2. Van-e tudomásom arról, hogy a tanyai lakosságot a köielezó kéményseprés felesleges zaklatásától és anyagi megterhelésétől megvédeni célzó .118.989, helyesen 118.979/1929. K. M. számú rendelet a törvényhatóságok hatáskörébe utalta e kérdésnek a rendezését s ennek dacára Békés vármegyének az előbb idézett rendelet érteimében hozott kéményseprési szabályrendeletét a 137.850/1931. K. M. számú rendelet Szarvas nagyközségre vonatkozó részében a tanyai lakosság érdekeinek mellőzésével mégis megváltoztatta. 3. Intézkedem-e, hogy a 137.850/1931. K. M. számú rendeletnek Szarvas nagyközségre vonatkozó sérelmes része minél előbb hatályon kívül helyeztessék. Ezekre a kérdésekre a következő a válaszom: 1. Az Ipartörvénynovella (1922 : XII. te.) végrehatjtása tárgyában kiadott 78.000/1923. ülése 1932 május 12-én, csütörtökön. 317 K. M. számú rendelet 132« §-ának azt a rendelkezését, hogy a rendszeresen használt kéményeket havonként legalább egyszer kell tisztítani, a tanyai (kültelki) lakosság súlyos gazdasági helyzetére tekintettel évek hosszú sora óta sérelmezi. Ez indította hivatali elődömet arra, hogy a 118.979/1929. számú rendeletében megengedje, hogy azok a közületek, amelyeknek területén nagy kiterjedésű, szétszórtan épített (kültelki) lakóházak vannak, megállapíthassák azt a körzetet, amelyen túl eső házak tulajdonosai nem kötelesek kéményeiket kéményseprő által tisztíttatni. Ezt a körzetet olyképpen kell megállapítani, hogy csak azoknak a házaknak kéményei mentessenek fel a kötelező seprés alól, amelyek akár az utaknak a járhatatlansága, akár a^ nagy távolság és a házaknak egymástól is távol fekvése (szétszórtsága) következtében meg nem közelíthetők. A szóbanforgó körzetet a kéményseprőipar gyakorlása tárgyában alkotott szabályrendeletet módosító, illetőleg kiegészítő függelékben kell megállapítani és a függeléket kihirdetés után az esetleges fellebbezésekkel együtt, jóváhagyás végett a m. kir. kereskedelemügyi miniszterhez ^kell^ felterjeszteni. 2. Békés vármegye törvényhatósági bizottsága 1930. évi május hó 15-én 106. b. gy. 9494/1930. szám alatt hozott határozatával a vármegye kéményséprőipari szabályrendeletét nem a 118.979/1929. K. M. számú rendelet értelmében módosította, úgyhogy hivatali elődöm a módosított szabályrendeletet 137.850/1931. szám alatt azzal a kiegészítéssel hagyta jóvá, hogy megállapította a többi között a szarvasi járásban is azokat a területrészeket, melyeken lévő kémények az említett általános érvényű rendelet értelmében a seprési munkálatok végzése alól sem mentesíthetők. Az érdekelt tanyai lakosság és Szarvas község elöljárósága a fentiek szerint módosított szabályrendeletnek Szarvas nagyközségre vonatkozó részét sérelmesnek találván, annak megváltoztatását kérték. Mielőtt a kérelem ügyében minden irányban kielégítő döntés hozható lett volna, az érdekeltség kívánságára is, hivatali elődöm indokoltnak látta, hogy Békéscsaba^ megyei város külterületén, valamint Békés vármegye szarvasi járásának külterületén helyszíni szemle tartassék. A helyszínére kiszállt bizottság megállapította azokat a tanyai (kültelki) körzeteket, amelyeket nem lehet felmenteni az alól a kötelezettség aló], hogy kéményeiket a kéményseprő által tisztíttassák. A helyszíni eljárás eredményekép Szarvas község elöljáróságának kérelme nem volt teljesíthető. Tóth Pál képviselő úr interpellációjában utal arra, hogy a tanyai lakosság a városi lakossággal szemben kétszeres és háromszoros kéményseprési díjakkal van megterhelve. Ez a megállapítása a képviselő úrnak azonban a régebbi időkre vonatkozhatik, mert Békés vármegye közönsége 1930. évi május hó 15-én és 16-án tartott rendes közgyűlésében hozott azt a határozatát, mely a tanyai (külterületi) kémények seprése után megállapított díjakat olykép mérsékelte, hogy a község szélétől 2 km-től távolabb, de 6 km-en belül eső körzeten 30 fillérben, a község szélétől 6 km-nél távolabb eső körzetben pedig 36 fillérben állapította^ meg az eddigi 48, illetőleg 72 fillér helyett, még hivatali elődöm jóváhagyta. A tanyai lakosság súlyos helyzetére tekin43*