Képviselőházi napló, 1931. VII. kötet • 1932. május 06. - 1932. május 13.

Ülésnapok - 1931-84

Az országgyűlés képviselőházának SU. ülése 1932 május 12-én, csütörtökön, 315 állapították, hogy ezekben a veszélyeztetett borsodvárinegyei községekben részint a vagyon, legtöbb helyen azonban maga az élet is ve­szélyben forog. Az inségakciónak sikeres, eredményes le­bonyolításáért elismerés illeti a földmívelés­ügyi miniszter urat. Válóban úgy volt, mint ahogy a miniszterelnök úr ősszel mondta, hogy éhező ember nem maradhat, mert hiszen nem mondom, hogy nagyon bőségesen volt rendelkezésükre ez a bizonyos inségliszt és búza, de azért szerényen kielégítette a szükség­leteket. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) A le­hetőség szerint tényleg beváltották azt az ígé­retet, amelyet a kormány és a miniszterelnök úr tett. (Dinnyés Lajos: Ez kötelessége volt a kormánynak! Ez nem érdem!) Amikor azon­ban én ezt megállapítom, mégis arra kérem a t. kormányt, hogy a jövőben más alapon igyekezzék segíteni a gazdaközönségen és az elesetteken, (Helyeslés balfelől.) mert ;az a munka, amelyet most inségbúza és inségliszt ellenében végeztek, semmi körülmények között meg sem közelíti értékben azt, amit az állam liszt és búza formájában kiadott. (Szabóky JenŐ: Pénzpoesékolás!) Már most kérem a kormányt, méltóztassék terveket kidolgozni, amely tervek nem feltétlenül azonnal és egy­szerre hajtandók keresztül, hanem amelyeket szakaszonként, részletekben is meg lehet csi­nálni. Mindjárt felvetem a kérdést, vájjon a t. kereskedelemügyi miniszter úr nem tar­taná-e szükségesnek meggondolni, hogy azt a 20 éves tervet, amely szerint Miskolcról Tisza­polgáron át Debrecenbe vasútvonalat épít az állam, nem kellene-e tapétára hozni, mert Borsod vármegyében a munkanélküliek fog­lalkoztatása ezen az egy helyen is elintézhető lenne. Hogy ez az elgondolás nem valami utópia, hivatkozom adatokra, amelyek szerint ennek a vasútvonalnak megépítése, a kisajátí­tással, földmunkával, műtárgyakkal, egy Tisza-híddal és az összes felépítményekkel együtt kilométerenként 170.000 pengőbe kerül­nek. Ha meggondolom azt, hogy milyen össze­get kapott például Borsod vármegye inség­akció címén az elmúlt év folyamán, meg kell állapítanom, hogy 5—6 kilométer vasútvonalat fel lehetett volna építeni ebből az összegből, ha azonban a felépítményeket, amelyekre momen­tán nem is lett volna szükség, nem számítom, akkor nyugodtan állíthatom, hogy ennek az egész vonalnak a földmunkája már készen áll­hatna. Kapcsolatos ezzel a kérdéssel a Tisza­híd építése is. Borsod vármegyének régi és nagyon jogos kívánsága ez.^ A volt kereskede­lemügyi miniszter úr tud róla, mert sok depu­táció kereste fel annakidején. Borsod megye egész területén nincs egyetlenegy Tisza-híd sem, pedig aki ránéz a térképre, megállapít­hatja, hogy Miskolcról Debrecenbe az egyenes út Tiszapolgáron keresztül vezet, nyilvánvaló tehát, hogyha a Tisza-híd megépítésére sor ke­rül, akkor tárgyilagos megítélés szerint ennek a hídnak Tiszapolgárnál kell felépülnie. Tisz­telettel kérem a kereskedelemügyi miniszter urat, hogy e kérdés megoldását vegye előjegy­zésbe. Szólni kívánok még az álláshalmozás kér­déséről is. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Nagyon helyeslem az összeférhetlenségi tör­vény revízióját. Ezt a törvényt újra kell al­kotni és lehetőleg minél szigorúbb intézkedé­seket kell abba felvenni. (Helyeslés a balolda­lon.) Éppoly fontosnak tartom az álláshalmo­zások kérdésének megoldását is, nemcsak azért, KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ VIL mert megnyugvást keltene kifelé, hanem azért is, mert az álláshalmozások megszüntetésével ifjúságunk hozzájuthatna némi elhelyezkedés­hez. A magyar fiatalság elhelyezése nézetem szerint különben is .a nemzeti becsület kérdése és én csak nagy elismeréssel és mély tiszte­lettel adózom Illés József t. képviselőtársam­nak, aki e kérdés megoldását élete feladatává tette. (Éljenzés jobbfelől) De ugyanilyen fon­tos kérdés és ugyancsak a nemzeti becsület kérdése a rokkantak ügyével való intenzív fog­lalkozás. Minthogy iaz állam nehéz pénzügyi helyzetben van, arra kérem a t. kormányt, leg­alább azt tegye lehetővé, hogy a természetes apadás folytan fennmaradó pénzösszegek ha­gyassanak vissza ia rokkantak javára és ezen visszamaradó Összegekből a leginkább rászo­ruló rokkantakat segítsék meg. Nem volnék tárgyilagos, !ha el nem ismer­ném, hogy a miniszterelnök úr és a kormány összes szakminiszterei igyekeztek mindent el­követni, hogy az állam nehéz r pénzügyi hely­zete dacára bizonyos könnyítéseket hozzanak az agrártársadalom javára. Ezek között emlí­tem meg elsősorban a földhöz juttatottak váltságterheinek tekintélyes megkönnyítését. Itt említem meg a közmunkaváltság lényeges leszorítását, ami különösen a legszegényebb földmívelőrétegeknek jelent igen nagy meg­könnyítést. De elismerés .illeti a kormányt azért is, mert a földadót a gazdák részére jóvá­írják. Nem lekicsinylendő az inségakoió sem, amelyről az imént volt szerencsém pár szót szólni, és az őszi és a tavaszi vetőmagakció, amellyel a kormány szintén a gazdák segítsé­gére sietett. Magam is elismerem, hogy a ta­vaszi vetőmagakció nem mondható a legsike­rültebb akciónak, az őszi vetőmagakció azon­ban annál szerencsésebb volt és simán bonyo­líttatott le. Ugyancsak elismerés illeti a kormányt a gazdatársadalom részéről az adósvédelmi intéz­kedések megtétele, az árverések felfüggesztése és az árverési minimum megállapítása miatt. Ezekért különösen az igazságügyi miniszter urat illeti meg az elismerés. T. Ház! A polgári lakosságot igen nagy megnyugvással tölti el az a határozott állás­pont és az a határozott eljárás, amelyet a miniszterelnök úr és a belügyminiszter úr a felforgató törekvésekkel szemben eddig is tanú­sított. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) A belügyminiszter úr és a honvé­delmi miniszter úr erős magyar karaktere és önzetlen hazafisága biztosítéka annak, hogy a nemzet dédelgetett kedvence, a nemzeti had­sereg, valamint a karhatalom ugyanilyen lei­fogással és ugyanilyen gondolkodással van te­lítve, mint vezetői s így a polgári társadalmi rend biztos őrei. Beszédem befejezéséül kérem a t. kor­mányt, hogy minden ténykedésével szolgáljon kitartóan egy nagy és szent célt, amely cél a legszentebb és legnagyobb minden magyar ember előtt — Trianon revízióját. (Élénk he­lyeslés és taps.) Ezt én nemcsak mint magyar képviselő, nemcsak mint a Rákócziról híres ónodi választókerület ezidőszerinti szerény képviselője kérem, hanem kérem mint meg­szállott területről származó, elszakított vérein­kért aggódó magyar ember is, akinek szülő­földjét 13 év óta cseh legionáriusok bakancsa tapossa. A költségvetést elfogadom. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon. —? Szónokot többen üd­vözlik.) 43

Next

/
Oldalképek
Tartalom