Képviselőházi napló, 1931. VII. kötet • 1932. május 06. - 1932. május 13.

Ülésnapok - 1931-84

« Az országgyűlés képviselőházának 84Ugyancsak az illetékes német körök megállapítása szerint remény van arra, hogy ha a magyar-német kereskedelmi szerződés életbelép, — azt hiszem, már a Felsőház előtt fekszik, vagy röividesen odakerül ez a magyarnémet kereskedelmi szerződés letárgyalás végett — akkor a gabonákra vonatkozólag egy 25%-os vámpreferencia lép életbe, amelynek alapján, dacára annak, hogy a legtöbb kedvezmény elve alapján a többi államok kifogást emeltek, különösen — úgy tudom — Olaszország, Németország ezt keresztülvitte, úgyhogy a jövőben nekünk őzen vámpreferencia alapján módunk lesz nagyobb mennyiségű gabonát eladni Németországnak. Csak röviden szólok az állatokat illetőleg. Ugyancsak múltkori kifogásomra vonatkozóan azt olvasom ezekben cáfolatképpen, hogy Németország nem tehet arról, hogy nagyobbmennyiségü állatállományt nem vesz, át, hanem igenis hibás az a katasztrofális árzuhanás, amely mellett mi képtelenek vagyunk ott versenyezni, de hibás az a gazdasági politika is, amelyet a

f múltban követtek. Most nem tudom, ki volt à hibás. A volt kereskedelemügyi miniszter úr jobban fog tudni arról, hogy amikor mi Ausztriába szállítottunk ki hat- vagy hétpengős áron gabonát; Ausztria a ikezeim között lévő német eredetű statisztika szerint az általunk szállított olcsó gabonával felhizlalt marhát kiszállította Münchenbe és ott csinált vele konkurrenciát. Az a müncheni piac tehát a mi részünkre, hogy az előbbi szóval mondjam «ist festgefroren» — befagyott. (Jánossy Gábor: A bajor siört behozzák Magyarországba! — Zaj.) Ezeket tartottam (szükségesnek a magyarnémet viszonnyal kapcsolatban megjegyezni és helyreigazítani múltkori felszólalásomat abban a reményben, hogy Németország és a német illetékes körök jobb belátásra fognak jutni. (Bud János: Ez a helyes! Az a vámpolitika akadályozta meg!) T. képviselőtársam nem volt itt beszédem elején és ennélfogva nem jól tudja, mit mondottam, hiszen én kezdetben ugyanezt kifogásoltam. (Bud János: Helyes!) Múltkori felszólalásom után szükségesnek tartottam, hogy a mai napon különösen Az Est-ben és a Pester Lloyd-ban megjelent cikkekre kitérjek és viszont tartozom azoknak az illetékes köröknek, akik figyelmemet erre vonatkozólag felhívtak azzal, hogy felszólalásomat ebben a vonatkozásban rektifikáljam. (Helyeslés jobbfelől.) Ugyanakkor azonban ismételten felhívom a német illetékes körök figyelmét arra, hogy igenis a magyarságnak és németségnek, a nagy német birodalomnak ebben a tekintetben meg kell értenie egymást, mert itt ebben a politikában velünk, a legvőzöttekkel szemben a vae victis érvényesül és éppen ezért szükséges, hogy Németország, akivel együtt szenvedtünk, együtt küzdöttünk, együtt vesztettünk, és sajnos, érezzük azt a vae victis-t testünkön, ebben a tekintetben mellénk álljon. Én meg vagyok győződve arról, hogy az illetékes könöknek ezen nyilatkozatai után ez meg is fog történni. Most rátérek egy másik kérdésre, amelyet beszédem bevezető részében említettem, egy igen kényes kérdésre, amelynél — minthogy ellenzéki szakértő képviselők nincsenek itt — nem lesznek közbeszólások és cáfolatok. A szeszkérdésre akarok rátérni, amit előzetesen bejelentettem, A «szeszkartell» szótól visszhangzik állandóan ez a terem. A szeszkartell ülése 1932 május 12-én, csütörtökön. 30Ö volt az oka annak, hogy Ivády földmívelésügyi miniszter úr megbukott. (Berki Gyula: Ugyan kérem!) Tessék végighallgatni. Ha újságot méltóztatik olvasni és egy-egy szóra felfigyelni, akkor nem fogja megérteni a képviselő úr. (Berki Gyula: Bízza rám!) Nem értheti meg, ha nincsen türelme, ezt végighallgatni. Méltóztassék ide figyelni, nem én állítom, itt állítják állandóan, hogy a szeszkartell volt az oka annak, hogy Ivády földmívelésügyi miniszter úr megbukott. (Jánossy Gábor: Hogy lemondott, nem megbukott!) A szeszkartell volt az oka annak, — itt mondották ellenzéki képviselők a múltkor — hogy a 33-as bizottságból az ellenzék kivonult. A szeszkartell az oka annak, hogy a bortermelés nem rentábilis, (örffy Imre: Szóval mindennek oka!) A szeszkartell az oka annak, hogy a mezőgazdasági szesztermelés a földön fekszik. En mindezekkel szemben állítom, hogy a szeszkartellnek semmi köze sem volt Ivády földmívelésügyi miniszter úr megbuktatásához. Állítom azt is, hogy a 33-as bizottságból való kivonuláshoz sem volt semmi köze. A többiekre nézve ezt nem merem állítani, mert képviselőtársaim ezt cáfolni fogják, de majd adatokkal fogom bizonyítani. (Jánossy Gábor: Szóval a szeszkartell olyan ártatlan, mint a ma született gyermek! Éljen a szeszkartell e szerint!) Méltóztassék meghallgatni! Amikor én keresem a szeszkartellt, akkor Bálvány-utca 21. szám alá megyek és Bud János volt kereskedelemügyi miniszter urat, mint a kartelltörvény szakértőjét és — azt hiszem — megalkotóját aposztrofálom. Ügy tudom, hogy a kartell az, amelyet a törvények szerint most be kellett, hogy jelentsenek. írásban be kellett jelenteni az összes kartelleket. Azután a kartell az, amely önhatalmúlag maga állapítja meg a termelendő mennyiséget és az árat. Már pedig a szeszértékesítő, mint nagyon jól méltóztatik tudni, sem a termelendő mennyiséget, a kontingenst, a keretet, sem pedig az árát nem tudja megállapítani. A pénzügyminiszter állapítja meg a keretet, ugyancsak a pénzügyminiszter a földmívelésügyi és kereskedelemügyi miniszter urak vétója mellett állapítja meg a mindenkori árat is. (örffy Imre: Szóval nem is kartell!) Fellner Pál t. képviselőtársam múltkor beszédének végén bizonyos gazdasági koncentrációt kívánt, mint ahogy ma mindenki koncentrációt kíván. (Berki Gyula: Ez igaz!) A mezőgazdasági szeszgyárak ilyen gazdasági koncentrációban vannak. De — sajnos — ezzel a koncentrációval úgy áll a helyzet, amint azt egy nagynevű professzor tanította az egyetemen, midőn azt mondotta, hogy a tőzsde is olyan, mint a tenger, ahol a nagycápa és a kicsi együtt él, de

a a nagycápa felfalja a kicsit. így van ez a szeszértékesítőnél is, amelyet sokan szeszkartellnek neveznek, amelyről azonban megállapítottam, hogy nincs is bejelentve, mint ilyen nem is létezik. Igen sok túloldali képviselőtársam is állandóan annak a támadásnak van kitéve, hogy a szeszkartell igazgatósági tagja, vagy pedig — nem tudom — ügyésze. En a magam részéről megállapítom, hogy ez — Fellner Pált kivéve — nem úgy van. (

Áz egységespárt igen tiszteletreméltó ügyészének és más tagjainak állása ebben a tekintetben nem összeférhetlenek. (Zaj ) , Van azonban, t. Képviselőház, egy igen súlyos sérelem. Sérelme van a mezőgazdasági szesziparnak, amit, azt hiszem, egyedül és kiI zárólag a pénzügyminiszter úr tud szanálni. 42*