Képviselőházi napló, 1931. VII. kötet • 1932. május 06. - 1932. május 13.

Ülésnapok - 1931-84

304 Az országgyűlés képviselőházának 8t földadóelengedésben valami exorbitans jótétemény nyújtását vélik felfedezni a gazdatársadalom felé és valami óriási előnyöket látnak benne, mert hiszen ennek az enyhítésnek megadását bizonyos fokig az említett adottságok tették szükségessé. Ezzel »kapcsolatban még csak azt a gondolatot pendítem meg és bívnám fel rá a mélyen t. kormány szíves figyelmét, vájjon nem volna-e célszerű, — ha nem is lehet ezt már a jövő költségvetési évre megcsinálni, de mindenesetre a jövő év, vagy az idei év folyamán — — számításokat végezni abban az irányban, nem volna-e lehetséges a lisztforgalmiadó rendelkezésre álló bevételéből a községi háztartások oly régóta vajúdó és oly nehéz kérdését megoldani és nem a földadó elengedésére fektetni a súlyt? A gazdatársadalom nagy része ma sokkal jobban szenved a községi háztartás terhei alatt, (Ügy van! jobbfelől) mint a földadó súlya alatt és ma ilyen megoldással, a a lisztforgalmi adónak a községi háztartás rendezésére való felhasználásával, kétségkívül sokkal általánosabb segítséget tudnánk nyujj tani, mind az iparos, mind a kereskedő felé és általában azok felé az adóalanyok felé, akik kereseti adóval sújtatnak, amely kereseti adónak súlyosságát most már éppen az a rendelkezés fogja még növelni, amely a vármegyei háztartások kérdését iparkodik rendezni és amelynek kapcsán már kimondatott a kereseti adónak vármegyei pótadóval való pótlékolása. Ez csak szerény gondolat, amelyet bátor vagyok a mélyen t. Képviselőház és a mélyen t. kormány szíves figyelmébe ajánlani. Ide tartozik még az egyházi adó kérdése is, amely szintén kell, hogy bizonyos kielégítő rendezést nyerjen majd, mert tisztában kell lennünk azzal, hogy az adófizető szempontjából teljesen közömbös, hogy állami, községi vagy egyházi adót fizet-e, mert hiszen a zseb mindig ugyanaz marad, amely ezeket az adókat kénytelen a mai nehéz viszonyok közt megfizetni. A munkanélküliség csökkentésének igen súlyos problémáját csak egészen röviden vagyok bátor érinteni és ennek kapcsán azt vagyok bátor nyomatékosan hangoztatni, r

— amint már hasonló pártállású t. képviselőtársaim is több ízben tették — ^ hogy mi nem munkanélküli segélyek nyújtásában látjuk az orvosszert, hanem megfelelően megrostált •• és helyesen megválasztott közmunkák nyújtásában, még pedig olyan közmunkák nyújtásában, amelyek nem azt eredményezik, hogy új intézmény létesül, amelynek fenntartása azután újabb személyi és dologi kiadással terheli meg a budget-t, hanem olyan közmunkák útján, amelyek addig hatnak, amíg azokat el nem végzik, és elsősorban azokra vannak jótékony hatással, akik e^ munkák létesítésénél, ezeknél a közmunkáknál a munkát vállalják. Szerény véleményem szerint^ a jövő állami beruházásoknál is fokozott mértékben lesz szem előtt tartandó, hogy a közmunkák a legrigorózusabban bíráltassanak el ezekből a szempontokból, mielőtt azokba belekezdenénk. A tisztviselői fizetés- és illetményrendezés kérdésénél csak arra volnék^ bátor a t. Ház és a t. kormány figyelmét felhívni, hogy az általános illetmény rendezésnél a jövőben a szociális szempontokat feltétlenül figyelembe kellene venni. Bethlen István gróf pár év előtt itt a Házban nagyobb beszéd során azt a meggyőződését hangoztatta, hogy a családi pót. ülése 19S2 május 12-én, csütörtökön. léknak a jövőben bizonyos progresszív alapon való beállítása mint szociális gondolat képezhetne helyes bázist az illetményrendezésnél. En ebben a felfogásban teljes mértékben osztozom, s úgy érzem, hogy egészen más elbírálást kell, hogy igényeljen egy többgyermekes családapa tisztviselő, mint az, aki agglegény, vagy legfeljebb egy vagy két gyermeke van. (Helyeslés.) Beszédem befejezéséül még csak egy kérdésben óhajtom szíves türelmüket pár percre igénybevenni és ez a külföldi hitelek kérdése, amelyben már szintén oly sok értékes felszólalást hallottunk. Tagadhatatlan az, amiben, azt hiszem, többé-kevésbbé szintén egyetértünk, hogy az állami költségvetést a heszédem folyamán általam is felhozott szempontokra való figyelemmel egy bizonyos fokon túl csökkenteni nem lehet. Ha pedig nem lehet, akkor minden erőnkkel arra kell törekednünk, hogy a nemzeti jövedelmet és ezáltal az adóalanyok fizetőképességét is emeljük. Az adóalanyok fizetőképességének emelésével kapcsolatban a külföldi hitelek kérdésének rendezését előbbrevalónak, sürgősebbnek és fontosábbnak tartom sok minden másnál, (Helyeslés.) még a közterhek leszállításánál is. (Ügy van! Ügy van!) De ha mi ebből az, azt hiszem helyes álláspontból indulunk ki, akkor reánk nézve más konzekvencia levonása nem maradhat, mint az, hogy a külföldi hitelezőinkkel fennálló kérdéseinket miinél rövidebb időn belül véglegesen rendezés alá hozzuk. (Ügy van! Ügy van!) Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt, szíveskedjék beszédét befejezni. Szinyei Merse Jenő: Egy perc alatt befejezem. E kérdéssel kapcsolatban csak azt vagyok bátor leszögezni, hogy a mélyen t. kormánynak eddig kilenc hónapon keresztü! folytatott politikáját helyeslem. Azt tartom, hogy külföldi hitelezőinkkel addig a tárgyalási asztalhoz leülnünk bajosan lehetett volna, eredményeket várván, amíg a magunk részéről mindent meg nem tettünk abban az irányban, hogy bebizonyítsuk, hogy a fizetési készség a mi részünkről megvan, de fizetni nem tudunk. (Ügy van! Ügy van!) Méltóztassék számbavenni, tessék ezt a helyzetet párhuzamba állítani egy magánadós és hitelező viszonyával. Elvégre az a magánhitelező sem fog addig jobb belátásira jönni adósával szemben, amíg azt hiszi, hogy adósának helyzete nem olyan súlyos, hogy az ő adósa még ma is jól él és csak nem akarja kötelezettségeit vele szemben teljesíteni. (Ügy van! Ügy van!) Azt hiszem, hogy azok után, hogy a lefolyt kilenc hónap alatt egyrészt mindenben követtük azokat a tanácsokat, amelyeket őszszel a Népszövetség pénzügyi delegációja részéről kaptunk, — ezek azonban erediményre nem vezettek — másrészt megtettünk mindent, a közszolgálati alkalmazottak háromiszori fizetésredukeióját is beleértve, hogy eleget tudjunk tenni külföldi kötelezettségeinknek,, részünkre mégsem marad egyéb, mint levonván a konzekvenciát, odaállani és megmondani: mélyen t. hitelezők, md nem fizetünk, mert nem vagyunk: képesek fizetni. Vegyék tudomásul, hogy az önök által nyújtott kölcsönöknél a magas kamatokba a rizikó prémium is betudatott. Amikor Önök bizonyos fokig hozzájárultak ahhoz, hogy a gazdasági világválság kiszélesedjék, mert hiszen például önök adtak támogatást Szovjet-Oroszországnak gigantikus tervei megvalósításához, s ennekfolytán a mi fizetőképességünk még jobban le-