Képviselőházi napló, 1931. VII. kötet • 1932. május 06. - 1932. május 13.
Ülésnapok - 1931-79
Az országgyűlés képviselőházának tölt el az, hogy hazánk nagy mártírjának példáját olyanok is idézik, akik vele szemben a legélesebb harcmodort alkalmazták. Én is gróf Tisza István példáját állítom oda a polgári ellenzéknek. Amikor ő felmentetett a miniszterelnökség alól, nagy többsége ellenére, biztosította a kisebbségi kormánynak a nyugodt kormányzás lehetőségét. Mennyivel könnyebb volna ezt a példát követnie az igen t. polgári ellenzéknek akkor, amikor nem többséggel, hanem kisebbséggel rendelkezik. Akármilyen erős kritikát, vagy a bajok orvoslását célzó javaslatokat és eszméket egyetlen kormány sem vett rossz néven, különösen nem ez a kormány, amelynek egyedüli fő célja az ország gazdasági talpraállítása, a nehéz időknek becsülettel való átélése és a nemzeti értékeknek egy jobb időre való átmentése. (Úgy van! Ügy van! Helyeslés és taps a jobboldalon.) Nézetem szerint azonban nemcsak az ellenzéknek joga a kritika, de szerény nézetem szerint joga azoknak is, akik a kormány iránti bizalomból a kormány háta mögött ülnek, mert hiszen a kritika (Jánossy Gábor: Nemcsak jog, hanem kötelesség!) _ hozzájárulhat a bajok orvoslásához és hozzájárulhat a lelkek békéjéhez. (Igaz! Ügy van! a jobboldalon.) Ennek a kötelességemnek akarok eleget tenni, amikor mai felszólalásomban a faluval és a falut érdeklő problémákkal óhajtok foglalkozni. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Azért csak a falu problémáival, mert hiszen az én vármegyém városaitól megfosztatván, nem ismerem a városi helyzetet és a városoknak lesznek bizonyára nálam hivatottabb más szószólói. (Halljuk! Halljuk!) A mai nehéz anyagi viszonyok között három kérdés érdekli leginkább a falu népét. Az egyik a közterhek magas volta, a másik az, hogy ezeket a közterheket tudja-e terményeinek értékesítéséből födözni és a harmadik az, ha a közterhek fedezésére, legelemibb szükségleteinek biztosítására nem elég a gazdának a jövedelme, áll-e anyagi viszonyainak megfelelő hitel rendelkezésére? T. Ház! A falu és a mezőgazdaság trianon^. ját elsősorban a túlmagas közterhek, másodszor az alacsony termény- és állatárak, harmadszor pedig a hitelnek korlátolt és drága volta okozta. Nagyon jól tudom, hogy a mai pénzügyi helyzetben adókönnyítésekről szólni sem lehet, azt hiszem azonban, hogy egyes adóés köztartozások arányosításával lehetne könynyíterii a helyzeten. Ilyen eset a közmunkaváltság kérdése is. Hálás köszönettel adózom az igen t. kereskedelemügyi miniszter úrnak, hogy ezt a kérdést legalább ideiglenesen megoldotta és pedig akként, hogy legalább a legszegényebb néposztály mentesül e súlyos szolgáltatásnak jó részétől. A kérdés tényleges megoldását azonban csakis abban látnám, ha az útadó százalékának megfelelő emelésével oldatnék meg ez a kérdés. Ez felelne meg az egyenlő, igazságos és aránylagos teherviselés elvének és biztosítaná azt, hogy amellett az állam bevételei nem csökkennének. (Ügy van! jobbfelől.) T. Ház! Nehezebb kérdés a borfogyasztási adó kérdése, mert hiszen a borfogyasztási adó eltörlése lényegesen érintené a már amúgy is magas pótadóval dolgozó községek háztartását. Azt hiszem azonban, ezt a kérdést is meg lehetne oldani és pedig akként, hogy elfogadva az előző kormány igen t. belügyminiszterének elgondolását, a községek részére átengedett állami bevételekből közös alap létesíttessék s 79. ülése május 6-án, pénteken. 21 ebből az alapból dotáltatnának az erre legjobban rászoruló községek. Ezáltal arányossá tétetnék a pótadók közti horribilis különbség, amely ma az egyes községeknél mutatkozik és a borfogyasztási adó eltörlésével ennek a kérdésnek méregfogát is kihúznék. (Mozgás.) Könnyítéseket lehetne eszközölni az adóviselés terén még az állami adótartozások után szedett késedelmi kamatok csökkentésével is. Méltányos is volna, hogy ne szedjen az állam a hátralékos adó után nagyobb kamatot, mint szednek a magántartozások után. Az igen t. kereskedelemügyi miniszter urat pedig arra kérem, méltóztassék továbbra is hatékonyan szorgalmazni az iparcikkek árredukeióját. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Ez is lényeges könnyítés lenne. Jelenleg itt csak az őrlési vámmal óhajtok foglalkozni. A 3820/930. számú miniszterelnöki rendelet kimondja, hogy egyetlenegy, bármilyen hajtóerejű vagy bármilyen berendezésű malom sem szedhet több őrlési és darálási vámot, mint amennyit 1930 március havában szedett. A kereskedelemügyi miniszter úr azonban adhat kivitelekre engedélyt és kérésre felemelheti ezeket az őrlési díjakat. A magam részéről azt kérném, méltányosnak is tartanám, hogy a szénáraknak és az ásványolajáraknak, szóval a malom-hajtóerők árának leszállítása következtében revideáltatnának a vámőrlési díjak is, ha pedig ez nem volna lehetséges, abban az esetben legalább is arra kérem a kereskedelemügyi miniszter urat, hogy további felemelésekre ne méltóztassék engedélyt adni s a hajtóerő megolcsóbbodása következtében pedig az ilyen felemelésekre kiadott engedélyeket méltóztassék visszavonni. Hála az igen t. kormány bölcs gondoskodásának, (Mozgás a szélsőbaloldalon) a földhöz juttatottak fizetési járulékaival már nem kell jelen beszédem keretében foglalkoznom, (Úgy van! Úgy van! a középen) mert az igen t. miniszterelnök úr kijelentése szerint rövidesen meg fog jelenni errevonatkozólag egy rendelet, amely közmegnyugvásra és közmegelégedésre fogja ezt a kérdést megoldani. (Helyeslés jobbfelől. — Létay Ernő: A legüdvösebb alkotása!) Ezért csak őszinte hálámat és köszönetemet fejezhetem ki az igen t. kormánynak, hogy a pártunk által már régen és olyan sokszor hangoztatott kívánságot méltóztatott honorálni. (Élénk helyeslés jobbfelől. — Esztergályos János: Ezt Bukarestben is el akarta mondani! — Lukács Béla: Majd elmondja még! — Esztergályos János: Ez valószínű! Sietett üdvözölni a román királyt! Díszmagyarban, magyar földön! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Nem hagyom az urak által magamat terrorizáltatni és zavartatni (Györki Imre: Kíváncsiak vagyunk, igaz-e!) Aki ismeri azt a hazafias közérdekű munkát, amelyet én az önök izgatásával szemben a közvélemény szempontjából végeztem, az ennek úgysem adhat hitelt. (Taps jobbfelől. — Esztergályos János közbeszól.) Elnök: Esztergályos képviselő úr, csendet kérek! (Esztergályos János: A krumplipanamáról mondjon valamit!) Esztergályos képviselő urat még egyszer figyelmeztetem. Talán kikerülte figyelmét, hogy időközben figyelmeztettem. Tessék csendben maradni! (Györki Imre: Szeretnénk tisztázni, hogy üdvözölte-e vagy sem.) Péch'y László: A földteherrendezés kérdése is igen nehéz kérdés, amely a jelenlegi pénz1 ügyi helyzet mellett szinte megoldhatatlan. De
