Képviselőházi napló, 1931. VII. kötet • 1932. május 06. - 1932. május 13.
Ülésnapok - 1931-84
284 Az országgyűlés képviselőházának 8 4. nem a pénzkereslettel, hanem teljes Önhatalmúsággal vannak összefüggésben, azzal, hogy mi a: kényszerhelyzetet el kellett, hogy fogadjuk. Nem lehet gazdásági tön vény az, és nem lehet ( örökéletű törvény, hogy egy ilyen megállapított kamatot meg ne tudjunk változtatni, amikor a kereseti viszonyok, amelyekhez végeredményben a pénz ára mindig fűződik, teljes egészükben megváltoztak. Ne méltóztassanak félreérteni, talán az egész kamathitelkérdésben úgy tűntem fel, mintha a bankok ellen harcot 'hirdetnék. Ezt ma úgy tüntetik fel, hogy a kapitalizmus ellen hirdet az illető harcot. Mert egy nagyon kedves jelszava a pénzintézeteknek, ! hogy ma csak ők a kapitalisták. En pedig azt állítom, hogy a mezőgazdaság, az ipar és a kereskedelem éppen olyan kapitalista, mert nem az a kapitalista, akinél van de facto a forgó pénz, mert az az adós éppen olyan kapitalista, mint a hitelező és nem az hirdet a kapitalizmus ellen, harcot, aki egy aranyközépúton kívánja a kérdéseket a legsürgősebben megoldani, (Zaj.) hanem az hirdeti a kapitalista világrend elleni harcot, aki önző érdekből, (Ügy van! Ügy van!) előrenemlátással_ úgy kívánja megoldani ezt a kérdést, hogy teljesen szubjektíve és egyoldalúan jár el. Mert méltóztassék elhinni, hogy úgy még anyaország gyarmatát ki nem használta, mint ahogyan kihasználta a külföld a kamatkérdéssel és hitelkérdés s el ezt a szegény országot. (ügy van! Ügy van!) Tehát azt az arany középutat, melyet én hirdetni kívánok, abban látom, hogy ne a tőkének devalorizációját keressük, hanem a kamatkérdésben olyan megoldást találjunk, amely lehetővé teszi a mezőgazdaság rentabilitását. (Helyeslés.) Sajnálom, hogy azt mondom, mezőgazdaság, mert ugyanaz a létkérdése az iparnak, ugyanaz a létkérdése a kereskedelemnek és én meg vagyok győződve róla, hogy minden szakmának képviselője száz százalékig alá fogja írni azt, amit ma erről elmondtam. Itt végül még csak röviden ki akarnék térni arra, hogy mennyiben függ össze a kamatkérdés a költségvetés kérdésével. A legemberibb t dolog az, hogy amikor valakinek két terhe áll fenn, az egyik az adó, a másik a kamat, akkor ő természetesen — ha lehet és ha valamennyire van neki pénze, — mindig azt fogja kiegyenlíteni, amelyik a veszélyesebb és tekintettel arra, hogy kamatnemfizetés esetén kiteszi magát az adós a váltó óvatolásának, a váltó perlésének, a végrehajtásnak, te-> hát óriási költségeknek, amellett pedig az ő egyéni hitele is feltétlenül meg lesz bolygatva, természetes dolog, hogy amennyiben van valamelyes összegyűjtött kis pénze, előbb a kamatot fogja rendezni és amikor azt rendezte, csak azután tér át az adófizetésre. Miért? Mert az adónál először is a költségek is kisebbek, továbbá az adónemfizetés végeredményben az illető hitelét sem rontja és mindazok a veszélyek nem állanak^ fenn, amelyek fennállanak a kamat nem fizetésénél. Ha a kamatkérdésben tudunk egy olyan plattformot találni, hogy a jelenlegi kamat, az a 9%%-os kamat a felére száll le, tehát leszáll 4 vagy 5 százalékra, akkor a budget szempontjából ez igenis óriási fontossággal bír, mert mindazoknak, akik ma még utolsó pénzüket kamatra adják, módjukban lesz majd adót is fizetni. Tehát az adókérdés, az ország budgetjének kérdése nagyon szorosan összefügg azzal, hogy lehetőleg minden terhet levegyünk az adózók válláról, hogy ezáltal lehetővé tegyük azt, hogy az állampolülése 1932 május Ï2~ên, csütörtökön. gári kötelességének is eleget tegyen. (Helyeslés-) ...... Szavakat szaporítani nem kívánok, hiszen annyi részről és annyi oldalról elhangzottak már ezek a kamat- és hitelkérdésre vonatkozó f kijelentések. Ha talán egy kicsit megvilágítottam a kérdést olyan szemszögből, amelyből eddig még megvilágítva nem volt, hozzájárulok talán ahhoz, hogy a kormány belássa, hogy ezen kérdésben halasztást nem tűrő tényleges cselekedetekre van szükség. (Ügy van! Ugy van! half elöl.) Miután pedig én teljes bizalommal vagyok az iránt, hogy a kormány cselekedni fog, a költségvetést elfogadom. (Helyeslés és éljenzés jobbfelől és középen. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következiki Patacsi Dénes jegyző: Dinnyés Lajos! Dinnyés Lajos: T. Képviselőház! A parlamenti szokásoknak vélek eleget tenni akkor, amikor előttem szólott igen t. képviselőtársam beszédébe bekapcsolódom. (Halljuk! Halljuk!) Beszédének különösen ama részére óhajtanék pár szóval reflektálni, amely a földteherrendezéssel kapcsolatos. Somániának és Jugoszláviának példáját hozta ide és azt mondotta, amiként már a románok is megállapították, hpgyha ezt a földteherrendezést Romániában már hamarabb behozták volna, akkor nem kellett volna ilyen drasztikus rendszabályokat életbeléptetni, a helyzett itt Magyarországon is az, hogy ennek a megállapításnak nekünk is mementoul kell szolgálnia. Azt mondom, hogy ebben a kérdésben mi is elérkeztünk már az utolsó órához (Ügy van! balfelől.) és ha a t. kormány, a vezető körök ez irányban nem tesznek az utolsó percben, az utolsó órában valamit, e téren ott állunk Magyarországon is, hogy rajtunk is be fog^ teljesedni az, ami Romániában és Jugoszláviában bekövetkezett már, hogy itt is ilyen drasztikus rendszabályokat leszünk kénytelenek életbeléptetni, amelyek nagyon természetesen maguk után fogják vonni, magukkal fogják hozni a hitel teljes megszűnését is. A diagnózis, e téren a hitel megszűnése, már itt nálunk Magyarországon is teljes mértékben jelentkezik. Már nálunk is ott tartunk, hogy príma emberek első helyi bekebelezésre nem tudnak kölcsönt kapni, pedig hitelélet nélkül a termelés nagyon természetesen teljesen csődbe fog jutni. (Ügy van! balfelől.) A földteherrendezést tekintem az első lépésnek, amellyel a gazdasági élet, a gazdasági termelés megindulását meg lehet oldani. A költségvetés, amely előttünk van, e_ téren nem ígér semmit, pedig a költségvetés az, amely irányt mutat, amely megmutatja azt az utat, amelyen az állami életnek a következő esztendőben haladnia kell és, mondom, a költségvetés keretein belül ilyen tételt, amely ezt a kérdést radikálisan meg akarja, vagy meg akarná (Jdalni, egyáltalában nem találok és nem látok. Pedig ezek a számok, amelyek itt a költségvetésben le vannak fektetve, életre^ kelnek, ezek lesznek hivatottak a nemzet életében, miként a testben a vér, arra, hogy Magyarország gazdasági és kereskedelmi életének irányt szabjanak. Állami üzemterv ä költségvetés, üzemterv, amelyben megvannak a különböző tárcák, a különböző minisztériumok szerint, a különböző f iparágak, kereskedelmi ágak, gazdasági szakágak szerint azok a tételek, amelyek határt szabnák, amelyeken belül mozogni kell, amelyeken^ belül mozoghat a következő esztendőben az állami élet. Elvileg és jogilag a helyzet az volna, hogy