Képviselőházi napló, 1931. VII. kötet • 1932. május 06. - 1932. május 13.

Ülésnapok - 1931-83

Az országgyűlés képviselőházának 83. hogy — amint szó szerint mondja — (olvassa): «A harmadik ügy Magyarországra vonatkozik. Ebben az országban a munkásmozgalom a legrosszabb beavatkozások áldozata és tevékenységüket minden elképzelhető módon r keresztezik. A magyar kormánynak úgy látszik, különös hajlama van munkáslapok betiltására. Nem hivatkozom itt a Népszava ügyére, de a vasúti munkások szervezetének megtiltották, hogy lapot adjanak ki. Számos kísérlet történt, hogy ezt a tilalmat megszüntessék, de eddig ezek mind hiábavalóknak bizonyultak.» Erre azután felszólítja a konferencia elnökét és igazgatóját, hogy a békeszerződés rendelkezéseinek ilyen értelemben szerezzen érvényt. Ezzel kapcsolatosan a lapok — és úgy látom, hogy a lapok tudósítása kell, hogy helyes legyen, mert azok a lapok, amelyek ezt a cikket hozták, majdnem szó szerint hoznak azonos szöveget, tehát egyhelyről adták le, valószínűnek tartom ezt — azt állítják, hogy én, aki a magyar delegáció tagja voltam, megakadályoztam Tobler képviselőt, aki helyettesem volt oi£, a felszólalásban. Meg kívánom j említeni, hogy Tobler képviselő úr ilyen kérelemmel hozzám nem fordult. Tobler képviselő, úr kísérletet sem tett arra, hogy ezt megcáfolja. De ha igaz az, — hangsúlyozva, hogy nem kért — de ha csakugyan megakadályoztam volna azt, hogy Tobler képviselő úr felszólaljon, akkor a konferencia házszabályai szerint még mindig joga van az esetben ahhoz, — különösen, ha egy tárgy már le van tárgyalva és^ a házszabályok szerint már nem szólhat hozzá, — hogy az^ elnökhöz intézett^ levélben a. maga álláspontját kifejezésre juttassa, és ez esetben ezt a levelet másnap a konferencia jegyzőkönyvéhez csatolva minden delegátus, német, francia, angol, spanyol és olasz nyelven kinyomtatva megkapja. Ez sem történt meg. De ott volt a magyar kormány képviselője is. A magyar kormány képviselője felszólalhat, amikor neki tetszik. Neki még ilyen úgynevezett engedélyt sem kell kérnie, holott az ilyen engedélykérést senki sem veszi szigorúan és mindenki akkor szólalhat fel, amikor neki tetszik. (Büchler József: Nem pedig a magyar Képviselőháznak!) Elnök: Büchler képviselő urat rendreutasítom! Peyer Károly: Ez tisztán csak formalizmus. Ne tessék tehát ezt úgy tekinteni, mintha a szabályokat olyan szigorúan alkalmaznák. Számtalan technikai szakértő és helyettes szólalt fel és soha senkinek a felszólalását nem korlátozták. Ha Tobler t. képviselő úr ilyen kérelemmel fordult volna hozzám, természetesen a legnagyobb készséggel hozzájárultam volna ahhoz, hogy ő felszólaljon a konferencián, fenntartván magamnak azt a jogot, hogy amennyiben ő olyan tényeket állít, amelyek nem felelnek meg a valóságnak, magam is felszólalok és a konferencia plénumán kellőképpen helyreigazítom ezt a dolgot. Ezt különben én meg is mondtam. Másnap Tobler képviselő úr azt mondotta, ő úgy látja, hogy amennyiben a magyar kormány képviselője nem tartja szükségesnek a felszólalást, ő sem tartja szükségesnek, hogy erre a kérdésre visszatérjen. (Zaj.) Hát csak nem kívánják, hogy én fogok felszólalni s én fogom megcáfolni Kuyperst, mikor sem a magyar kormány, sem a keresztény szervezet képviselője nem tartja szükségesnek ezek megcáfolását különösen akkor, amikor Kuypers igazat ülése 1932 május ll-én, szerdán. 237 mondott, ök nem tudtak volna azt mondani, hogy nem igaz az, ami itt le van fektetve. Tobler képviselő úr azért nem szólalt fel, mert Kuypers igazat mondott. Most ezt a dolgot úgy beállítani, mintha itt sérelem történt volna, ez rendkívül furcsán hangzik. En úgy látom, az egész kérdés úgy van beállítva, hogy kifogás tárgyává tétetik, hogy a szociáldemokrata szervezetek azok, amelyek ezt a képviseletet minden évben ellátják. Méltóztassanak tudomásul venni, hogy ez nem kegy a magyar kormány részéről, ez a békeszerződésben biztosított jog s ha a magyar kormány nem úgy fog eljárni, ahogy elő van írva, akkor a nemzetközi konferencia módot fog találni arra, hogy a magyar kormányt a törvény és békeszerződés rendelkezésének betartására kötelezze, mint ahogyan ez már megtörtént számtalan esetben. Példa erre az olasz eseten kívül a lengyel eset is, amikor az illető delegátus mandátuma ellen kifogás tétetett. Senki sem kifogásolja azt, hogy ott vélemények hangozzanak el. De úgylátom, hogy a kereszténypárt maga sem helyez olyan nagy súlyt az egész kiküldetésre, mert például a múlt évben Tobler képviselő úr hivatalosan volt kiküldve a konferenciára és Tobler képviselő úr maga mondott le arról minden különösebb kényszerítő ok nélkül, hogy erre a konferenciára elmenjen s az egész tanácskozástól távol tartotta magát. (Homonnay Tivadar: Talán beteg volt!) Nyomatékosan hansúlyozom, hogy nem volt beteg, más okok játszottak itt közre, a képviselő úr is nagyon jól tudja. Hangsúlyoznom kellett tehát ezt a dolgot, anélkül, hogy ennek az ügynek nagyobb jelentőséget kívántam volna tulajdonítani. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Következnek az interpellációk! (Zaj a balközépen. — Peyer Károly: Nem ment el, mert a választás miatt itt akart maradni. Félt, hogy nem fogják Pestkörnyéken jelölni. Lemondott a konferenciáról.) Elsősorban az írásbeli választ fogom felolvastatni. Következik Kenéz Béla kereskedelemügyi miniszter úrnak Téglássy Béla képviselő úrnak az összkormányhoz intézett interpellációjára adott írásbeli válasza. A jegyző úr felolvassa. Patacsi Dénes jegyző ( olvassa K«Igen t. Képviselőház! Téglássy Béla országgyűlési képviselő úrnak, a Képviselőház f. évi április hó 6-án előadott és az Összkormányhoz intézett interpellációjára, minthiogy abban kiválóan a kereskedelemügyi tárcát érdeklő kérdésekről van szó, a miniszterelnök úr felkérése folytán a m. kir. kormány nevében a választ én adona meg. Ennélfogva az interpellációra és annak indokolására a következőket válaszolom: A kormány tudatában van annak, hogy a súlyos gazdasági válság, amely a termelés minden ágában érezteti hatását, nem kímélte meg a kisipart sem. Éppen a kormány, amely gazdasági politikájának egyik sarkalatos pontjául a kisipar hathatós gyámolítását tűzte ki, mindent elkövet, hogy a válságnak a kisiparra gyakorolt nyomasztó hatását a lehetőség szerint enyhítse. Ezt elsősorban olymódon kívánja elérni, hogy a kisiparosokat, akik munkákhoz, vállalkozásihoz juthatnak, a munkák és vállalkozások lebonyolításához szükséges anyagi erő megszerzésében hitelnyújtásával támogatja. Másrészt çedig a fogyasztási képesség leromlása folytán munkaalkalmak híján lévő kisiparosság részére a közszállításokat és köz-