Képviselőházi napló, 1931. VII. kötet • 1932. május 06. - 1932. május 13.

Ülésnapok - 1931-83

Az országgyűlés képviselőházának 88. ülése 1982 május 11-én, szerdán. 221 kéltségek képviselőiből alakított országos szervezet, amelynek egyrészt az a rendeltetése, hogy a jelentkező érdekellentéteket, ha lehet, kiegyenlítse, vagy ha nem lehet

% legalább tompítsa, de minden esetben a kérdést a maga teljes egészében minden oldalról kellőképpen megvilágítsa, rendeltetése továbbá másrészt az, hogy a gazdasági élet egészséges fejlesztése irányában szükséges t kezdeményező lépeseket idejében tegye meg és ezeket a kezdeményező lépéseket ellenőrizze. Ennek az országos szervezetnek hiánya nem csupán azt eredményezi, hogy minden elégedetlenségért a teljes ódium a kormányra hárul, hanem azt is, hogy még olyankor is, amikor erre ok nincs, a kormányt az egyoldalúság vádjával illetik. Azt is eredményezi továbbá, hogy olyan kérdések, amelyek tisztán gazdasági természetűek, feleslegesen szaporítják azoknak a kérdéseknek számát, amelyek a politikusokat foglalkoztatják és amelyek megakadályozzák, hogy a kormány és a politikusok teljes energiájukat a nagy politikai kérdésre koncentrálják. (Ügy van! a középen.) De még egy további súlyos hátránya is van a mai helyzetnek. Az érdekeltségek hozzászokj tak ahhoz, hogy nem a szakértők mélyreható kutatómunkássága által kitermelt objektív igazság, hanem a politikai pártok erőinek mérkőzése dönti el a fontos^ gazdasági kérdéseket. Hogy ennek milyen káros a hatása, tessék megkérdezni azoktól a szakértőktől, akik elkedvetlenedve végzik a maguk munkáját annak tudatában, hogy az érvényesülésnek nem egyedüli eszköze a becsületesen teljesített munka, hanem az is, hogy a különböző pártok érdekeit hogyan szolgálják. Az előzőkben említett hátrányok kiküszöbölésére már 1880-ban gondolt a németeknek nagy államférfia, Bismarck, aki egy új gazdasági szervet, országos gazdasági tanácsot létesített. Ide vonatkozó élőterjesztésében nagyon érdekes megokolás foglaltatik, amelyet szó szerint idézek. Azt mondja ez a nagy államférfiú (olvassa): «A parlamentben szakértő és egyben elfogulatlan többségre számítani nem lehet, (Söpkéz Sándor: Igaz!) mert ott a szavazás többnyire más szempontok szerint. igazodik; nevezetesen a választás kérdéseit szem előtt tartó megfontolásnak alapján alakul ki.» Bismarck, mint akkori porosz miniszter, à gazdasági tanácsot a porosz kereskedelemügyi minisztérium véleményező szerveként létesítette. Az életbeléptető rendeletben a tanács meghallgatását kötelezővé tette minden olyan kérdésben, amely az iparnak, kereskedelemnek, mező- és erdőgazdaságnak fontos abb érdekeit érinti. Bismarck gazdasági tanácsa 75 tagból állott. Ezek közül 45-öt választott a 'három ágazat, ipar, kereskedelem, mező- és erdőgazdaság, mindegyik 15—15 tagot, az érdekeltség kettős jelölése alapján. A további harmincat a minisztérium nevezte ki, mégpedig ki volt kötve, hogy ezek közül legalább 15 a kézművesek és munkások sorából kell, hogy kikerüljön. Említést érdemel még az a kikötés, hogy a mezőgazdaságot képviselő tagok tekintetében ki volt kötve, hogy azok a mezőgazdasággal tényleg foglalkozók köréből kell hogy kikerüljenek. A tanácsnak három osztálya volt: kereskedelmi, ipari, mező- és erdőgazdasági; volt továbbá egy állandó bizottsága, amelyben mindhárom osztályból 5—5 tag foglalt helyet és ezeken felül 10 a gazdasági miniszterek által kinevezett tag. Az élnöklés joga a gazdasági minisztereket illette. Ez a tanács csak négy évig élt, azután kimúlt, nem azért azonban, mintha az a gondolat, amely megszülte, helytelennek bizonyult volna, hanem azért, mert a birodalomnak igen nagy kérdései mellett, amelyeknek gondozása Bismarckra hárult, teljesen másodrangú volt a jelentősége, eltörpült a porosz gazdasági tanács. A háború után, amikor az egyes államokra kivételesen nehéz gazdasági kérdések megoldásának a feladata hárult, feléledt ez a Bismarckféle gondolat. Előbb Németország, majd Franciaország és utána különböző más államok szervezték meg a maguk gazdasági tanácsát más és más formában és talán ez az oka annak, hogy sokan azt vélik, hogy a gazdasági tanácsoknak szülője a háború utáni mentalitás. Érdekesnek tartom még megemlíteni, hogy a gazdasági tanácsoknak egyik német ismertető je^ azt állítja, hogy Bismarcknak a gazdasági tanács megszervezése során egyik célja az volt, hogy mentesítse az illetékes tényezőket a felelőtlen tanácsadók illetéktelen befolyása alól. Ilyen illetéktelen és felelőtlen házi tanácsadókról az elmúlt években nálunk is sok szó esett. 1921 április 5-én Róbert Emil képviselő indítványára a Nemzetgyűlés törvényjavaslatot fogadott el, amely gazdasági tanács szervezésére irányult. Az akkori kormány azonban bizonyos idegenkedéssel fogadta ezt a törvényjavaslatot, és minthogy a Nemzetgyűlés nemsokára feloszlott, ez a kérdés teljesen lekerült a napirendről. Szilárdan meg vagyok győződve arról, hogy olyan országos átfogó gazdasági szervezet megteremtésére, amely az előzőkben körülírt egységesítő, kezdeményező és irányító szerepet betölteni hivatott, égetően szükség van. E nélkül a nagy számban rendelkezésre álló különböző kutató, kísérleti intézeteket és az összes érdekeltségeket, illetőleg az ezekben rejlő erőforrásokat nem tudjuk egyetlenegy nagy erővé egyesíteni, és ezt a nagy erőt nem tudjuk a nemzet céljainak szolgálatába állítani. Természetesen nem gondolok arra, hogy valamely külföldön bevált, vagy nem eléggé bevált gazdasági tanácsot egyszerűen átplántáljunk ide, vagy egyszerűen lemásoljunk, mert nagyon jól tudom, hogy egy szervezetnek a külföldi viszonyok közül a hazai viszonyokba való átplántálása a legtöbb esetben nem jár kellő eredménnyel. Szilárdan meg vagyok azonban győződve arról is, hogy ha komolyan akarunk létrehozni egy ilyen szervezetet, akkor mi magunk is meg fogjuk tudni találni azt a formát, amely a mi viszonyainknak a legjobban megfelel. Minduntalan^ azt hangoztatjuk, hogy össze kell fogni, egyesíteni kell az összes erőiket, ayié'giből, hogy abban a nagy mérkőzésben, amely < a nemzetek között végbemegy, alul ne maradjunk. Folyton azt hangoztatjuk, hogy legalább a tisztán gazdasági természetű kérdésekből kapcsoljuk ki a politikát és dolgozzunk egyesült erővel egy jobb jövő megalapozásán. Ha komolyan akarjuk az erők egyesítését, ha komolyan akarjuk a politikának a gazdasági kérdésekből való kikapcsolását, nos hát akkor az első lépés egy ilyen országos, az összes érdekeltségekből felépített szervezet létrehozása kell hogy legyen. Mélységes aggodalom tölti el azokat a s}zakí" férfiakat, akik a gazdasági élet különböző területein dolgoznak, mikor látják, hogy szervezettségünk hiánya folytán napról-napra súlyos károkat szenvedünk és napról-napra láthatjuk, hogy olyan hasznok maradnak él, ame-