Képviselőházi napló, 1931. VII. kötet • 1932. május 06. - 1932. május 13.
Ülésnapok - 1931-83
Az országgyűlés képviselőházának 8. hogy gazdasági téren nincs meg az a kellő megszervezettségünk, aminőre szükség volna, avégből, hogy mindíig elérjük azt az optimumot, amely az adott esetben egyáltalán lehetséges. Tapasztaljuk, hogy gazdasági életünkben nemcsak azok az ingadozások vannak meg, amelyek a viszonyok bizonytalanságából folynak, hanem felmerülnek olyan jelenségek is, amelyeket kizárólag tőlünk független körülményekkel megmagyarázni nem lehet. Gazdasági életünkben nincs^ meg az a kellő tervszerűség, az a jövőre irányuló kellő céltudatosság, amelyre szükség volna. Általános a panasz, hogy az egyes gazdasági minisztériumok között nincs meg mindig a kellő összhang. Ugyancsak általános a panasz, hogy az egyes minisztériumok és az élet között nincs meg az a szoros kapcsolat, amelynek különösen ilyen nehéz időkben meg kellene lennie. Amidőn mindezekről szólok, csupán a jövő szempontjait látom és távol áll tőlem az a szándék, hogy ezért bárkit felelősségre vonjak. Különösen nem tehetek szemrehányást ilyen irányban a jelenlegi kormánynak, hiszen szervezettségünk egyik kérdéséről van szó és olyan kormányt, amely egy éve sincs hivatalában, ilyenekért felelőssé tenni nem lehet, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Annak beigazolására, hogy tényleg vannak jelenségek, amelyekből a kellő tervszerűségnek, céltudatosságnak és összhangnak hiányára lehet következtetni, legyen szabad néhány példát felhoznom. Az indokolatlan és észszerűtlen takarékosságnak egyik igen jellemző példája az az eljárás, amelyet az elmúlt években a kormányzat a fásítási akció és az erdőgazdaság fejlesztése tekintetében követett. Hat évvel ezelőtt az akkori földmívelésügyi miniszter tízéves tervezetet mutatott be a törvényhozásnak, amely szerint tíz év alatt körülbelül 500.00 holdnyi erdőterülettel lehetett volna a magyar erdőket szaporítani, és t mindez évenként másfélmillió pengő beruházást igényelt volna. Mindenki belátta akkor a kérdés fontosságát, ami természetes is, ha elgondoljuk, hogy az elmúlt tíz év alatt mintegy 900 millió pengő értékű faanyagot hoztunk be külföldről, amihez ha hozzászámítjuk a papírt és minden egyéb olyan cikkeket, amihez fa szükséges, ez az összeg eléri az 1200 milliót. Ha a tervbevett beruházásokat tényleg foganatosítottuk volna, ma már nemcsak aa öt-hatéves akác- és nyárállományok, tehát az új telepítésű erdők hoznának igen jelentékeny jövedelmet, hanem ezen a címen meglévő erdőinket is jobban tudnók kihasználni, úgyhogy szakértők becslése szerint évente mintegy 50—60 millió pengővel lehetne csökkenteni a fabehozatalt. Hogy ez nem utópia, annak igazolásául szolgáljon a tűzifái terén elért eredmény. 1929-ben 170.000 vágón tűzifát hoztunk be 39'7 millió pengő értékben, 1931-ben ellenben már csak 60.000 vagont 11*3 millió pengő értékben. Közel ugyanennyivel lehetett volna a műfa behozatalát is csökkenteni. Minthogy a külföldi faanyagok nagyrésze forgalmi adótól mentes, a belföldiek pedig kétszerestől ötszörösig terjedő, tehát 6%-tól 15%-ig terjedő forgalmiadó alá esnek, az egész másfélmilliót az állam csak forgalmiadóban évről-évre visszakapta volna. Ha hozzávesszük még az ezen összegek után járó jövedelemadót, a több alkalmazott után járó kereseti adót és azt a körülményt, hogy '. ülése 1932 május 11-én, szerdán. 219 ennek ia másfélmillió pengőnek mintegy 80%-a munkabérre és fuvarbérre esik, ami a fogyasztóképességet növeli és így a fogyasztási adókat is szaporítja, tisztán láthatjuk, hogy a kereskedelmi mérleg tetemes megjavításán felül a különböző adókban az állam az egész másfélmillió összegnél többet kapott volna. Ehhez hozzájárul még az a nagy haszon, amely onnan ered, hogy ia másfélmilliónak mintjgv 80%-a a mezőgazdasági rétegek javára esett volna az elmúlt ínséges esztendőkben. (Ügy van! a középen.) r A másik, jelentőségében jóval kisebb, de azért igen jellemző példa a tagosítások elmaradásának esete. Régente, amikor az országos tagosítási alapból kihelyezett összegeket nehézség nélkül lehetett behajtani, illetőleg amikor ezek iá részletek akadály nélkül befolytak, ebben az alapban átlagban egymillió pengő állott évente rendelkezésére. Ennek a milliós összegnek felhasználásával évente mintegy 50.000 holdat lehetett tagosítani és ennek a tagosításnak eredményeként sziakértők szerint holdanként legailább 20 pengő többlethozamot lehetett elérni. Ezen becslés alapján a többlethozam esrvmagában kiteszi évente a befektetett egymilliós öszszeget, visszaadja ezt a:^ egész összeget a gazdasági életnek. Hozzájárul ehhez az a nagy előny, amely az állatállomány, különösen a baromfi tekintetében jelentkezik, mert szakértők szerint tapasztalati tény, hogy a tagosított területeken megsokszorozódik az ' állatállomány, különösen a baromfi A tagosításnak mindezen kézenfekvő nagy előnyei ellenére & tagosítások támogatása, megakadt, mert az utóbbi időben a kihelyezett Összegek behajtása természetesen nem megy és viszont a kormányzat takarékossági okokból nem hajlandó a tagosítási alapot dotálni. További példaként legyen szabad néhány olyan előkészítő munkál?ira rámutatnom, amelyeknek elmaradását szintén nem tudom összeegyeztetni az észszerű takarékosság elveivel. A mérnöki kar évek óta sürgeti a városoknak, nagyobb községéknek, fürdőhelyeknek részletes felmérését azért, mert ilyen felmérések hiányában nagyszabású programmok nem tervezhetők, az építkezések sem hajthatók végre igen sok esetben (Ügy van! a középen.) és ezeknek az építkezéseknek elmaradása olyan nagy pangás esetén, mint aminőt ma élürl; át, mérhetetlen kárára van gazdasági életünknek. (Ügy van! Ügy van! a középen.) A mérnöki kar ismételten felhívta a különböző tényezők fip-^elinét erre a körülményre, minden esetben azonban eredménytelenül. Itt e Házban többször esett szó olyan munkákról, olyan középítkezésekről, amelyeknek végleges költségösszege tetemesen nagyobb volt, mint előirányzott költségösszege. Ennek legtöbb esetben az az okozója, hogy nem történnek meg előzetesen, még az illető építkezés vagy munkálat végleges elhatározása előtt mindazok az előkészítő, tervező munkálatok, amelyek szükségesek ahhoz, hogy.pontos költségvetést lehessen összeállítani. Ismételten felhívtuk ezeknek az előkészítő munkálatoknak fontosságára a kortaiány figyelmét. Felhívtuk arra is a kormány figyelmét, hogy ma, amikor a körülbelül 9000-et kitevő mérnöki létszámból nagyjából 2000-re telhető azoknak a száma, akiknek nincs megfelelő keresetük, és körülbelül 1000-re tehető azoknak a száma, akiknek semmi keresetük a világon nincsen, akkor ezeket az előkészítő munkálatokat, amelyek a miultban előfordult sajnálatos esetek kikerü30*
