Képviselőházi napló, 1931. VII. kötet • 1932. május 06. - 1932. május 13.

Ülésnapok - 1931-79

Az országgyűlés képviselőházának nyira, hogy ma Európában mindenki csak exportálni akar, importálni pedig senki. Különösen állatexportunk katasztrofális visszaesését kell szóyátennem, ami nemcsak a külkereskedelmi mérleg szempontjából, hanem a nemzet vagyonállományának legjelentékenyebb részének elértéktelenedése szempontjából is rendkívül aggályos. (Halljuk! Halljuk!) Allatexportunk a két évvel ezelőtti 187 millió pengőről 1931-ben 89 millió pengőre esett vissza, tehát megközelítőleg 100 millió pengővel. Ami pedig ia mennyiségi adatokat illeti, a vágó- és igásállatok kivitele 525.000 darabról 287.000 darabra esett vissza. Koncedlálom, !hogy ebben része van az európai fogyasztás elszegényedésének és része van annak az autarkiának is. amelyet a körülöttünk levő államokban rendre bevezettek. Merem azonban állítani és bizonyítom, hogy a kereskedelmi szerződéseknek az a rendszere, amely ma gyakorlatban van, talán még inkább okozta ezt a katasztrofális visszaesést. Hiszen az érdekelt államoknak — Csehországot kivéve — velünk szerződéses megállapodása van és importálnak is, de sajnos, tőlünk minél kevesebbet. (Ügy van! balfelőlJ Hogyan állunk ebben a vonatkozásban, t. Házi Ausztria néhány héttel ezelőtt felmondta azt a szerződést, amelyről meg kell állapítanunk, hogy kevés örömünk tellett benne. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon) Ez a szerződés valósággal paródiája mindannak, aimit eddig preferenciákról és egyéb gyönyörű dolgokról hallottunk. [Igaz! Ügy van! a középen. — Fábián Béla: Tegnapelőtt éppen Ausztriával és Olaszországgal akartunk együttmenni! —Berki Gyula: Olvassa el Grandi beszédét! — Bródy Ernő: Talán Gandhiéti — Zaj. — Lázár Miklós: A ló vámját felemelték!) Elnök: Kérem, képviselő urak, szíveskedjenek csendben maradni. Marschall Ferenc: Amikor ez a szerződés hetenként 730 darab mar!ha^ kivitelét 'biztosította nekünk, s ha végignézem a statisztikát és azt látom, hogy szeptember 1-től kezdve egyetlen héten sem tudtunk 730 darabot kivinni, sőt volt olyan hét, amikor összesen csaik 75 darabot tudtunk kivinni, (Ügy van! Ügy van! balfelől.) tehát csak egy tizedrészét a szerződésileg 'megállapított mennyiségnek, akkor ismételnem kell, hogy ez az osztrák szerződés paródiája a preferenciális elgondolásnak. A magyar mezőgazdaságnak pedig mindenképpen tragédiájává vált. (Igaz! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) Csehó rszáiggal még mindig vámháborúban vagyunk. Ez a vámháború nem jelentéktelen káraira volt mezőgazdaságunknak, (Lázár Miklós: Nagy kárára.) de megállapíthatom, hogy katasztrofális károkat okozott a cseh iparnak is. (Lázár Miklós: Mind a kettőnek! — Jánossy Gábor: Ők kezdték!) Méltóztatnak ismerni Németországgal való jelenlegi viszonyunkat. 6000 darab szarvasmarha kivitele volt biztosítva, de sajnos, ez az előny is papíron maradt. Svájc elzárta a határt is, Olaszország pedig olyan állategészségügyi rendelkezéseket léptetett életbe, amelyek állatexportunkat Olaszország felé a tavalyelőtti időhöz képest aggasztóan visszaszorították. (Fábián Béla: Tehát jól fekszünk külpolitikailag Európában! — Ulain Ferenc: A külpolitikát jól csinálták! — Buchinger Manó: Ez az olasz barátság! — Zaj.) Ezelőtt 2000 darab marhával tudtunk Olaszországba kimenni, ez79. ülése május 6-án, pénteken. 13 zel szemben az utóbbi hónapokban hol 200, hol 300 darab volt az a mennyiség, amivel kimehettünk. Itt akaratlanul előtérbe lép az a kérdés: hát velünk mindent lehet csinálni? (Ügy van! Ügy van! a Ház minden oldalán.) Hát Magyarország nem rendelkezik-e — ahogyan gróf Bethlen István nagyon 'helyesen mondotta a pénzügyi bizottságban — -a retorziónak azzal az eszközeivel, (Ügy van! Ügy van! a Ház minden oldalán.) amellyel, ha kis állam vagyunk is, a velünk szerződő államokat igenis, kötelezhetjük a szerződés pontozatainak betartására? Hiszen ne méltóztassék elfelejteni, hogy még a múlt évben is, amely gazdaságilag meglehetősen elesett esztendő volt, Magyarország még mindig megközelítőleg 600 millió pengő értékben importált ipari anyagokat. Ez a 600 millió pengős import igen komoly érték s ezen az alapon mi igenis, a retorzió eszközével élhetünk és élnünk w kell vele, ha nem akarunk teljesen elpusztulni. (Élénk helyeslés.) A világsajtó ma tele van a dunai probléma megoldására vonatkozó tervekkel. A különböző konferenciákról azt hiszem, ma már megállapíthatjuk, hogy csúfos kudarcot vallottak, amiben a politikának éppen olyan nagy része van, mint az intrikákniak. De azért én mégis hinni tudok és hinni merek a dunai gondolat előretörésében. Ez a gondolat masíroz és előretör nem a mi szép szemeinkért, hanem azért, mert a dunai probléma valamilyen megoldása nélkül Kelet-Európa és abban a nagyantant t. szövetségeseinek helyzete pacifikálható nem lesz. {Ügy van! Ügy van! — Lázár Miklós: Okos, müveit beszéd.) Az öt dunai állaim vámuniójára, amely itt szóbakerült, még gondolni sem lehet, mert ilyen vámunió a magyar mezőgazdasági érdekek teljes feláldozásával járna. Gondolni lehet egy preferenciális alapon megkonstruált árucsereforgalmi kooperációra, — (Ulain Ferenc: Akkor nem ért egyet Bethlen képviselő úrral!) — méltóztassék megvárni, ki fogom fejteni — amelynek természetesen nem szabad azzal a következménnyel járnia, hogy ez más piacokra való kimenetelünket megakadályozza. Itt főleg az olasz és a német piacra gondolok. Méltóztassék figyelni: az, hogy Németországba irányuló kivitelünk 94 millióról 68 millióra, Olaszországba irányuló kivitelünk 117 millióról 57 millióra csökkent a múlt évben, (Lázár Miklós: Es csökken tovább!) legfeljebb a rendszer hibája, (Fábián Béla: Melyik rendszer hibája? A Bethlené? — Zaj.) a kereskedelempolitikai rendszer hibája, de_ semmiképpen sem jelentheti a piacok jelentőségének csökkenését. Mi minden megoldást üdvözlünk örömmel, amely megoldás keretében mezőgazdasági érdekeinket biztosíthatjuk, de amely nyilt, becsületes és őszinte. (Helyeslés.) T. Ház! A preferencia mai rendszeréről a legrosszabb tapasztalataink vannak. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Ennek a legnagyobb hibája az, hogy a preferenciális vámengedmények egyrészt szűkösek, másrészt a kontingensek megállapításával jár. Már magának a kontingensnek megállapítása is veszélyes a magyar mezőgazdaságra, mert az export fejlődésének akadálya valósággal vasketrecbe zárja az egész mezőgazdasági exportot. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon^ Nem is beszélek a kontingensek kezeléséről, A kontingensek kezelése a mezőgazdaság részére minden előzetes kalkulációt lehetetlenné tesz. A múlt héten az Exportintézetnél be volt jelentve 33.000 darab sertés, s ebből mindössze 1140-nel tudtunk ki-