Képviselőházi napló, 1931. VII. kötet • 1932. május 06. - 1932. május 13.

Ülésnapok - 1931-82

190 Az országgyűlés képviselőházának Patacsi Dénes jegyző: Nincs senki! Elnök: Méltóztatnak napirendi javaslatom elfogadni? (Igen!) Ha igen, úgy eat határozatként mondom ki. Büchler József képviselő úr a házszabályok 103. Va alapján mentelmi jogának megsértését kívánja bejelenteni. (Esztergályos János: Lányi képviselő úr, figyeljen csak. a magyar szabadságról kap most kóstolót ! — Zaj.) Büchler József: T. Képviselőház! Mentelmi jogom kétrendbeli megsértését jelentem be a t. Háznak. Mentelmi jogom megsértése úgy történt, — kronologikusan kell elmondanom az egész dolgot — hogy csendőrök tartóztattak fel, csendőrök őrizetbe vettek és csendőrök egyelőre szavakkal brutalizáltak és nem engedtek be egyes falvakba, ahova r be akartam menni bizonyos dolgoknak elintézése, vizsgálata céljából. T. Ház! A szociáldemokratapárt már hetek óta kapja egymás után a rémesnél rémesebb leveleket arról, hogy . mi történik egyes vármegyékben, egyes községekben a falusi lakossággal. Ezekben a levelekben az áll, hogy a csendőrök éjszaka elmennek a házakba, el viszik a gazdákat, elviszik a házigazdát, ^ a földmívelő munkást a csendőrörsre, a községházára, ott ösßtzeverik őket, a pártszervezeteinket, amelyeket alkottunk, szétdúlják, terrorizálják az embereket, hogy adják ki a pártszervezet iratait, aláiratnak az emberekkel olyan nyilatkozatokat, hogy a szoeiáldemokratapártból kilépnek, stb. (Farkas István: Kultúreszközök a Balkánon! A legbrutálisabb Balkán!) Ilyen leveleket kapunk. Mi ezeket a leveleket elvittük a belügyminiszter úrhoz s ismételten és ismételten felhívtuk a belügyminiszter úr figyelmét arra, hogy mi történik a falvakon. Ismételten és ismételten kértünk orvoslást, kértünk megtorlást ezek miatt a megtörtént brutalitások miatt. Képviselőtársaink közül Szeder Ferenc, Kéthly Anna és Esztergályos János ismételten hoztak már ide a Házba olyan eseteket, olyan konkrét tényeket, amelyekről nem lehetett azt mondani, hogy nem történtek meg és ennek ellenére sem történt semmi megtorlás. Erre parlamenti csoportunk kedden ülést tartott és megbízott engem azzal, hogy menjek le és nézzem meg ezeket a dolgokat. Le is mentem dr. Kiss Jenő párttitkárral oda, ahol a legnagyobb a terror, ahol a legjobban kínozzák a parasztokat, ahol ia legjobban ütik-verik az embereket: Biharba. (Kabók Lajos: Ahol Szilágyi a képviselő! — Szilágyi Lajos: Engem ne hozzon összefüggésbe ilyen dolgokkal! — Zaj balfelől. — Szilágyi Lajos: En nem vagyok hatóság! Engem ne hozzon kapcsolatba ilyesmivel! Nincs

3 is szükségem a hatóság támogatására! — Meskó Zoltán: Ügy van! — Farkas István: Azz?al került ide! — Zaj a szélsőbaloldalon. — Szilágyi Lajos: Maga sem felelős Angyalföldért, gedig ott képviselő!) Május 6-án elutaztunk lerettyóújfalura és reggel 7 órakor érkeztünk meg. Elmentünk Orosz Gyulához, ahhoz iaz emberhez, aki ott a mii pártszervezetünk elnöke. Felkerestük, megkérdeztük, igaz-e az, hogy őt kétszer úgy megverték a csendőrök

v hogy héthét napig feküdt ágyban, gyomorvérzése volt, mert a puskatussal gyomrát verték Össze ennek az Oroisiz Gyulának. (Farkas István: Magyar csendőrség!) Meghallgattuk ezt 'az embert, aki elmondta, hogy valóban így van, s azonkívül hogy így megverték, arra kényszerítették, hogy a pártszervezet iratait a szolgabírónak ladja be. T. Képviselőház! Alig hogy onnan kilépsz, ülése 1932 május 10-én, kedden. tünk, két csendőr megállít ibiennünket és kérdezi tőlünk, hogy honnan jöttünk, és azt mondja, hogy igazoljuk magunkat. Mire én a képviselői Máv.-igazolvánnyal igazoltam magamat. Erre azt mondták, ez nem elég, mert ez hamisítvány, menjek velük a csendőrörsre. Erre azt mondtam, hogy nem megyek semmiféle csenőrörsre, és hogy ez közokirat, azt el kell nekik fogadni, ha pedig bannis a közokirat, jelentsék felettesüknek, az majd eljár ellenem. Erre ők nem elégedtek meg ezzel a magyarázattal, hanem azt mondották, hogy jöjjek azonual a csendőrségre. Felvilágosítottam őket arról, hogy ez lehetetlen, hiszen én képviselő vagyok. (Farkas István: És ha nem lettél volna képviselő?) Ennek ellenére elkísértek. Megmagyaráztam nekik, hogy az alispánhoz akarok menni éppen ezen brutalitások miatt, mire ők azt mondották, hogy nem szabad senkivel sem beszélnünk. (Farkas István: Jobbágy-rendszer!) Öt lépésre kísértek minket Berettyóújfalu főutcáján végig. A községháza előtt megfogtak és azt mondották, hogy nem lehet felmennem az alispánhoz, először jöjjek fel, majd igazoltatnak a községházán. Minthogy azt mondották, hogy ha nem megyünk fel, — én és Kiss Jenő barátom nem akartunk felmenni — erőszakot alkalmaznak, az erőszaknak engedtünk, felmentünk a községházára és a csendőrpihenőbe vezettek bennünket. Ajtónk elé állítottak két csendőrt és azt mondották, hogy innen nem szabad kimozdulni addig, amíg ő vissza nem jön. Az illető csendőr elment, nem tudom, telefonálni-e az alispánnak, főispánnak, főszolgabírónak, vagy nem tudom, kinek bejelenteni, hop-v itt vannak a szocialista képviselők, a lázítók, az izgatók. Egy álló órahosszat voltunk ott a köz ségházán őrizetben. Azután egy óra múlva jött vissza és azt mondotta: most már megyünk a főszolgabírói hivatalba, és elő is állítottak bennünket a főszolgabírói hivatalba és ott, hogy úgy mondjam, átadtak bennünket a főszolgabírónak, hogy a főszolgabíró beszéljen velünk (Farkas István: Ez a közszabadság!) és ő mondja meg, hogy hamis-e az igazolvány, vagy nem. Ennek a törzsőrmesternek neve Szécsényi László, az őrmesteré pedig Pásztor József. Két tanú is volt jelen: Szabó István és Balogh András községi rendőrök. Ezek az emberek nemcsak azzal követték el a mentelmi jogsérelmet, hogy bennünket ott feltartóztattak, majd pedig őrizetbe vettek, hanem azzal is, hogy olyan hangon beszéltek velünk, (Farkas István: Ez a magyar közigazgatás!) olyan gyalázatos, utolsó, útszéli, bitang hangon beszéltek velünk, mint amilyen hangon csak tolvajokkal beszélnek. Elképzelhető, hogy ha velem, mint magyar képviselővel beszélt így a magyar csendőr, akkor mint és hogyan beszél azzal a paraszttal, azzal a falusi lakossal, aki ki van szolgáltatva önkényének és brutalitásának. A. másik mentelmi sérelem a következő: Pocsajról, ugyancsak Bihar vármegyéből, azt az értesítést kaptuk, hogy ott a csendőrök Csősz János és Réz Gyula ottani lakosokat szintén bántalmazták. Csősz Jánost feleségével és héthónapos csecsemőjével együtt verték össze, s ennek az asszonynak ölét puskatussal verték össze. (Kéthly Anna: A lovagias magyar csendőr! — Farkas István: Magyar fajvédelem és agrárpolitika!) Elmentünk, hogy megállapítsuk, valóban igaz-e, nem mese-e, ami ott történt. Be akartunk menni Poesaj községbe, Kismarjáról elindulva egy kocsin. Az országúton utánunk karikázott két csendőr, akik közül az egyik Bertalan Antal csendőr-