Képviselőházi napló, 1931. VII. kötet • 1932. május 06. - 1932. május 13.

Ülésnapok - 1931-79

8 Az országgyűlés k&pviselőházána kell kinyögnie a társadalomnak! — Zaj balfelől.) Elnök: Csendet kérek! Hegymegi Kiss Pál: Nehéz lenne a helyzete a volt miniszterelnök úrnak, szemben állani azzal a magyar kisgazdával, akit éretlennek nyilvánított a titkos választójogra, (Ulain Ferenc: Az is!), akit <a legutóbbi választáson — hogy csak pár esetet említsek — csendőrszuronyokkal megakadályoztatott abban, hogy politikai jogát gyakorolja... (Ügy van! Ügy van!) bal felől. — Mojzes János: És közigazgatási aljasságokkal!) Elnök: Mojzes képviselő urat rendreutasítom. (Zaj half elől.) Csendet kérek. Hegymegi Kiss Pál: ... majd a fennálló szabályok értelmében eljárást indítottak és büntetést szabtak ki reá, mert politikai jogát, szavazati jogát nem gyakorolta, és most eme 600 millió miatt is ezeknél a kisgazdáknál megperdült a végrehajtó dobja, semmivé mentek, tönkrementek és amikor végső elkeseredésükben igazán nagyon súlyos hibát követnek el — .amint egységespárti képviselőtársaim panaszoljiák nekem — ma csendőrök verik ezeket a kisgazdákat. (Zaj.) Ezeket állapítom én meg a volt miniszterelnök úr beszédéből, és bármennyire politikai sikereknek is itéli meg a sajtó az ő beszédét, Bethlen István grófnak az én nézetem szerint ezekre kell feleletet adnia a magyar parlamentben. A költségvetési vita — sajnos — ma már nem jelentős. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) A harcnak ott kellett volna eldőlnie a felhatalmazási törvényjavaslatnál, mert voltaképpen a felhatalmazási törvényjavaslat elfogadása után a parlamentnek költségvetési joga nincsen. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon) Mi itt határozhatunk akármit, holnapután egy kormányrendelettel megváltoztathatják az egészet. Mi egy nagy 33-as bizottság vagyunk, sőt még annál is kisebb jogunk van, mert a 33-as bizottságnak legalább be kell mutatni a kiadandó rendeleteket, velünk szemben a kormány még erre sincsen kötelezve. Voltaképpen, ami itt történik, az nem egyéb, mint falra borsóhányás. Kormánypárti képviselőtársaim, akik mély sajnálatomra nem mennek le kerületeikbe, itt tartanak ellenzéki (beszédeket, mi pedig, akik lent járunk, a kerületekben nyilvánuló keserűséget itt adjuk le. A bársonyszékek üresek, a miniszterek az interpellációkra levélben adnak választ. Tehetetlenség mindenütt. A budgetjog és a parlamentarizmus magasztos gondolata ma már illuzóriussá vált. Csak ezzel tudom magyarázni Tylernek, a Népszövetség pénzügyi bizottsága egyik tagjának azt a nyilatkozatát, — aki természetesen a külföldi hitelezőket képviseli — amelyben bizonyos vállveregetéssel illeti a Károlyi-kormányt, hogy jól dolgozik; csak ezzel tudom magyarázni, hogy amikor . rámutat arra, hogy az autonómiák költségvetése túlságosan fel van duzzadva, ő, az előkelő idegen, rögtön javaslatot mer tenni a f Károlyi-kormánynak, hogy a magyar alkotmány integráns részének, az autonómiákra vonatkozó ^ alkotmányjogi szabályoknak megváltoztatásával is védje meg a külföldi hitelezők érdekeit. ^ (Lázár Miklós: A kibicnek semmi sem drága!) Ügy látszik, ma már divat az, hogy az alkotmányosság minden egyes talpkövét lassanként kiemeljék. (Ulain Ferenc: Mire való az|) Az autonómiáknál kétségtelenül hibák vannak, de ezek a hibák nemcsak a jelenből, ha79. ülése május 6-án, pénteken. nem a tízéves rendszer bűnéből is fakadtak. Most nem látunk mást a Károlyi-kormány tevékenységében a takarékossági elgondolásnál, mint azt, hogy a kormány igyekezett minden bevételt, még azt is, ami az autonómiákat illeti, beadminisztrálni ' magába és minden kiadást és minden költséget, még azt is, amely a törvények erejénél fogva az államot terheli, az autonómiákra rányomni. Lehet, hogy az igen t. népszövetségi bizottsági tag úr meg van elégedve, de viszont nem ismeri akkor az ország helyzetét, mert a sok adóemelés és fizetésleszállítás után nem találja meg ott az államnak a háta mögött a további adófizetésre képes polgárokat, hanem csupán csak a teljesen tönkrement polgárokat. T. Ház! A költségvetés különben sem reális. A bevételi oldalról éppen azon oknál fogva, amelyet említettem, hogy t. i. nincsenek adófizetésekre képes egyedek, beszélnünk nem lehet. A kiadásoknál történnek minden rendszeres terv nélkül egyes lefaragások, de ezek sem olyanok, hogy megközelíthetik az államháztartás egyensúlyba hozását. A magyar allam költségvetése még most sem őszinte, mert a dologi kiadások közé el van bujtatva a személyi kiadásoknak egy rengeteg nagy tömege. Még ez a takarékossági időszak sem birta reá a bürokrációt és pénzügyi kormányzatunkat arra, hogy wêgre egyszer egy őszinte, reális költségvetést nyújtson az országnak. (Mojzes János: Az adminisztráció esz meg mindent!) Bethlen István gróf rendszere az volt, hogy ő cselekszik a dolgozó és adót fizető nép helyett, az tehát bízzék benne. Károlyi Gyula kormányzási rendszerének alapelve az volt, hogy az államháztartás rendbehozása a fontos, de hogy a magánháztartásokkal mi történik, azzal egyáltalában nem törődik. Ilyen körülmények között, ilyen kétségbeejtő viszonyok között egy csodálatos jelenség van az országban, amely elkezdődött a magyar gazdatársadalomnál, átment a többi foglalkozási ágakra, és ez az, hogy a nép látva az ország kétségbeejtő helyzetét, szinte maga nyújtja tenyerét a hatalmon lévők felé és kéri, hogy adjanak neki módot arra, hogy az ország sorsán egy becsületes rendszernek a kialakításával segíthessen. Ez az a mozgalom, amelynek hatásait és eredményeit az országban mindannyian látjuk, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon), amely ^mozgalomról a hatalmon lévőknek eltérő a véleménye, de mi ebben a magyar élniakarást és --'~re a nép önrendelkezési jogának a biztosítását látjuk. (Élénk helyeslés a baloldalon.) A negyedik rend, a magyar parasztság, Kossuth Lajos után Gaal Gaston zászlaja alatt akar bevonulni a magyar parlamentbe. (Taps a baloldalon.) Gaal Gaston zászlaja alatt kíván élni jogaival, és ez futó tűzként terjed köztük azért, hogy biztosítsák az ország fennállását és nemzeti és polgári alapon való boldogulását. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Nekünk képviselőknek népünktől szinte rászorítva kötelességünk, hogy e mellé a zászló mellé álljunk, (Ügy van! Ügy van! a bailollon.), hogy azoknak, akik jogokat vesznek el és jogokból élnek, megszűnjék egyszer a hatalmuk ebben az országban. (Kállay Miklós: A falu forradalmosítását tartják erkölcsi kötelességüknek! — Ulain Ferenc: Trafik! — Kállay Miklós: Mi közöm a trafikhoz! Több köze van a képviselő úrnak a trafikhoz, mint nekem! — Nagy zaj a baloldalon és a szélsőbaloldalon.)