Képviselőházi napló, 1931. VII. kötet • 1932. május 06. - 1932. május 13.

Ülésnapok - 1931-82

Az országgyűlés képviselőházának 8 rendszer. Én nem tartom magamat túlságos materialistának, de azt mondom: mindezt elviselném talán, ha látnám, hogy a nemzet anyagilag boldogult, (Rassay Károly: Ügy van!) hogy gazdaságilag lábraállt, hogy ez a látszatalkotmány alkalmas volt arra, hogy a nemzet gazdasági erejét megnövelje. Akkor ralán elveim fenntartása mellett még be tudnám hunyni a szememet, de mi történt, igen t. Képviselőház? Gazdaságilag teljes leromlás következett be. Én nem tulajdoníthatom ezt tisztán a világgazdasági helyzetnek, mert a kanadai búza termelésének a magyar tyúkkölcsönhöz semmi köze sincsen. (Úgy van! Ügy van! Derültség a bal- és szélsőbaloldalon. — Magyar Pál: Ez bizonyos!) A világgazdasági helyzet igenis felszínre dobta a búzatermelés problémáját. Be kell látni azt, hogy más módokon és más eszközökkel kell a magyar mezőgazdaságot fenntartani, mert ennek a versenynek tempója mellett itt elpusztulás fenyeget mindent. De ez a világgazdasági helyzet nem igazolja azt a magyar módszert, amely itten előttünk megnyilatkozott. Csak nézem a költségvetés kérdését. A költségvetés kérdésében mi a helyzet? Van egy költségvetés, amely a kirakatnak szól s van egy belső, intern költségvetés. Van egy nyilt költségvetés és van egy titkos költségvetés. (Szakács Andor: Hogyan lehet az?) Van egy költségvetés a papiroson és egy költségvetés az életben. Ezt mindjárt igazolni is fogom. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) De azonkívül állandó tendencia volt az, hogy a költségvetéstől elkülönítsék a kiadásokat és a bevételek rovatát. Megcsinálták a beruházási programmot, amely elkülönült a költségvetéstől, csinálták az alapokat, amelyek szintén elkülönültek a költségvetéstől. (Rassay Károly: Most a lisztforgalmiadót szintén elkülönítik!) Igen, most ezt teszik a lisztforgalmiadóval. Mindent elkövettek tehát arra, hogy a törvényhozó ne lásson tisztán. Milyen szerepe van itt egyáltalán pénzügyi kérdésekben a magyar törvényhozónak? (Magyar Pál: Statiszta!) Előzőleg elvonják tőle és utólag elporlasztják, elkenik, elsorvasztják az ügyeket és a dolgokat. (Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Ezt mindjárt igazolni fogom megfelelő konkrét ada- • tokkal. így áll tehát a helyzet a költségvetés szempontjából. Amikor már most magáról a költségvetésről van azután szó, abban a költségvetésben sem lehet kiigazodni. Ezt nem én mondom, aki szigorú ellenzéki szemmel nézem a dolgokat, hanem ezt megállapítja a Nemzetek Szövetsége pénzügyi bizottságának jelentése és megállapítja a magyar 6-os bizottság. Mit mondanak ezek? A Nemzetek Szövetsége pénzügyi bizottságának jelentése, amelyet annakidején letárgyaltunk, bemutat egy táblázatot a beruházásokról és azt mondja (olvassa): «A beruházásokra fent megadott számok nem azonosak az állami üzemek költségvetésében szereplő számokkal, mert egy nem megfelelő költségvetési rendszer folytán a beruházási kiadások legnagyobbrésze költségvetésen kívül. az országgyűlés előzetes ellenőrzése nélkül nyer fedezetet (Magyar Pál: Elég szomorú!) éspedig vagy a kincstár által nyújtott előlegek, vagy az üzemek által közvetlenül felvett rövidlejáratú kölcsönök, vagy pedig két, költségvetésen kívül álló külön alaptól.» (Rassay Károly: Forgótőke!) Mi csodálkozással nézünk e felé a jelentés felé. Azt mondja ez a jelentés (olvassa): «Az utóbbi években a kormány száKÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ VII, . ülése 1932 május 10-én, kedden. 153 mos, a törvényhatóságok, bankok, az Okh. és különböző más intézmények és vállalatok által felvett kölcsönökért vállalt szavatosságot.» Hol voltak ezek? Előterjesztették ezeket? Tudunk mi ezekről, láttuk mi ezeket? Micsoda szavatosságokról, micsoda bonokról van itt szó, amelyek cirkuláltak a kereskedelmi és forgalmi életben? Mindezekről nekünk semmi tudomásunk nines. Azt mondja azután a jelentés (olvassa): «Igen fontos, hogy a költségvetés oly módon állíttassék össze, hogy teljesen^ feltüntesse az állam pénzügyi r kötelezettségeit és hogy e célból a költségvetés egységessége sokkal tökéletesebben érvényesíttessék, mint ezidőszerint.» Ezt mondja a Nemzetek Szövetsége pénzügyi bizottságának jelentése. A hatos bizottság jelentése pedig szintén ráutal arra, hogy a költségvetésben nem lehet eligazodni. Megmondja a hatos bizottság jelentése, hogy (olvassa): «Nagy az az, összeg, mely különböző költségvetési tételek közt elosztva, különböző társadalmi, gazdasági és kulturális alakulatok támogatására fordíttatik, nem egyszer olyan költségvetési rovat hitelének keretében, amely rovat elnevezése nem is sejteti, hogy az azon rendelkezésre álló hiteleknek többé-kevésbbé jelentékeny része ilyen társadalmi és kulturális alakulatok támogatására szolgál.» Ezt ájlapítja meg a hatos bizottság jelentése- (Reisinger Ferenc: Ahogy az kulturális! Nemzeti munkavédelem!) De maga a Képviselőház elfogadta a hatos bizottság jelentésének negyedik mellékletében foglalt határozati javaslatot, amely a következőket mondja (olvassa): «Mondja ki a minisztérium, hogy 1931. évi december 31-ig

1 állapítsa meg mindegyik minisztérium, hogy tárcája — ideértve az üzemeket is — költségvetésének melyik tétele alatt milyen társadalmi, gazdasági, vagy kulturális alakulat minő támogatásban részesül, hogy az illető társadalmi, gazdasági, vagy kulturális alakulat működésének eredménye mennyiben teszi indokolttá az államháztartás mai helyzetében a szóbanforgó alakulatok támogatását, hogy ennek az állami támogatásnak mérve mily összeggel volna megállapítandó.» Lényegében tehát az a kérdés, milyen összegeket, milyen címen adott ki a magyar állam egyes alakulatoknak közpénzekből. Ez a kérdés, erre várjuk a feleletet. (Dinnyés Lajos: Régen várjuk!) De méltóztassanak megengedni, hogy majd erre konkrét példákkal szolgáljak (Halljuk! Halljuk! jobbfelől-) és konkréten világítsam meg azt a módszert és azt a rendszert, amely a magyar állam pénzügyi költségvetésénél alkalmaztatott. Előbb azonban méltóztassanak megengedni, hogy szóvátegyem a beruházások kérdését, amelyre itt sok hivatkozás történik, szóvátegyem azt a beruházási majálist, amint én^ szoktam nevezni, amely itt Tihanytól Rómáig Szegeden át uralkodott. (Derültség baloldalon. — Rassay Károly: Furcsa geográfiai vonal!) Közel egy milliárdot vettek fel beruházási célokra. Itt van Szabóky Alajos volt államtitkárnak egy tanulmánya, amelyet annakidején felolvasott és amelyben részletezi, hogy mire fordították ezeket az összegeket. A következőket mondja (olvassa): «A beruházások keretében engedélyezett összegnek több mint fele, 482 millió nem térül vissza.» Mi az, ami visszatérül? (Olvassa): «491 milliót tesznek ki az olyan beruházások, amelyek kölcsönkép engedélyeztettek, vagy üzletrészre fordíttattak-» (Rassay Károly: Ezek visszatérőinek?) Azt 22