Képviselőházi napló, 1931. VII. kötet • 1932. május 06. - 1932. május 13.
Ülésnapok - 1931-82
146 Az országgyűlés képviselőházának külföldire, öt világnyelvre lefordítva. (Ügy van! a jobboldalon.) Ez a díszes album ott van ma •minden kiváló politikus és államférfi, egyházi és világi méltóság asztalán, napról-napra hirdetve a magyar igazságot, napról-napra felhívta a figyelmet arra az igazságtalanságra, amelyet ezzel a nemzettel szemhen elkövettek. (F. Szabó Géza: Rothermere nagy munkáját kiegészíti!) Ügy van, beszédem elején azzal kezdtem. T. Képviselőház! Mindezek a kiváló férfiajk, úgy a megboldogult Rákosi Jenő, mint a Herezeg Ferencek, Nagy Emilek, Bethlen Istvánok, Urmánczy Nándorok, Milotay Istvánok, Benda Jenők, Eckhardt Tiborok, Miklós Andorok, Hegedűs Lorántok stb., valamenynyien napról-napra kifejezték azt, amit mi gondolunk, ami után vágyakozunk: azt a magyar gondolatot, hogy igenis, jogunk van nekünk itt ahhoz a földhöz, ahhoz a röghöz, amelyet a Mindenható, a Magyarok Istene a Kárpátoktól az Adriáig jelölt ki számunkra. Ezek előrebocsátása után, amikor meghajtom az elismerés zászlaját ezek előtt a férfiak előtt» engedje meg a t. Ház, hogy rátérjek beszédeim tulajdonképpeni tárgyára. (Halljuk! Halljuk!) A költségyietés mellett iratkoztam fel és ezt megindokolnom sem nagyon kellene, mert mint pártonkívüli képviselő, mindenben tisztán, párttól és pártfegyelemtől mentesen, saját véleményemet képviselhetem itt, sejm jobbra, sem balra nein kötelez semmiféle tekintet. Mégis engedje meg a t. Ház, hogy megindokoljam, miért iratkoztam fel a költségvetés mellett. (Malasits Géza: Miért nejm beszél a francia példáról? Sötét reakciós van éppen elég!) Rólam ezt senki az országban el nem hiszi, reakciós sohasem voltam és sohasem leszek. (Malasits Géza: Viannak elegen!) Sajnos, hogy vannak. Ezek ellen kell küzdeni. (Malasits Géza: Akkor tessék balra fordulni!) A költségvetést elfogadom, mert az állam háztartás zavartalan menetét különösen ma, a mai súlyos időkben valamennyiünknek biztosítanunk kell. Elfogadom a költségvetést, (Propper Sándor; Rosszul teszi!) mert Károlyi Gyula gróf miniszterelnök úr nemzetmentő munkáját nem akarom hátráltatni, hogy úgy fejezzem ki magamat, egy szalmaszálat sem akarok az útjába tenni. Igenis, ebben a törekvésében, ebben a munkájában, ameilyet ő nem keresett, amelyet vállalnia kellett, — és neki hibákat kell jóvátennie, egy költségvetést kell neki elkészíttetnie, amely az országot ezekből a bajokból kivezesse — lelkiismeretem nem engedi meg, hogy őt meggátoljam. De legfőképpen azért iratkoztam fel a költségvetés mellett és szólalok fel mellette, bár beszédem folyamán élek a tárgyilagos, a szigorú kritika jogával, mert a miniszterelnök urat olyan férfiúnak ismertem meg a múltban és tartom a jelenben, aki áll szavának, keveset beszél, de azt, amit mond, teljesíteni fogja. S itt elsősorban a választójog kérdéséről szólok, mert meg vagyok róla győződve, hogy az a kijelentése, hogy a mai választójoggal többé választani nem lehet és hogy a választójog kérdését általános közmegnyugvásra fogja megoldani, (Kun Béla: Mennél hamarább!) nem jelenthet mást, mint a titkos választójogot. Ezt már többször leszögeztük és a miniszterelnök úr nem cáfolt rá, tehát fel kell tételeznem, el kell hinnem, nem szabad kétségbevonnom, hogy ő maga is a titkos választójog alapján áll. (Kun Béla: Hát ha Bethlen lesz az új miniszterelnöki Hozza az új választójogot?) Ha én 82. ülése 1932 május 10-én, kedden. lennék a miniszterelnök, tudnék reá válaszolni, erre majd Bethlen, esetleges miniszterelnök úr fog válaszolni. Én feltételezem és elvárom az igen t. kormánytól, hogy ebben a kérdésben végre tiszta vizet önt a pohárba. Én nem mondom, hogy holnapután választani kell, nem mondom azt, hogy máról-holnapra meg lehet ilyen fontos kérdést oldani, de tessék békét teremteni, megnyugvást ebben az országban e kérdést illetően, tessék nyiltan és határozottan kijelenteni, hogy a következő választás a titkos választójog jegyében fog lefolytatódni. Azt hiszem, hogy ez megnyugvást keltene az országban. Azt hallom, hogy ha a titkos választójogot holnap törvénybe iktatnák, senki egy darab kenyérrel többet nem kapna, de merem állítani, hogy ha ez nem is jelentené a nyomornak máról-holnapra való megszüntetését, igenis, a lelkek nyugalmát fogja eredményezni, s olyan bázist fog teremteni, amelyen egymásra találhatnak mindazok, akik az ország súlyos helyzetét belátva, hazájuk sorsat féltve, az öszszeíbgásra minden hátsó gondolat nélkül, minden önző szándék nélkül bármikor hajlandók. Az országban. mások is szóvátették, szocialista képviselőtársaim szintén tapasztalták, hogy földalatti szervezkedés folyik, amely határozottan nemcsak a polgári társadalom ellen irányul, hanem magát a szociáldemokratapártot is alapjában támadja meg. Erre szerény véleményem szerint egy orvosság van. A földalatti szervezkedést magával rendőri intézkedéssel, csendőrszuronnyal meggátolni majdnem lehetetlen. (Malasits Géza: Pedig ezt teszik!) Egyetlen mód van: tessék a szabad szervezkedést az egész vonalon mindazok számára megengedni, (Helyeslés a sztlsőbaloldalon.) akik azt nem a haza ellen, nem a nemzet érdekei ellen akarják felhasználni. (Buuchinger Manó: Éljen!) Én mindenkinek politikai meggyőződését tisztelem. Tessék tisztességes fegyverekkel kiállani, egymással megküzdeni (Kun Béla: Úgy van!) ós a magyar nép józansága fogja eldönteni, hogy ki mellé és kik mellé fog állni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) De én konzervatív embernek vallom és vallottam magam s éppen, mert ennék vallom magam, mert jobboldali politikusnak vallom magam, azért az én eszmém, az én programmom, az én elvem érdekében tartom szükségesnek azt, hogy a földalatti szervezkedéssel nyiltan, bátran felvegyük a versenyt, hogy azt a félrevezetett népet felvilágosítsuk. Mert mit látunk odakünn a vidéken? A moszkvai bérencek, akik ma a szocialistákat tolják félre, hogy azután könnyebben elbánjanak a polgári társadalommal, a tévtanok tömegét hirdetik a vidéken. Beszélnek egy boldog, paradicsomi állapotról Oroszországban, elhallgatják azonban, hogy százezreket gyilkolt meg a szovjet, elhallgatják, hogy ezreket fojtanak bele a Dnyeszterbe, akik szöknek onnan, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) hogy százezerszámra pusztul és szenved óhhalált odaát a kisgazdatársadalom. Ezekkel szemben határozottan fel kell venni a küzdelmet a nép felvilágosítása terén. Itt leszögezem, s ezt azért teszem, mert nem tartom helyesnek, "hogy visszaessünk az 1918-as hibába, az akkori mulasztásba, valljuk be egész őszintén és a nemzetnek teszünk szolgálatot, ha bevalljuk, hogy pipogya és bátortalan volt akkor a polgári társadalom, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől) félreállt, megijedt — hogy úgy fejezzem ki magam — begyulladt. I (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.)
