Képviselőházi napló, 1931. VII. kötet • 1932. május 06. - 1932. május 13.

Ülésnapok - 1931-79

Az országgyűlés képviselőházának tekkel ezelőtt fölemlítettem itt a kisipari 'hitelek nyújtását. 30 millió^pengő áll rendelkezésre kisipari hitelre biztosítás révénl Sajnos, a bankok nem folyósítják ezeket a hiteleket. Akkor én kértem a pénzügyminiszter urat, hogy szorítsa a bankokat szerződésben lefektetett kötelezettségük teljesítésére. Ez mindezideig késik. (Zaj balfelől.) Kimondottan kisipari kölcsön. A 10 millió pengőnek hitelbiztosítás révén 30 millió pengőre való felemelését a bankok vállalták, szerződtek is erre. Amíg a kisiparosoknak a legszigorúbb elbírálás .után lehet csak nagynehezen kisipari hitelhez jutniok, kezesek, kézizálog kellenek és mindenekfelett az ingatlannal rendelkezőknek jutnak csak ezek a hitelek, addig a gyáriparosok itt is kedvezőbb helyzetben vannak. Nem akarok a gyáriparosok ellen beszélni, távol áll tőlem, mert igazán üdvözlöm és Örülök annak, hogy a gyáripar az utóbbi évtizedben olyan szépen fellendült, különösen ha megmaradna az ő gyáripari terrénumán, ha azokat a munkákat végezné el, amelyekre hivatott. Ennek mindig örülök, mert annál kevesebb árut kell behoznunk az országba, mentől többet tudunk idebenn gyáriparilag is termein' De amíg itt a kisiparosság nem tud bito'hez jutai, a gyáripar részére az ipari jelzálogkölcsönök folyósítása révén igen tekintélyes összeg jut. Itt megint konkrét esettel kell foglalkoznom. Az Ipari Jelzálogintézet Készvénytársaság a Nay és Róna cégnek 1930-ban 90.000 dollár jelzálogkölcsönt folyósított. Az intézet alapszabályai, amint az 1928. évi XXI. te. intézkedik a kölcsön folyósításáról, kimondják, hogy a jelzálogul lekötött vállalati vagyonértéknek legalább a kölcsön háromszorosát kell kitennie és csak olyan gyárak részesülhetnek a kölcsönben, amelyek kimutatják, hogy legutóbbi évi aranymérlegük is biztosíték arra, hogy jövedelmezőségüknél fogva a jelzáloghitelt, azokat a bizonyos amortizációs tételeket vissza is tudják fizetni. A Nay és Róna cég 90.000 dollárját, amely több mint 500.000 pengőt jelent, kifizették neki és rövid időre rá a gyár kénys^eregyességet kért. Zárgondnokot rendeltek ki. S a zárgondnok elrendelte a likvidálást, a gyárban a tisztviselőknek és munkásoknak, kik már hónapok óta nem kapták meg fizetésüket, felmondanak, elbocsátják őket, és ma a gyár ott van, hogy a likvidálásnál talán 100.000 pengő megtérül, de 400.000 pengő a kormány által adott kölcsönből odavész. Kérdezem, ki felelős ezért?. A pénzügyminiszter urat kérdezem, ki felelős ezért? (Ulain Ferenc: Hányban adták ?*) 1930-ban. (Ulain Ferenc: A Bethlen-kormány idejében! — Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Ulain távollétében!) És kérdezem, hogy végeredményében hogyan lehetett a gyárnak ilyen horribilis összegű kölcsönt adni. (Ulain Ferenc közbeszól.) Amikor az igazgatósági tagok névsorát látom, akkor meglátom az összefügést, akkor bebizonyosodik, hogy miért is jutott a gyár ilyen nagy összegű hitelhez, mert bizony igazgatósági tagjai közt ott látok még ma is országgyűlési képviselőket és felsőházi tagokat. Kérem, hogy kik vámnak a Nay és Róna gyár igazgatóságában, (Halljuk! Halljuk! a közé* pen, a bal- és szélsőbaloldalon.) tessék elolvasni a cégbíróságnál; itt van ugyan nálam, de személyekre nem akarok hivatkozni. (Szilágyi Lajos: Majd felolvasom! — Jánossy Gábor: Ez összeférhetlenségi ügy! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Müller Antal: Foglalkozni akarok mélyen f

9. ülése május 6-án, pénteken. 5 t. Képviselőház egy olyan kérdéssel, amely pártkülönbség nélkül, minden egyes képviselőt feltétlenül kell, hogy érdekeljen és ebben a kérdésben tényleg össze kell fognunk, hogy valami eredményt tudjunk biztosítani. Területi integritásunknak az igazságtalan trianoni békediktátum okozta elvesztésén kívül talán a legfájóbb kérdés ez: a hősi halált halt, halhatatlan emlékű magyar katonák hátramaradottal, özvegyei, árvái, a harctereken megcsonkult béna rokkantjai ügyének törvényes rendezése. (Szűcs István: Megígérték tavaly !) Ez a kérdés vajúdik. Ma már a háború után tizennégy évvel tartunk, s minden egyes hadban résztvett nemzet, akár győző, akár legyőzött állam volt, törvényesen rendezte a rokkantak ügyét. Nálunk ez a kérdés még mindig csak rendeletileg van szabályozva. Lelkiismeretem parancsát követem akkor, amikor ezt a kérdést a t. Ház elé hozom. Ez a kérdés a nemzet becsületbeli kötelességeihez tartozik. Ez nem szociális kérdés, ez a kérdés nem szegényügy, hanem ez becsületbeli ügy. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon és a középen.) Engedje meg a t. Ház, hogy főbb vonatkozásaiban számadatokkal ismertessem ezt a kérdést. Ezidőszerint mintegy 65.000 hadirokkant, 42.600 hadiözvegy, 4600 hadiárva és 4500 olyan szülő, apa és anya részesül állami támogatásban, akik családfenntartó gyermeküket vesztették el, továbbá hadiözvegyek és hadirokkantak gyermekei, az előbbiek 97.000 lélekkel, az utóbbiak 8300 fővel, úgyhogy e szerint az állam 223.900 lélekről taroznék gondoskodni. A hivatalos nyilvántartásban lévő lélekszám segélyezésére az állami költségvetésbe eddig 19,900.000 pengő volt beállítva. Ebből a 25%-os hadirokkantak ellátására rangosztály szerint havonkint 1 pengőtől 2 pengőig, (Fábián Béla: Leszavazzuk a kormányt!) az 50%-os hadirokkantakra pedig 16 pengőtől 32 pengőig, a 75%-os hadirokkantakra 32 pengőtől 64 pengőig fordítottak, ezeknek gyermekeire pedig 1 pengőtől 1*75 pengőig. (Fábián Béla: A legnagyobb gyalázat! — Zaj.) A legénységről beszélek. Csak a 100%-os hadirokkantak ellátását nevezhetjük jelentősebb ellátásnak. Ha figyelembe vesszük azt, hogy egy \kb hiánya esetén, a végtagjait hordozni képes rokkant 16 pengő havi járadékot kap s ugyanakkor az Államvasutaknál baleset következtében ilyen esonkulást szenvedett 50 pengővel van segélyezve, meg kell döbbennünk a különbségen. A hadiözvegyek ellátása is egyenesen kétségbeejtő. Rangosztály szerint 5—10, de legjobb esetiben t is csak 16 pengőt kapnak havonta. Végkielégítés esetén megváltásképpen az évi segély háromszorosát adják. Kérdezem, hogy 1—2 pengős rokkantjáradékból, vagy 5 pengős özvegyi járadékból meg lehet-e élni és 50 filléres anyagi támogatás mellett lehet-e a rokkantaknak vagy a hősi halált halt katonáknak gyermekeit nevelni? (Fábián Béla: Dugsegélyekből ióbban meg lehet élni! Ebből még házat sem lehet építeni!) Amikor a hadigondozottak azt látják, r hogy ugyanakkor egyesek az államkincstártól vagy közintézményektől több oldalról is húznak magasabb fizetéseket és jövedelmeket, (Ügy van! Ügy van! a középen és a baloldalon.) amikor az álláshalmozás és jövedelembalmozás állandóan szóbeszéd tárgyát képezi, lelkükben nem joggal keserednek-e el ezek a szerencsétlenek? Mélyen tisztelt Ház! A mostani költségvetés még ezektől is hárommillió pengőt akar elvenni. Azt hiszem, talán másutt mindenütt meg lehet indokolni a költségvetés csökken-