Képviselőházi napló, 1931. VII. kötet • 1932. május 06. - 1932. május 13.

Ülésnapok - 1931-81

liô Àz országgyűlés képviselőházának békeidők éveire nyúlik vissza, teljes egészében magamévá teszem azt a deklarációt, amelyet Hegymegi Kiss Pál igen t. képviselőtársam pártjának, a független kisgazdapártnak, a polgári ellenzék legfőbb, mondhatnám egyetlen pillérének nevében felolvasott. (Éljenzés és taps a baloldalon.) Ennek a programmnak a támogatására hívom fel a szélsőbaloldalon ülő szociáldemokratapártot is. Azért hívom fel erre, mert a francia példa, ahol a demokratikus erők éppen most arattak győzelmet, kell, hogy arra buzdítson minket, hogy itt is koncentráljunk egyelőre azok, akik a demokratikus erők egységét kívánjuk, demokratikus politikát kívánunk, szemben azzal a rendszerrel, amely a gazdasági leromláshoz és ia politikai szabadságjogok elkobzásához vezetett, amely rendszernek egyik tünete ez a költségvetés, amelyet természetszerűen nem fogadok el. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon. — A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Pakots József jegyző: Kállay Miklós! Káilay Miklós: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Nemcsak előttem szóló Vázsonyi János igen t. képviselőtársamnak besizéde folyamán, hanem a parlamenti viták egész folyamán úgyszólván ugyanazok a problémák térnek viszsza. Ezek a problémák: a titkos választójog, a demokrácia, a közéleti tisztaság és a koncentráció. Vázsonyi János igen t. képviselő úr is ezekről beszélt. Nem maradt ki egyik felszólalásából sem, de úgyszólván ennek a parlamenti vitának egyik fázisából, a múlt század közepe óta helyreállott és megindult parlamenti életünknek egyik etapjában e kérdések hangoztatása. Ugyanezek a kérdések foglalkoztatták a legelső nagy parlamenti harcok idején a 48-as, pártot a vele szembenálló szabadelvű párttal (Buchinger Manó: Az a baj, hogy akkor sem csinálták meg!) folytatott harcaiban, ugyanezek a kérdések és problémák felállítása segítette győzelemhez úgyszólván a 48-as pártot, anélkül, hogy megcsinálta volna a titkos választójogot és egyéb dolgokat (Egyi hang balfelöl; Friedrich megcsinálta! Miért kobozták elf) megalkotta volna és anélkül, hogy erre törvényt hozott volna. Éppen a 48-as párttal szemben dobta be a magyar köztudatba a titkos> választójog problémáját Kristóffy, és a 48-as párt nacionalista célkitűzéseinek letörésére igyekezett bevezetni Magyarországon a titkos választójogot Ugyanez a probléma szerepelt a háború alatt, ugyanezekkel a koncentrációs törekvésekkel, ágyszólván ugyanazon személyi és árnyalati összetételekkel. Akkor sem valósultak meg ezek a problémák, de olyan eredményekhez vezetett ez, amelyeket senki sem sajnál jobban, mint azok, akik akkor a koncentráció jegyében a magyar erőknek és a magyar közéletnek teljes dekonoentráltságát csinálták meg. Elsősorban hivatkozhatom itt éppen Vázsonyi Vilmosra, annak az időnek talán legnagyobb ellenzéki politikusára, aki nagyon régen írta egy vezércikkében, — vagy lehet, hogy egy beszédében említette a választójogi vita alatt — hogy a magyar közéletnek három bolygója van. Emlékezem erre a kifejezésére. Ezeket kell kiemelni a magyar közéletből, ezeket kell felemelni oda, hogy a magyar közéletnek ne romboló, hanem konstruktív tényezői legyenek,. Azokkal a következményekkel szemben, amelyeket ez a harc kiváltott, — mert ez az ellenzéki harc váltotta ki — a legélesebben ugyanaz a Vázsonyi Vilmos állott fel, aki most 81. ülése 1932 május 9-én, hétfőn. mindnyájunk által igen szimpatikusán szereplőnek elismert fiával együtt sohasem hirdette az összefogást és a koncentrációt a szociáldemokratapárttal, mert ő a megtisztult magyar demokratikus gondolat előharcosa, úgyszólván megteremtője volt Magyarországon és az ő harca a baloldal, a polgári gondolat baloldala felé sokkl erősebb volt, mint a kormány felé, amely akkor a jobboldali gondolatot képviselte. (Úgy van! jobbfelöl. — Gál Jenő: A választójogi programmot a szocialistákkal csinálta együtt!) Én azonban a választójogról mint tárgyi kérdésről, mint elméleti prohlémáról nem is akarok beszélni. Ezt teljesen anakronisztikus dolognak tartom, mert ma már a választójogról, nem mint olyan problémáról beszélünk, amelynek helyességéről, vagy nem helyességéről lehet vitatkozni. Megcsinálták az egész világon, ez elől kitérni nem lehet. (Egy hang balfelől: Miért nem csinálják megf) Csak egyet lehet politikai konszideráció tárgyává tenni: hogy hiba volt-e 'meg nem csinálni már ezelőtt tíz évvel, helyes volt-e elhalasztani a mostani időpontig? Erről vitatkozni lehet. Az első választások után, amely itt a nemzetgyűlést öszszehozta a legszélesebb körű és legtitkosabb alapokon folyt le, nagyon sokan azok közül, akik arról» az oldalról ma a titkosságot hangoz tarják, aggodalmukat fejezték ki a nép akaratának ilyen szabad megnyilatkozásával szemben. (Felkiáltások bálfelől: Például?, — Gál Jenő: Az 1920 :

1. tcikk a legkülönb, amit csak el lehet képzelni! — Berki Gyula: Egyetlen egy szocialista sem került be a legkülönb választójog mellett, a Bethlen-féle állítólagos reakció melett pedig bejöttek a szociáldemokraták! — Ulain Ferenc: Éppen azért kell megcsinálni! — Esztergályos János: Mert agyon^ csapták, börtönbe vitték a jelölteket! — Berki Gyula: De úgy látom, itt van! — Esztergályos János: A fehérterrorral lehetetlenné tették! — Berki Gyula: De most itt van!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak, ne zavarják a szónokot! Kállay Miklós: Erre én nem emlékezem, mert akkor én ültem börtönben, egy másik csoport tagjai által oda bevetve. Ezeket én túlhaladott kérdéseknek tartom és szerintem legfeljebb arról lehet szó, hogy olyan iszimptomák mutatkoztak az első titkos válsztójognál, amelyek már meglebegtettek annak a folyamatnak a képét, amely a legyőzött államokban tényleg be is állott a pártok kialakulásában, midőn a szélső kilengések pártja, a nacionalizmus elkeseredettjeinek pártja, a gazdasági életükben összeroppantak pártja áll egymással szemben, — mondom — lehet, hogy ezek a szimptómák, ez a félelem mozgatott bizonyos gondolkozó agyakat, hogy egy a köztudatba bedobott népszerűségi kérdésnél fontosabbnak és jelentősebbnek tartsák azt, hogy a teljes rekonstrukció munkájába zavaró motívumokat ne engedjenek beférkőzni. (Buchinger Manó: Nép nélkül nem lehet rekonstruálni!) Remélhettük nálunk is azt, hogy az egész világon a megnyugvás, kibékülés a polgári gondolat, a polgári munka lehetőségének rendszere és világa meg fog erősödni és olyan európai és világatmoszféra teremtődik, amelyben a legmegvertebb, a legjobban megnyomorított és ezek szerint a legelkeseredettebb országnak & fiai is ilyen gondolatoktól nem háborgatva, a legteljesebben kialakult polgári öntudattal léphetnek a választási urna elé. Ma már azt látjuk, hogy ez nem következett be és én vallom, hogy kár volt meg nem csinálni ezt a titkos választó-