Képviselőházi napló, 1931. VII. kötet • 1932. május 06. - 1932. május 13.
Ülésnapok - 1931-81
Az országgyűlés képviselőházának télyű tagja, hogy szerintük a kibontakozás egyetlen útja az úgynevezett nemzeti koncentráció. Legyen szabad 1 ebhez is, hozzáfűznöm, hogyan ilehietséges ez és hogyan nem. Üj pártelhelyezkeidés iazon a rendszeren, amely a gazdasági katasztrófa alapoka volt, szerintem lényegileg semmit sem változtat. A többség ezzel a rendszerrel összeforrott és a miniszterelnök úr többször is kijelentette, hogy marad a régi rendszer és azon változtatni nem hajlandó. (Dinnyés Lajos: Átfestette a cégtáblát!) Kérdezem tehát: milyen lenne >az olyan koncentráció, amelyben — a legtisztább szándékokat is feltételezve — a kormányellnök úr továbbra is Ikitart ia rendszer mellett, továbbira is az állaimi beavatkozásban, keresi a gazdasági élet járható útjait, ugyanakkor a kon; centráció töb'bi résztvevői viszont a gazdasági és politikai szabadság útján akarnák tovább vinni az államot 1 ? Nem volna-e ez az ellentmondásoknak és zűrzavaroknak határtalanul mély, nagy forrásai Nem volna-e ez olyan belső és áthidalhatatlan ellentétek kormányzata, amely eredményekkel nem kecsegteti Bizonyos, 'hogy azok a nemes törekvések, amelyek az állam legkitűnőbbjeinek erejét és tudását akarnák a mentési munkára egyesíteni, néhány kérdésiben talán eredményeket érnének él. De ezzel nem érnének el végeredményben imást, mint perpetuálnák annak a rendszernek életét,' amellyel szembenállottalk tízéven keresztül és amely rendszerrel, ha szembenállanak, akkor nem szabad annak még életinjekciót adniok. Ezzel szemben egy módon valósítható meg a koncentráció. Ha a miniszterelnök úr változtat a rendszeren, iákkor lehet, akkor megvalósítható. De én nemi hiszek abban, hogy a miniszterelnök úr ilyen irányú kijelentést tett volna, aimikor nyíltan állandóan a rendszer fenntartását hangoztatta, állandóan a régi rendszerhez való ragaszkodását fejezte ki. (Dinnyés Lajos: Odanőtt hozzá!) Bocsánatot kérek, de ebben az egy kérdésben el kell fogadnom azt a megállapítást, amelyet Bethlen István gróf volt miniszterelnök úr tett, amikor azt mondotta, hogy csak homogén erők egyesüléséből lehet erőkifejtés, csak homogén erők egysége teremthet komoly elgondolást. Azért, mert homogén erők összefogására van szükség, volna szükséges a demokratikusan gondolkozó erők koncentrálása, ennek a koncentrációnak legelsősorban való megvalósítása. Ha a • szociáldemokrácia végcélja el is tér a polgári demokráciától, a demokrácia alapköveinek lerakásáért folyó munkában a kettőnek vállvetve kell munkálkodnia és a kettőnek együttesen kell ezt megvalósítania. (Gál Jenő: Semmi akadálya! — Buchinger Manó: Sajnos, a magyar polgárság ezt még nem látja be!) En a polgári oldalról mondom. (Esztergályos János: Helyes!) Ez a rendszer, véleményem szerint, külső hatalommal meg nem dönthető, mert a karhatalomra van felépítve. Ez a rendszer a mai választási rendszer fenntartásáig parlamentáris úton sem dönthető meg. Csodálatos, f hogy a legutóbbi napokban hallunk felszólalásokat a túloldalról is a titkos választójog mellett. (Dinnyés Lajos: Teli torokkal!) Eddig, sajnos, hozzá voltunk szokva ahhoz, hogy h cl cl titkos választójog kérdése felmerült, azonnal elhangzott a közbeszólás: Isten mentsen tőle. (Gáspárdy Elemér: Egyetlen egyszer!) Nem a titkos választójogtól, hanem a titkos alapoktól, a titkos társaságoktól és a titkos szubven61. ülése 1932 május 9-én, hétfon. 109 cióktól mentsen meg az Isten, amelyek gazdaságilag ide juttattak bennünket. (Zaj.) Ettől a rendszertől, sajnos, véleményem szerint csak egyetlen módon tudunk megszabadulni, túl nagy áron: a gazdasági helyzet teljes és tökéletes összeomlásával. Véleményem szerint ezt a koncentráció meg nem előzi. Ezt csak egyetlen mód előzheti meg: a választási rendszer megmásításával a választók elé menni és megkérdezni tőlük, akarjátok-e tovább azt a rendszert, amely eddig fennállott, vagy vissza akartok-e térni a politikai szabadság uralkodó rendszeréhez, ahhoz az uralomhoz, amely alatt az élet szintén nem Kánaán, de emberhez méltó, vagy áldozatai akartok-e maradni továbbra is egy fogalmi ellenmondásban tévelygő rendszernek, amely életeteket szegénnyé és gondterhessé^ tette, országotokat a reménytelenség és kilátástalanság hazájává varázsolta, amely szembeállította azt, akinek kezében kapa és kasza van, azzal, akinek a kezében kalapács, vagy rőf van, de egybeolvasztott valamennyiünket egyben, a szabadságjogok elvesztésében és a közterhek elviselhesetlenségében. (Ügy van! Taps a baloldalon.) Ez a rendszer a nemzeti jövedelem harmadát y eszi el adókban, azonfelül még nagyrészét nélkülözhetetlen közüzemi szolgáltatások árában. Az a kérdés: fennmaradhat-e a protekcionizmus rendszere és a vele járó nyomorúság, a szabadság hiánya, vagy pedig a gazdasági szabadság rendszere áll - vissza* a politikai szabadságjogok teljes érvényesülésél nek lehetőségével. Európa népeivel szemben áll a fenyegető orosz veszedelem, szemben áll az ötéves terv tördelő ereje, amely egységes erővel vonul fel az európai nemzetekkel szemben, amelyek ahelyett, hogy ráeszmélnének az ezzel szemben való együttes felvonulás szükségességére, egymást tépik és egymással folytatnak kicsinyes játékokat. A tett propagandájával szemben, amely a bol s ev izmusnak éppúgy, mint a szindikalizmusnak is alapmotívuma, a védelem szintén csak a tett propagandája lehet. Ha az európai társadalmak a szabadság gondolatára vannak felépítve, akkor a protekcionizmus rendszere a tett propagandájától foszt meg bennnüket, mert ezt elkobozza ez a rendszer 'ós megfoszt ellenállóképességünktől. Ezt a rendszert szolgálj költségvetés, amelyet most, itt a Képviselőház tárgyal. Ezzel a költségvetéssel szemben a fentebb elmondottak alapján úgy politikai, mint gazdasági, mint emberi szempontokból szemben állok. Ennek a rendszernek egyetlen aktívuma volt. ez a rendszer egyetlen pozitívumot termelt tíz esztendőn keresztül: ez az egyetlen eredmény, ez az egyetlen pozitívum a hágai győzelem volt, az optánskérdésben. Ha a túloldal, amint a jobboldalról felszólalt egyik t. képviselő úr mondotta, kilenc nárt szövetségéből alakult és ez a kilenc pártból alakúit szövetség alkotja most azt a pártot, amely ezt a rendszert mostanáiÉ? fenntartotta és továbbra is fenntartja, ezzel szemben meg kell alakulnia a demokratikus erők egységes táborának, annak^ a tábornak, amely ezt a rendszert megdönti és itt a politikai szabadságjogok rendszerét óhajtja if eltámasztani. megteremteni, E felé az egység felé teszek egy lépést, amikor az .általain képviselt kispolgári párt nevében, amely ipart itt a parlamentben nagyon kicsiny, csak két tagból álló, de mégis a parlamentnek talán legrégibb múltú parlamenti pártja, mert múltja még a