Képviselőházi napló, 1931. VII. kötet • 1932. május 06. - 1932. május 13.

Ülésnapok - 1931-81

Az országgyűlés képviselőházának kettő között a protekcionizmus hibrid rendszere. A gyengék védelme azt jelenti, hogy ok is részesedjenek előnyökben, de nem jelentheti azt, hogy a boletta ugyanúgy járjon a hitbizomány urának, mint a kisgazdának és nem jelentheti azt, hogy zöldhitelt esetleg nem kap á kisgazda, de feltétlenül kap a budai főúri palota tulajdonosa. (Esztergályos János: Szürke kastélyra zöld hitel!) A szubvenciók igazságos elosztására a német példával kell idejönnöm. Németországban nem egyedül és szuverénül a kormánytól függ a szubvenciók kiosztása, hanem ez egy parlamenti bizottság ellenőrzése mellett történik. Lehetetlenség az, hogy köztisztviselők illetményeit azért csökkentsék, hogy a nyugdíjak azért szállíttassanak le, mert elfolyt a pénz i nagybirtokosok és nagyvállalatok támogatására. A gyengék védelme mutatkozzék meg az egyenlő elbánásban, mutatkozzék meg az egyenlő elBanásban a kamatkérdés területén is. A kamatkérdésnél szóvá kell tennem, amint előttem szóló t. képviselőtársam is tette, a külföldi kölcsönökkel szemben álló kamatok kérdését. A külföld a nekünk nyuitott kölcsönöknél a saját hazájában dívó kamatoknak legalább háromszorosát, de legtöbbször 6, 7, 8 sőt 9-szeresét kapja azért, mert a kihelyezéseket kockázatosaknak vélte. E kockázat következményeként azonban kellene, hogy többéves kamatmoratóriumot és a kamatok leszállítását tűrje el. Ezzel kapcsolatban, ha hosszúlejáratú kölcsönökről is beszélünk, itt a kamatokat a moratóriális idő lejárta után harmadrészre kellene leszállítani és a törlesztés tartamát felével meghosszabbítani. Ezáltal a hitelező csak 50%-os kamatveszteséget szenvedne, míg az adós kétharmados kamatcsökkentést élvezhetne. Kétségtelen és tudomásul kell vennünk, hogy gazdasági háborúban élünk mindenfelé, minden oldalon. Ebben a gazdasági háborúban védekeznünk kell, mert ennek a gazdasági háborúnak is megvannak már a maga rokkantjai. A gazdasági háborúnak rokkantjai: a munkanélküliek és idők jele, t. Ház. hogy éppen a munkanélküliek siratják legjobban a bukófélben lévő kapitalizmust. Ennek egyik oka az is, hogy nálunk. racionalizálás alatt nem az olcsóbb termelést értették, hanem a versenytárstól való megszabadulást. (Esztergályos János: És a munka fokozottabb kizsákmányolá-' sát!) Ennek eredménye lett az a bizarr látvány, amint koldustarisznyával vándorolnak ki az országból a munkanélküliek és utánuk vándorol nyomukban a racionalizált vállalatok által külföldön értékesített gépek nagy sora. Közhely már az, hogy & munkanélküliségen legelsősorban az építkezések megindításával tudnánk segíteni. Közhely az, hogy az építkezések megindításával 36 iparág nyerne foglalkozást és ezáltal megindulna a gazdasági vérkeringés. Ennek előfeltétele azonban az is, hogy a több évtizedes gyakorlat szerint az adómentesség az új építkezések számára is megadassék és fenntartassák. (Esztergályos János: 360.000 pengős apamén helyett mennyit lehetett volna építeni, mennyi ember, mennyi munkáskéz, mennyi család jutott volna kenyérhez, mennyi élet maradt volna meg!) Budapest székesfőváros törvényhatósági bizottságában most jegyzett be éppen ilyen indítványt Zala Zsigmond bizottsági tag a közSí. ülése 1932 május 9-én, hétfőn. 107 építkezések terén való munka megindításáról, amelyet ezúttal vagyok bátor a kormány figyelmébe ajánlani. Az adómentesség a betegápolási pótadó kiterjesztése folytán csorbát szenvedett, mert ezen ez rést ütött. Nehézzé tette^ a helyzetet ezenkívül még a kamatok nagysága, a bizonytalanná vált adómentességi jog, és mivel az elszegényedés folytán a lakosság a túlságosan magas műhely-, ház- és boltbéreket fizetni nem képes és nem bírja, bekövetkezik azoknak lefaragása, miáltal azután az építtetők nem fognak egyéb helyzetbe juthatni, minthogy a végrehajtottak és árvereltek listáját szaporítsák. A közérdek szempontjából kell itt tiltakozni egyúttal a köztisztviselők lakpénzének leszállítása ellen is, (Helyeslés a baloldalon.) mert inkább kevesebb köztisztviselő legyen az állam szolgálatában, de akit az állani szolgálatában tart, azt jól, becsületesen és tisztességgel fizesse meg, ne zsákmányolja ki és ne kergesse ezáltal szélsőséges alakulátokba. A túloldal egyik vezérszónoka a beruházások sorát vonultatta fel a rendszer védelmére. Nagyon helyesnek tartanám, ha ezeket a beruházásokat — főleg azoknak a költségvetésen kívül eső tételeit — utólagosan egy parlamenti bizottság vizsgálhatná felül. Az az érzésem, hogy kamatnélküli kölcsönök és szubvenciók bukkannának itt fel és ha ezeket visszakövetelnék, igen csinos összeg állhatna a pénzügyminiszter úr rendelkezésére. Helyes lenne talán ezeknek á beruházási tételeknek reviziója és talán helyes lenne egyes nyugdíjak reviziója is, olyan volt közfunkcionáriusoknál, akik esetleg már békében is miniszterek voltak és akik pályájukon, holott mindig „csak köztisztviselők voltak, nagy vagyont szereztek, birtokot vásároltak és most hirdetés útján vadőröket keresnek, holott ha annak idején hivatalukban állítottak volna fel vádőrt, akkor ma erre a hirdetésre valószínűleg nem lenne szükség. (Esztergályos János: Nagyon jó!) Vadőrt kérek a devizapolitika terén is, (Meskó Zoltán: Az üzéreknek is kell! — Esztergályos János: A meteor szilánkjai ezek!) ahol minden hév nélkül kívánok beszélni a Hév. kérdéséről. T. Képviselőház! Szeretném megkérdezni a pénzügyminiszter urat, van-e tudomása arról, hogy külföldön elhelyezett magyar részvénypakettek et akarnak az országba visszacsempészni és a fővárossal (megvásároltatni? Ez azt jelentené ugyanis, hogy amikor 300 dolláros valutacsempészeket lecsuknak, ugyanakkor közületek értéktelenítik el valutánkat az által, hogy ilyen Magyarországon elhelyezett tőkéket felszabadítanak. Kérdeznem kell: van-e olcsóbb külföldi tőke, mint az a részvénytőke, amelyet a külföldi magyar vállalkozásokba fektetett? Ez a tervezett tranzakció nem más, mint valutasibolás megkísérlése és ezennel van szerencsém felhívni rá a pénzügyminiszter úr és a belügyminiszter úr figyelmét. (Zaj.) Szólottam a gazdasági rendszer felemás mivoltáról. Arra vonatkozólag, hogy gazdaságokat lehet-e kollektív alapon fenntartani, legyen szabad az orosz példára utalnom» Stalin rendszere ma már nem kollektív rendszer, hanem mint Coudenhove-Kalergi mlegállapította röpiratában: kapitalizmus kapitalisták nélkül, államszocializmus, amely a gazdaság terén nyomort, még az az eddiginél is nagyobb 16*