Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-78

456 Az országgyűlés képviselőházának mozgás a jobboldalon. — Fráter Jenő: Botrány, becsületrabló! — Farkas István: Egypár gróf birtokáért eladták az országot ! — Berki Gyula közbeszól. — Bródy Ernő: Mi van a pantheonnaL dr. Pantheon Jakab? — Nagy zaj. — Fráter Jenő (a teremből távozóban): Ezt még saját pártja sem hiszi! Mint volt huszártiszt, nem tudom hallgatni! — Nagy zaj és derültség a szélsőbaloldalon. Felkiáltások balfelől: Adieu! Adieu! Kehrt euch! — Zaj. — Fráter JenŐ: Aki kiáll velem, azzal felveszem a versenyt!) Elnök: Kérem Fráter képviselő urat, méltóztassék helyét elfoglalni. {Zaj a szélsőbaloldalon. — Fráter JenŐ: Aki kiáll velem, azzal felveszem a versenyt! — Derültség balfelől.) Csendet kérek! Ulain Ferenc: T. Képviselőház! A harmadik kérdés, aimát az igen t, képviselő úr itt szóvátett. a külföldi tartozásokkal kapcsolatos. (Halljuk! Halljuk!) Amennyire meg lehetett érteni a zajban, (Jánossy Gábor: Nemjmi esi; náltuk!) úgy vettem ki, az igen t. képviselő úr azon az állásponton van, hogy a külföldi hitelezőkkel szemben egy fait accompli-t kellene a kormánynak teremtenie olyan formán, hogyha mi és a külföldi hitelezők nem tudnánk megegyezni, akkor kamatredukcióval és talán esetleg más intézkedésekkel is megvédessenek a magyar gazdasági élet érdekei. Igen t. Képviselőház! Annak a pártnak részéről, amelyhez tartozóin,, a legmelegebben üdvözlöm az igen t. képviselő úrnak ezt a kijelentését (Felkiáltások a baloldalon: Régi követelés!) és leszögezem azt, hogy ez a kijelentés az ő részéről egyenesen hiánytpótló kijelentés volt. (Jánossy Gábor: Igaza van! —Kun Béla: Megfúrta Korányit! — Derültség és zaj. — Halljuk! Halljuk! balfelől. — Fáy István: Hol a szólásszabadság? — Bassay Károly: önök fogják reklamálni? — Bródy Ernő: Most tetszik a szólásszabadság? Tíz évig mit csináltak?! — Derültség. — Farkas István: Panamáztak! — Zaj.) Hiánypótló volt ez a kijelentés éppen az igen t. pénzügyminiszter úr expozéjával kapcsolatosan, mert azt hiszem, nincs is nézetkülönbség ennek a Háznak egyetlen tagja részéről sem aJbban, hogy a magyar nemzetnek joga van a világ elé állani és joga van a világtól követelni, hogy reparációt kapjon, — most nem területéről beszélek — egész gazdasági és politikai élete tekintetében. (Úgy van! Úgy van! balfelől.) Az igen t. pénzügyminiszter úrtól azt vártuk ugyanis, — mi legalább, ez a párt, amely-, hez tartozom — hogy ő ideáll és azt mondja: A világnak pedig szemébe kell mondanunk, hogy mi önhibánkon kívül jutottunk abba a helyzetbe, amelybe kerültünk, hogy mi képtelenek vagyunk azokat a kötelezettségeket nemzetközi fizetési szempontból teljesíteni, amelyekbe belesodródtunk és mi ennek következtében csakugyan megvalósítjuk azt a fait accomplit, amelyről Bethlen képviselő úr beszélt, mi bejelentjük, hogy meghatározott időn belül — három éven, öt vagy tíz éven belül, hiszen Venizelos is ilyesfélét jelentett ki — fizetést teljesíteni nem fogunk, mert nem tudunk. (Úgy van! Ügy van!) A külföld pedig ne vessen szemünkre semmit, ne vesse szemünkre, hogy mi nem tartottuk he szavunkat és ne olvassa a

1 magyar nemzet fejére Széchenyi nyilatkozatait, s a gentleman-kérdést se vesse fel, mert gondolom, azt kellett volna az igen t. pénzügyminiszter úrnak mondania: Mélyen tisztelt 78. ülése 1932 május U-én, szerdán. külföldi nagy nemzetek, hát ti hogy tiszteltétek az adott szót? Hát igazán nem Ígértetek ti önrendelkezést? A világ legnagyobb népének államfője Wilson a legkritikusabb korszakban nem azzal az Ígérettel jött ide Európába, hogy itt a népek önrendelkezési joga alapján békét, rendet teremt? Nem ezzel a liliomszállal jött-e? És megtartotta-e a szavát s felelősségre vonta-e az amerikai nép ezt az államfőt azért, hogy szavát nem tartotta be? (Úgy van! Úgy van!) Azt kellett volna kérdeznie az igen t. pénzügyminiszter úrnak, hogy hát egy másik volt államfő, Millerand úr (Igaz! Úgy van!) nem küldött-e egy kísérőiratot Magyarországra akkor, amikor mi itt ebben a teremben a trianoni szerződést törvénybe iktattuk, abban a hitben hogy a francia köztársaság államfője megtartja szavát? Kérdezem: megtartotta-e Millerand úr szavát és a francia nemzet felelősségre vonta-e azért, hogy e pillanatig sem váltotta be ígéretét? (Ügy van! Ügy van!) Es igen i uraim, vájjon nem kellett-e volna az igen t üénzügyminiszter úrnak azt mondania: szót tartani!? Igen. a magyar megtanulta ezt, a magyar akar szót tartani, de hát itt vannak körülöttünk a szomszéd államok, csak 3—4—5 esztendővel ezelőtt kötöttünk velük szerződéseket, amelyeket aláírtak a minisztereik. Hát megtartották ezek a kormányok ezeket a kereskedelmi szerződéseket? (Ügy van! Ügy van!) Hát nem borították azokat fel. amikor az volt a? érdekük? Gondolom, ha az igen t. pénzügyminiszter úr kilép ide a Ház elé és a világnak elkiáltja azt a kétségbeesést, amely ennek ia nemzetnek a lelkén ül, ha ezt kiáltja és megmondja azt, hogy melyek azok az erkölcsi indítékok, amelyek ezt a nemzetet arra kényszerítik, hogy ezt a kínos kijelentést és állásfoglalást megtegye, akkor itt ebben a

1 Házban a túloldalon és itt az ellenzéken egyaránt tapsot aratott volna. (Úgy vom! Úgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Bethlen képviselő úr tehát hiányt üótolt akkor, amikor az igen t. pénzügyminiszter úrnak igen sajátszerűen cukrosvízízű kijelentéseivel szemben itt állást foglalt éhben a kérdésben a nagy és a. kormányzást végző többségi párt nevében, mert ez az irányadó elsősorban s nem :az. amit mi kisebbségek alkotmányjogi szemponithól talán reprezentálunk. 0 tehát hiányt pótolt és azt hiszem, hogy az én nártom részéről, de az igen t. egész ellenzék részéről is csak elismerés illetheti meg azért, hogy ezt bátran kimondotta. (Elénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Akkor azonban, amikor én ezt leszögezem, engedjék meg, hogy önöknek a következőkre hívjam fel a szíves figyelmét. (Halljuk! Halljuk!) Haén ma, minit angol hitelező, vagy mint angol államférfiú, avagy mint angol szociológus végighallgattam volna ezt a beszédet és Bethlen képviselő úr meggyőző érveiből azt a meggyőződést merítettem ^ volna, hogy valóban ez a nemzet nem tehet mást, mint amit a többség vezére mond, akkor azt feleltem volna és azt felelném — és azt hiszem, ezt felelték volna az ellenzéki padokból valamennyien: azt kijelenteni, hogy neked pedig külföldi hitelező, nem fizetek, mindenkinek joga van az egész világon, csak ennek a férfiúnak, gróf Bethlen Istvánnak nincsen! (Taps a bal- és a szélsőbaloldalon. — Mozgás és ellenmondások a jobboldalon és a középen. — Gr. Hunyady Ferenc: Hamis adatokat mondott bel — Jánossy Gá-