Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-78

Az országgyűlés képviselőházának 78. ülése 1932 május U-én, szerdán. 455 (Szünet után.) (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Ulain Ferenc! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Méltóztassék beszédét megkezdeni! (Propper Sándor: 1 óra 37 percig lesz joga beszélni!) Csendet kérek! Méltóztassék figyelemmel lenni a szónok úrra! Ulain Ferenc: T. Ház! Az előttem szólott Bethlen^ István képviselő úr felszólalásának, ba jól ítélem meg, a következők voltak a lényegesebb és kiemelkedő részei. A miniszterelnök úr (Propper Sándor: Csak képviselő úr!) cLZcLZ ci volt miniszterelnök úr kiemelte azt, bogy nem ért egyet azzal a pénzügyi politikával, — talán nem így fejezte ki magát, de az volt az értelme — ami a Korányi-féle expozéban van; ő valami mást is akar pénzügyi téren, azt akarja, hogy a külföldi hitelezőkkel kapcsolatosan bizonyos radikálisabb intézkedés történjék. Egy másik kiemelkedő momentuma az ő felszólalásának az a része, amelyben a Tardien-tervvel foglalkozott, a harmadik az az utalás, amely a reviziós akcióra vonatkozik és az ő felszólalásának negyedik része — tulajdonképpen ez a törzs — az, amely a múlt politikáját pénzügyi és gazdasági szempontból akarja igazolni. Én ezekből a szempontokból kívánok az igen t. előttem szólott képviselő úrnak válaszolni. A Tardieu-terv, úgy látom, nem szimpatikus az igen t. miniszterelnök úrnak, (Felkiáltások a baloldalon: Volt miniszterelnök!) volt miniszterelnök úrnak. (Rassay Károly: Ma könynyen össze lehetett téveszteni! — Pakots József: Ma úgy szerepelt. — Zaj a jobboldalon. — Bródy Ernő: ö az eljövendő? — Szűcs István: Az lehet! — Büchler József: Majd a nép dönti el! — Propper Sándor: Ma délelőtt, hogy nem lehet! — Gr. Sigray Antal: Vagy ő, vagy Berki! — Propper Sándor: gróf Berki! — Derültség.) A t. képviselő úr azon az állásponton van, hogy a Tardieu-terv sok tekintetben nem szimpatikus neki. Ez a kérdés azt a pártot, amelyhez én tartozom, túlságosan nem érdekli. Pártunk felfogása a Tardieu-tervvel kapcsolatosan az, hogyha jót hoz az ország termelése és az ország gazdasági élete szempontjából, akkor ezer örömmel üdvözöljük, (Igaz! Úgy van! bal felől.) ha roszszat hoz, lehetetlen lesz a nemzetnek csatlakoznia ehhez a tervhez. De ettől eltekintve pártunknak az is a felfogása, hogy afelett a magzat felett, amely talán már megfogantatott, de amelynek megszülése legalább is problematikus, nem vitatkozunk, nem találgatunk előre, hogy szép lesz-e a magzat, vagy nem, hogy jó lesz-e vaigy rossz. E felett a probléma felett a vitatkozást átengedjük az igen t. előttem szólott Bethlen István grófnak, aki kitűnően ért ahhoz, hogy ilyen politikai játékokat, amelyek hasonlítanak bizonyos mértékben a Városligetben megszokott vasárnap délutáni mulatságokhoz, a Ház előtt játsszék. Tíz esztendőn keresztül bámulatos talpraesettséggel tudta ezt csinálni, hát csak folytassa. (Andaházi-Kasnya Béla: Légtornász! — Büchler József: Csepűrágó, nem equilibrista! — Zaj.) A második probléma, amelyik felett vitatkozott: az irredentizmus, a revízió problémája. A"zt hiszem, nincs senki ebben a Házban, még a iS'Zocialisták sem... (Friedrich István: Ügy van! Többször kifejtették! Minden párt sokszor megmondta már! — Propper Sándor: Csak nem szélhámoskodunk vele! — Pakots József: Sokszor kifejezték!) Ismétlem, azt hiszem, nincs senki ebben a képviselőházban, a szociáldemokrata párt tagjait sem véve ki. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) aki ne volna áthatva attól a gondolattól, hogy ezzel a nemzettel szemben bűnös gonoszság történt tizenkét esztendővel ezelőtt (Ügy van! Üg*' van! a Ház minden oldalán.) és hogy ennek a nemzetnek életéhez hozzátartozik a revízió. Ennek következtében azt hiszem, hogy az igen t. képviselő urat az ellenzék padsoraiban is ebben a kérdésben teoretice mindnyájan üdvözöljük s csak praktiee r van nekem okom arra. hogy egy kérdést intézzek hozzá: (Halljuk! Halljuk baifelől.)

n Az igenét, képviselő úr, aki még egy esztendővel ezelőtt ebben a Házban miniszterelnöki pozícióban ténykedett, hogyan tudja összeegyeztetni ezt a mai álláspontját azzal a ténnyel, hogy például amikor 1926 őszén Miskolcon egy tudományos jellegű és egészen társadalmi karakterű összejövetelen Eckhardt Tibor igen t. barátom fel akart szólalni a revizió érdekében, akkor a miskolci rendőrtisztviselő megtiltotta neki, hogy erről *a kérdésről beszéljen. (Friedrich István: Ügy van! Erre emlékszünk!) Praktikusan vetem fel a kérdést: az igen t. volt miniszterelnök úr jelenlegi elvi álláspontjával hogyan tudja összeegyeztetni azt a további tényt, hogy amikor egy idegen ember, akinek semmi köze sem volt ehhez a nemzethez, valahol messze, ezer és ezer kilométerre ettől az országtól — egy idegen ember, egy angol úr — megesvén a lelke és a szíve azon az igazságtalanságon, amely ezt a nemzetet érte: egy lobogót tűzött ki és síkraszállt a hála szempontjából általunk soha le nem róható eréllyel és tiszteletreméltó bátorsággal (Kun Béla: El akarták gáncsolni a lord törekvéseit!) ennek a nemzetnek nagy ügye érdekében, (Kun Béla: Előkelő idegennek nevezte!) akkor megtörtént az, hogy az előttem szólott igen t. képviselő úr miniszterelnöki minőségében a londoni követségnek azt az utasítást adta, hogy az sietve dezavuálja a cseh követségen és az angol kormány előtt a lord minden tevékenységét, ami a revízióval kapcsolatosan megindult. (Propper Sándor: Most tapsoljanak! — Zaj a jobboldalon. — Büchler József: Strasnoff-dolog ez! — Szilágyi Lajos: Maid válaszolok! — Fráter Jenő: Biztos ez. kérem?) Biztos. (Szilágyi Lajos: Csak meg kell hallgatni, ha majd erre válaszolunk. — Fáy István: Honnan tudja? Sehonnan! — Esztergályos János: Szilágyi már megint Bethlen helyett izgul!) T. Ház! Ismétlem, nem tudom összeegyeztetni a t. képviselő úr mai felfogását azzal a praktikus tényével, 'hogy a miniszterelnöki székben ülvén, három-négy évvel ezelőtt utasítást adott a londoni magyar követségnek, hogy diszkreditálja az illetékes tényezők előtt azt a nemes férfiút, aki ennek a nemzetnek na&y ügyéért zászlót bontott. (Igaz! Ügy van! half elől. — Fráter Jenő: Saját pártja se hiszi ezt el!) Igen t. Képviselőház! Tudom nagyon jól, hogy az igen t. előttem szólott képviselő úr, mint mindenki más, a politikában végre álláspontot is változtathat, csak ne vegye rossznéven, ha nála ezt az álláspontváltoztatást bizonyos tapasztalatok alapján azzal hozzák sokan kapcsolatba: vájjon nem függött-e Össze ez az állásfoglalása azzal a ténnyel, hogy a háborús optánskérdés akkor még nem volt elintézve? (Szilágyi Lajos: Kendre! — Nagy zaj és