Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-78

Az országgyűlés képviselőházának 7 ő állama lesz az utolsó Középeurópában, amely mint egy szál gyertya fog fennállani, amikor már a többiek mind elhervadtak, hogy ennek van-e szüksége preferenciákra — azt nem tudom? Mert ha arról van szó, hogy a betegeket gyógyítsuk, akkor megértem, hogy gyógybort kínálnak a magyar miniszterelnöknek, gyógybort kínálnak a szerb külügyminiszter és minis zterelnök úrnak, hogy a román miniszterelnök gyógybort iszik, gyógybort iszik az osztrák kancellár is, de hogy mindezeknek kontójára a cseh külügyminiszter úr francia pezsgőt igyék, ezt a magam részéről nem tudom megérteni. (Elénk tetszés és taps a jobboldalon és a középen.) T. Képviselőház! (Felkiáltások balfelől: Leiárt a beszédideje!) Valóban bármilyen érdemei vannak ennek a tervnek, bármennyire annak a szolgálatába állott, hogy Középeurópát újból talpraállítsa, (Felkiáltások balfelől: Házszabályok!) hibája az, hogy egy kissé Duna-konföderációs íze van (Ügy van! ügy van! jobbfelől.) és hogy az a preferencia, amit kínál, kissé drága. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől) Ennek folytán én azt kérem a magyar kormánytól, (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) hogy miután a mi érdekünk az, hogy szabad kezünk legyen a többi piacok felé is, (Györki Imre: Házszabályok!) az érdekünk az, hogy egyenlő feltételek mellett szerződhessünk akár Olaszországgal, akár Franciaországgal, Németországgal, mint Csehországgal, (Zaj a baloldalon.) ebben a tekintetben semmit fel ne adjon a szabad kezünkből, dolgozzék azon, hogy a Tardieu-terv olyan irányban módosítassék, amely a imi érdekeinknek megfelel. (Helyeslés jobbfelől. — Egy hang a baloldalon: Írjanak levelet!) Amennyiben azonban ez nem sikerülne, nyomatékosan kell hangsúlyoznom, akkor számnnkra nem marad más, mint egy hármas összefogás Olaszország, Ausztria és Magyarország között. (Élénk éljenzés és taps jobbfelől. — Pakots József: Jó szolgálatot tesznek az ügynek), amely a mi gazdasági és politikai érdekeinknek teljes mértékben megfelel. (Taps a jobboldalon.) Es azt kérem a magyar kormánytól, tekintettel arra, hocv a Tardieuterv akár ebben, akár más formában való létrejövetele problematikus^ mindenesetre hosszú ideig elhúzódhatik, (Zaj a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget.) hogy az utat erre a hármas öszszefogásra előkészítse, mert félek, hogy ha a mai helyzet hosszú ideig így marad, akkor nem Ibirjuk ki annak súlyát és terheit. Már pedig- az országgal szemben felelősek vagyunk,^ hogy olyan külkereskedelempolitikai megoldást talál jtnnk, amellyel a kérdéseket dűlőre vihetjük. (Ügy van! Taps

4 a jobboldalon. — Zaj a szélsőbaloldalon. — Malasits Géza: Ez volt a horogütés! — Zaj.) Egészen röviden kívánok nyilatkozni a kani a tkérdésről. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Esztergályos János: Gyula légy erős!) Elnök: Esztergályos képviselő urat kérem, maradjon csendben. Gr. Bethlen István: T. Képviselőház! A transzfermoratórium látszólag momentán nyugvópontra vitte ezt a kérdést, (Halljuk! Halljuk a jobboldalon.) valljuk meg azonban, hogy a transzfermoratórium — hogy német szóval éljek — egy Verlegenheitslösung. A transzfermoratórium hibája az. (Buchinger Manó közbeszól) hogy mentől tovább tart, annál nehezebb lesz Ihelőle kijönni, (Ügy van! jobbfelől. — Zaj

r a szélsőbaloldalon.) mert annál nagyobb mértékben növekednek azok az összegek a Nemzeti Bankban, amelyek idővel transzf

erálandók és h ülése 1932 május 4-én, szerdán. 453 amelyeknek transzferálása abban az időben sokkal nehezebb. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) T. Képviselőház! Csak egy út van az én felfogásom szerint ez: külföldi adósságaink kamatredukciója. (Zaj balfelől. — Friedrich István: Beszéljen! Legyen precedens! — Büchler József: Rendben van. csak más is beszélhessen!) Adósságaink kamatredukciója felfogásom szerint elkerülhetetlen. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Elméletileg is indokolható ez, mert amikor a hitelező bizonyos pénzösszeget ad át az ő adósának a későbbi visszafizetési reményében, ugyanakkor bizonyos mennyiségű árú vásárlására való kapacitást transzferál rá. Ha a visszafizetés ideje és az átadás közt (Zaj. — Rassay Károly: Hogy lehet így elnökölnie) az áru és pénz közt az eltolódás olyanná válik, liogy ugyanazon összeg: visszafizetésével három! és négyszer akkora árumegtérítés, illetve áruvásárlási képesség ruháztatik át a hitelezőre (Kabok Lajos: Ne éljen vissza az elnök türelmével!), akkor az az adós rovására gazdagszik. Ezt jóvá kell tenni. (Ügy van! jobbfelől.) Méltóztatik emlékezni, hogy amikor fordított folyamat volt, (Reisinger Ferenc: A saját házszabályát sem respektálja!), hogy a mi pénzünk értéke lement, amikor a mi pénzünk értékének csökkenése folytán ugyanolyan összeg visszafizetésiénél áruban kifejezve csekély hányaidát adtuk volna át a hitelezőnek, akkor velünk szemben felléptek a valorizáció követelésével. (Ügy van! jobbfelől.) Mi ezt a valorizációs követelést nagyon sokban kénytelenek voltunk honorálni. Kérdem tehát, nem jogos-e, neon indokolt-e most, amikor a fordított folyamatról van szó, hogy a devalorizálást mi követeljük? (Ügy van! Ügy van! Élénk taps jobbfelől. —" Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) De ezt követeli, t. Képviselőház minden gyakorin ti szempont is azért, mert a hitelezőnek sem 1ehet_ érdeke az, hogy az adós tönkretételével akarjon hozzájutni a konjunkturális kamatokhoz, amelyekben rizikó-prémiák is foglaltatnak és ahhoz a tőkéhez, amely ma egészen más vagyonértéket reprezentál, mint reprezentált akkor, amikor a kölcsön kontra'háltátott. (Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Gr. Bethlen István: Én tehát azt kérem, a magyar kormánytól, hogy tárgyaljon sürgősen összes hitelezőinkkel azion az lalapon, hogy egy kamatredukció, még pedig nagyon lényeges kamatredukció elérhető legyen, (Folytonos nagy zaj.), amelyet éin legalább is annak a kamatnívónak a felén képzelek, amelyen annak idején kontraháltuk az adósságokat. A másik pedig az. hogy addig, amíg eat az összeget seta va íyyunk képesek fizetni... (Folytonos nagy zaj a bal- és szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek képviselő urak! A képviselő urak mindig a házszabályokra hivatkoznak s most maguk sem respektálják a ház« szabályokat. Már ismételten mondottam* nagyon természetes, hogy a szünet a szónok beszédidejéhez nem számítandó hozzá. (Nagy zaj.) A képviselő úrnak még egy perc áll rendelkezésére. Gróf Bethlen István: ..., amíg azt a 4%-ot — vagy nem tudom mekkora lesz az a százalék, amelyre^ a külföldi adósságok kamata redukálható — sem tudjuk fizetni, (Ulain Ferenc: Ebben igaza van!) addig méltóztassék úgy megegyezni, hogy ez a nem fizetett összeg a tőkéhez csatoltassék (Ulain Ferenc: Ebben is igaza van!) és akkor amortizál-