Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-76

37'A Àz országgyűlés képviselőházának tos kutatni, milyen ennek az országnak külpolitikai elképzelése, milyenek ennek a kormányzatnak külpolitikai cselekvései. (Mozgás jobbfelől.) De ezen kívül is, az okok egész hosszú sora miatt, tényleg- a kérdések kérdése ma az, hogy a két főirányzat közül, a polgári demokrácia módszere és kormányzata és a diktaturás kormányzati rendszer közül melyik irányzat az, amelyet a magyar kormányzat követ, vájjon melyik front az, amelyen ebben a vonatkozásban a magyar kormányzat áll, hogy milyen ennek a kormányzatnak belső és külső politikája. Valóban ez a legfontosabb és legdöntőbb kérdés, amelyet a költségvetési vita alkalmából fel kell vetni. A kettő, a belső és a külső politika, összefügg és ha kritikával illetjük az egyiket, akkor bírálatot és ítéletet mondtunk a másikról is. Azért legyen szabad a kormánynak egy-egy aktuális magatartása, egy-egy aktuális állásfoglalása kapcsán különösen a kormány külpolitikai elképzeléséről és kormányzásáról egypár szót mondani és legyen szabad mindjárt egy-két mondatban ezt a külpolitikai irányzatot össze is foglalni. (Fráter Jenő: Értünk ehhez? Én sem értek!) Az én szerény felfogásom szerint (Kabók Lajos: A tábornok úr bizonyára nem érti!) ennek a magyar kormányzatnak (Büchler József: Nem kell ebből viccet csinálni! — Fráter Jenő: Én nem szólok ahhoz, amihez nem értek! Ez a különbség! — Büchler József: Akkor nem szól semmihez sem hozzá!) külpolitikai magatartása ingadozás és vergődés (Kabók Lajos: Bizonyára semmihez sem ért! — Fráter Jenő: Katonai dolgokhoz hozzászólok!) a deklarált fasizmus és a nyugati demokrácia mímelése között. (Farkas István: Azért veszítettük el a háborút, mert értettek hozzá! — Zaj.) A kormány cselekvése tulajdonképpen mindig szerelmi vallomás a fasizmus mellett. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A demokrácia néha egy-egy langyos bókban részesül, a demokrácia irányában láttunk néha egy-egy gesztust, de csak azért, hogy takargassa a kormány azt a tényt, hogy a szíve voltaképpen a másik irányzaté. Tojástánc az, ami ebben a tekintetben itt folyik. A nyugatot néha tiszteltetjük, (Büchler József közbeszól. — Fráter Jenő: Büchler olyan nagy tudós!) s ha nem rúgjuk fel teljesen, akkor csak azért nem, mert még támogatást remélünk és várunk tőle. (Zaj a jobboldalon. — Kabók Lajos: Ebédutáni hangulat — Farkas István: Sok volt a spriccer!) Ellenben lankadatlan a kormányzat ömlengése a fasizmus módszerei, a fasiszta diktatúra minden neme mellett, de nem azért, mintha a fasiszta irányzattól komolyan remélné ez a kormányzat az ország külpolitikai vágyainak és reményeinek teljesülését, hanem inkább azért, mert belpolitikai rendszerének talpazatát kívánja fasiszta propagandával erősíteni, mert a fasiszta rendszer igenis rokon azzal a rendszerrel, amely az ő lelkéből leledzik és amely az ő lelkének igazi vágya. (Felkiáltások jobbfelől: Kié?) Erre azokon a bizonyítékokon kívül, amelyeket leszek bátor felsorolni, bizonyítékot szolgáltatott &

r kormánypártnak ebben a mai vitában első résztvevője, Lakatos képviselő úr. Ö szolgáltatta a legfrissebb tanúságot erre, amikor ma délelőtt beszélt arról, hogy menynyire helytelen az, hogy Rassay képviselőtársam itt analógiát von az 1918-as állapotok és viszonyok s a mai helyzet között. Ez az analógia, szerinte, helytelen, helytelen pedig azért, mert — amint mondotta — ők erősek lesznek, (Farkas István: Amíg a szuronyokon ülni tud76. ülése 1932 május 2-án, hétfőn. nak!) erős lesz a kormánypárt. Ezért nem lehet analógiát vonni a mai állapotok és a 18-as viszonyok között. Hogy az ország ma egy rettenetes gazdasági összeomlást szenvedett el, (Büchler József: A motalkó lesz erős!) ez nem elég indok arra, hogy analógiát vonjanak. (Farkas István: Szóval a szesz beszélt!) Hogy ma a népesség ugyanolyan nyomorúságot kénytelen elszenvedni, mint amilyent szenvedett a háborúban, amelynek 1918 egyenes következménye volt, az nem elég ok az analógiára. Lakatos képviselő úr szerint hiába a gazdasági katasztrófa, ők — amint mondotta — erősek lesznek, és ugyanakkor ugyanabban a beszédében lándzsát tört a szociálpolitikai intézmények és a szociálpolitikai szolgáltatások eltörlése és csökkentése mellett. (Farkas István: Ez is a szesz hatása, a szeszkartel hatása volt!) Ennek nem az az értelme és nem az a logikája, hogy erősek lesznek az urak, ennek az értelme az, hogy erőszakosak lesznek és erőszakosak ma is. T. Ház! Legyen szabad — amint mondottam — egynéhány adattal bizonyítanom azt, hogy ennek a kormányzatnak irányzata igenis diktatórikus, hogy ez a kormányzat rokonszenvez minden olyan irányzattal, amely ma Európában a diktatúrának és a fasizmusnak irányzata. Nyilt titok volt ebben a Házban, beszéltek róla, hogy a kormány bizonyos belpolitikai elhatározásokat a németországi, illetőleg poroszországi választásoktól tesz függővé. Nyilt titok volt ez. Én nem tudom, hogy a kormány ma, a porosz választások után egy héttel jutott-e már ebben a tekintetben valamelyes elhatározásra. Rassay t. képviselőtársam ma délelőtti beszédében ebben a tekintetben igen rossz és megérdemelten rossz bizonyítványt állított M a kormánynak, amennyiben igen helyesen kritizálta és helytelenítette azt a határozatlanságot, lamely a kormányzat mai ténykedéseiben és állásfoglalásaiban megnyilvánul. Mondom, t. Ház! nem tudom, hogy a kormány jutott-e már valamely elhatározásra, miután a porosz választások már lezajlottak. Ellenben megvan ezekről a porosz választásokról a kormány kialakult felfogása, megvan az a felfogása, amely véleményem szerint, — újból hangoztatom — bizonyíték arra, hogy a kormány igenis szimpatizál mindennel, ami diktatórius, (Farkas István: Ami rossz!) mindennel, aminek fasiszta irányzata van. Az adózók pénzén diadalhimnuszokat diktál azoknak a lapoknak, amelyeket ő pénzel, diadalhimnuszokat diktál arról, ami Németországban történt: a hitlerista nagy győzelemről. Természetesen elhallgatja azt a terrort és azt a véres demagógiát, amelynek a hitlerista választási eredmény betudható. (Fráter Jenő: Titkos választás!) Én csak egyetlen, véleményem szerint igen jellemző dokumentumra akarok kitérni, rámutatni. Itt van kezemben a kormány : sajtóirodája által irányított és az adózók pénzéből szubvencionált Budapesti Hirlap. Ennek a yálaszr tásokat követő napon megjelent számában «Vereség a vörös fészekben» című vezércikkében olvashatjuk többek között a következő megállapításokat. (Fráter Jenő: Olvastuk! Én is olvastam! — Olvassa): «Űgy a porosz, mint az osztrák választás annak bizonysága, hogy a munkástömegek nagy része, különösen az ifjúság elvesztette a szociáldemokrata szólamokban való hitét és bizalmát, mint amennyire ráeszmélt a polgárság jelentős fele is arra,