Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-74

320 Az országgyűlés képviselőházának megértő szívét és jellemét mutatja. Ezt aka rom kidomborítani, mert ez nem parancs, nem olyan intézkedés, amely valakire is kötelező lenne. Az igen t. képviselő úr azon megállapítá sara, hogy ki vannak használva a magasabb munkakinálat által a munkabérek, azt válaszolom, hogy sem a minisztérium, sem más tisztességes magyar ember nem szabad, hogy kihasználja a mai helyzetet, hanem meg kell. hogy adja azt a munkabért, amely azt a munkast jogosan és^ méltán megilleti. (Helyeslés.) Ha az igent, képviselő úr konkrétumokra fog rámutatni és igaza lesz, gondoskodni fogok arról, hogy a munkabér ebben az arányban maradhasson. Azt hiszem azonban, hogy sem munkásaink között, sem a vizi munkálatoknál ez az eset nem fordul elő, s ott tisztességes munkabért adnak a munkásnak. Méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Heh/eslésJ Elnök: Az interpelláló képviselő úr óhajt a viszonválasz jogával élni. Andaházi-Kasnya Béla: T. Képviselőházi Mindenekelőtt előre kell bocsátanom, hogy a miniszter úr válaszát tudomásul veszem. Tudomásul veszem pedig azért, mert kétségtelenül látom azt a jóindulatot, amellyel a miniszter úr ezt a kérdést kezeli. Van azonban a miniszter úrnak egy áilí hogy én nem hozok ide konkrétumokat. Méltóztassék megengedni, de — sajnos — ezeket a dolgokat bizonyos konkrétumok alapján voltam kénytelen idehozni, mert hiszen ezek az emberek hozzám és Szakács képviselő úrhoz is fordultak, s ő éppen egy bizonyos konkrétumból kifolyólag hozta ezt a kérdést a Kén viselőház elé. Amit f- miniszter úr méltóztatott válaszolni, hogy a vállalkozóknak nem érdeke az, hogy a gépet foglalkoztassa, annak, sajnos, éppen az ellenkezője áll, mert annak a gépnek üzemben tartása — amely gép neki effektív tőke gyanánt ott áll és munkát végez — éppen úgy pénzébe kerül. Igenis, neki érdekében áll, hogy azt a gépet üzemiben tartsa és éppen a munkások rovására tartsa .akkor is üzemben, amikor az nem volna megengedhető. Keresni fogom az alkalmat, hogy rámutassak arra, hogy mikor történnek ilyen esetek, és akkor ;a miniszter úrhoz fogok menni, mert meg vagyok győződve róla, hogy a miniszter úr a jogos orvoslást meg is fogja e tekintetben adni. Ami pedig a miniszter úrnak azt a válaszát illeti* hogy a magyar gazdatársadalom önszántából, spontán határozta el az aratógépek mellőzését, ezt külön is köszönöm^ és nekem örömet is okoz. Mert ha valaha megértésre volt szükség, úgy a jelen időben igazán parancsoló kötelesség ez a megértés. Éppen ezért a miniszter úr válaszát minden tekintetben kielégítőnek tartom és tudomásul veszem. (Helyeslés.) Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a miniszter úr válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen.) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik Büchler József képviselő úr interpellációja

< a belügyminiszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az Interpelláció szövegét felolvasni. Héjj Imre jegyző (olvassa): «A belügyminiszter úr betiltotta a Magyarországi Munkások Dalosszövetségének negyedszázados jubileuma alkalmával a Budapestre egybehívott nemzetközi daloshangversenyt és a betiltást 74. ülése 1932 április 27-én, szerdán. gazdasági szempontokra való hivatkozással indokolta meg. Miután a miniszter úr döntése súlyosan sérti a munkásosztályt, és miután bizonyos, hogy a gazdasági szempontokra való hivatkozás csak leplezésül szolgál a Munkás Dalosszövetség és általában a munkásdalkarok ellen folyó tervszerű üldözésre, kérdem: 1. Hajlandó-e a miniszter úr a munkás dalkultúra ellen folyó méltatlan megalázó üldözésnek, amely a jubileumi hangverseny betiltásából is nyilvánvaló, végetvetni? 2. Tudatában van-e annak a miniszter úr, hogy betiltásával az ország jó hírnevének ártott, mert az Európa minden részéből bejelentett mtankásdalkarok a miniszter betiltó végzésében nem láthatnak mást, mint hogy a reakciós, ellenforradalmi munkásüldözés nem ismer határt és még a munkásosztály dalkultúráját is üldözi? Büchler József s. k.» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Büchler József: T. Képviselőház! A magánéletiben is, a közgazdasági életben is, de legfőképpen a üolitikában nagyon sok értelmetlen dolog történik. Ez az ügy, amelyről én most interpellálni akarok, szintén egészen értelmetlen és érthetetlen dolog a kormány részéről, érthetetlen, amit ebben az ügyben véghezvittek. Sajnos, a helyzet az, hogy ezen most már nem lehet segíteni, de pártunk nem hagyhatja szó nélkül azt a botrányt, amely ezzel a dologgal kapcsolatban történt. Egészen bátran mondhatnám világbotránynak azt, ami ebben az ügyben történt, mert hiszen, ha nem is az egész világon, de egész Európában beszélnek a dologról, és akárhol nézi meg az ember a napilapokat, hasábokat írnak erről az ügyről, amelyben én itt fel akarok szólalni. T. Képviselőház! Magyarországon már 25 esztendeje áll fenn a Munkás Dalosszövetség. Ennek a dalosszövetségnek 85 dalárda tagja. Ez a 85 dalárda körülbelül 3500 taggal rendelkezik. Ez a dalosszójvetség fennállásának — amint interpellációmban említettem — most ünneuli, ebben az esztendőben, 25 éves évfordulóját. Ezt úgy akarta megünnepelni, hogy Liszt-centennárium jegyében a Nemzetközi Vásár megtartásával kapcsolatban egy nagy nemzetközi dalosünnepélyt rendez, amely méreteiben óriási nagy jelentőségű dolog lett volna, mert Magyarországon megjelent volna itt a külföldi dalosegyletek tagjai közül körülbelül 4000 dalos a legkülönfélébb országokból, amelyeket majd itt fel fogok olvasni. Ez a dalosszövetség Magyarországon már rendezett országos dalos ver senyéket, országos dalosünnepélyeket Budapesten, Szegeden, Debrecenben és rendezett egy ilyen nemzetközi jellegű dalosünnepélyt Győrött. Az ünnepélyek mindenkor a legmagasabb kultúrszínvonalon maradtak. Ezt nemcsak mi mondjuk és mi állítjuk, hanem a jobboldali lapok is mindenütt, ahol ilyen dalosünnepélyek voltak, megírták, hogy milyen szépen, milyen rendben végezték ezek a munkások a dolgukat és a kultúrszínvonal abszolúte kifogástalan volt. Ez a dalosszövetség, amelyről beszélek, 1928-ban résztvett Hannoverben egy nagy nemzetközi dalosünnepélyen, ahol 60.000 dalos vett részt. Ezen az ünnepélyén a mi dalosszövetségünk első díjat nyert és a magyar dalnak dicsőséget szerzett külföldön mindenki előtt, úgyhogy akkor is a legnagyobb dicséret hangján ünnepelte az európai sajltó a magyar dalkultúrát, a magyar miumkásdalosokat. A Zeneakadémián, a Városi Színházban számtalanszor tar-