Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-74

Az országgyűlés képviselőházának 1 gének emelkedett gondolkozásáról mindnyájan tisztelettel emlékezünk meg, de ez nem jelenti azt, hogy az excesszusok előtt is kalapot emeljünk. Már pedig történtek és történnek urbi et orbi hibák. De akkor, ha a rendőrség részéről Va vannak ilyen hibák, ezt megvallani, vagy megmondani, ez nem érinti magának iá rendőrségi intézménynek, az államrendőrség intézményének nagyszerűségét. En súlyt helyezek arra, hogy itt részemről ez külön kiemeltessék és külön megállapíttassék, hogy a rendőrség intézménye iránt a legnagyobb tisztelettel és megbecsüléssel, többet mondok: szeretettel viseltetem. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon,) Amikor tehát itt a mélyen t. belügyminiszter úrral vitázom és- amikor most egypár megjegyzést teszek Nagy Emil t. képviselőtársamnak nagyszerű okfejtésére, (Fráter Jenő: Az én önkéntesem volt. — Derültség.) legyen szabad azt mondanom, hogy Angliában sok évszázados gyakorlat és gondozás termelte ki azt a rokonszenvet, amelyet à rendőr iránt éreznek, aki valóiban karmesteri pálcával áll posztján. Ö az asszonancia őre az utcán, színházban, gyűlésen, mindenütt, ahol tömegek vannak jelen; ő csak intő szerv, akinek kézfelemelésére minden állampolgár tudja, hogy ő most az államrend hatalmának képviselője, minden rendfokozat és megkülönböztetés nélkül, tehát egy egyszerű rendőr éppúgy,, mint a magasrendű rendőr. (Büchler József: Nem állítja meg a szónokot beszédközben az angol rendőr!) Erre törekedni kellene itt nálunk is. Arra kellene törekedni, ami a kultúrlelkekben él, bennem is él, hogy amikor látom a rendőrt, tudjam, hogy vigyáz az én vagyoni és életjavaimra, tudjam, hogy a rendőr át van hatva attól a gondolattól, hogy olyan szerv, amely a nemzet békességes léte idején a belső rend fenntartására hivatott és nekem ezért hálával kell iránta viseltetnem. De amikor törvényt hozunk arról, hogy a rendőr szuverén megítélésére bízom» hol van annak a határa, ami őt velem, védtelen polgárral szemben a fegyveres beavatkozás területére viszi, ott nem elégszem meg ilyen intézkedésekkel, mint amilyeneket ez a törvényjavaslat magában rejt. Nem elégszem meg azzal, hogy a miniszter úr mondja, hogy legyünk hálásak azért, mert ő arról, ami eddig rendeletben volt, most itt törvényjavaslatot hoz. Csak látszólag hoz, mert annak velejét, amit evvel a törvényjavaslattal elérni akar, rendeletben fogja szabályozni, én pedig nem látom azt a rendeletet, nem is tudom előre, és amikor törvényes felhatalmazást kap a miniszter úr, hogy ezt a rendeletet kiadja, akkor szuverén módon úgy fogja ezt a rendeletet megalkotni, (Egy hang jobb felől: Ahogy szükséges!) hogy ráülj ék azokra a viszonyokra, amelyeket elképzel .és amelyeket rendnek nevez. Már pedig én a konszolidáció kifejlesztésében semmiféle rendeleti túltengésnek híve nem vagyok. Ha azt mondaná a miniszter úr, hogy azt törvényben kívánja szabályozni és ennek a törvénynek végrehajtását minden külön fenntartott rendelet ' nélkül óhajtja, ha mint autentikus interpretátor azt mondotta volna, hogy gondom lesz rá, hogy megértsék és megtanulják, hogy most még fokozottabb mértékben kell ügyelni arra, hogy a polgárt elsősorban kell a rendőrnek védenie, nem pedig kitenni annak, hogy rendőrtámadások esetén fegyverhasználatnak is alávettessék, akkor nagyon szívesen egyetértenék avval, hogy a miniszter úr kitaníttassa erre közegeit. De azt mondani, hogy nem politizálok, és beKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ VI. . ülése 19SÊ április 27-én, szerdán. 293 venni egy szakaszba azt, hogy tömeghullámzásokkal szemben is a fegyverhasználat ilyen jogát kívánja életbeléptetni, ez — bocsásson meg

% mélyen t. miniszter úr — mégis kissé homályos és rejtélyes előttem. Mert én szeretek világosságra törekedni. Ha a miniszter úr itt az 1. § 5. pontjában azt anondja, hogy a tömegekkel szemben a fegyverhasználati jog megengedését az eloszlatás szempontjából szükségesnek tartja és a fegyverhasználatot ilyen célból megengedi, akkor ezzel a normativummal szabad teret enged arra, hogy a tömegek ellen fegyvert használjanak. A tömegek pszichéjét az a tisztelt rendőr úr nemigen ismerheti, mert sokkal különb és sokkal nagyobb egyéniségek sem tudják mi az a tömegpsziché és hogyan alakul ki, hogy azért nincs helye egyéni felelősségnek. Nagyon sajnálom, hogy nincs a teremben Kornis Gyula t. képviselőtársunk, akinek nagyszerű tanulmányát ismerem arról a kérdésről, ö azt mondja, hogy a tömeghangulat és tömegpsziché ereje úgy támad, mint a tenger zúgása: nem tudni, hogy a habok miképpen sűrűsödnek. Nem ismerjük e nagy konvulzív erők megszületésének törvényeit. Ezek olyan kérdések még, amelyeknél a tömeghangulat szempontjából és a tömegerő érvényesülésének szempontjából a történelmi erők evolúciója dolgozik, azoknak a nemzeteknek fejlődésében, amelyeknél ilyesmi előfordul. Éppen ezért óva intek attól, hogy abban a rendeletben, amelyet a miniszter úr majd ki fog adni, idáig terjedő jogok és megkülönböztetési lehetőségek legyenek. A mélyen t. miniszter úrnak bátor vagyok még figyelmébe ajánlani, hogy az a megkülönböztetése, amit az állam rendjéről és különösen hangsúlyozva mindig, az ú. n. nyugati demokratikus államokról mondott, nem helytálló. A nyugati demokráciákban két szerep van a rendőrség kezébe letéve: Az egyik a büntetőjogi területre tartozik — ott mindenütt már bűnügyi rendőrség van, nagy tudományos apparátussal — ... Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Gál Jenő: Egy mondattal befejezem. A másik szerep pedig a közigazgatási rendőrséget jelenti. A büntetéssel szemben,, amikor a rendőr nyomoz, fel van fegyverkezve és az ellenálló bűntettessel szemben az erőtényező alkalmazása megengedett és jogos. Ezt a bifurkációt meg kellett volna tennie a mélyen t. belügyminiszter úrnak. Közigazgatási területen, közigazgatási mozgalmaknál, politikai mozgalmaknál azt kellett volna mondania: politikai mozgalmak idején és politikai mozgalmakkar szemben az ilyen fegyverhasználatnak helye nincs. Ezért nem fogadhatom el a címet. Elnök: Szólásra következik! Herczegh Béla jegyző: Szilágyi Lajos! Szilágyi Lajos: Igen t. Képviselőház! Ennek a törvényjavaslatnak címe ridegen és hidegen a magyar királyi rendőrség fegyverhasználati jogáról szól. Azt hiszem, politikai pártkülönbség nélkül egyetértünk abban, hogy bátran nevezhette volna ezt a javaslatot a beterjesztő kormány olyan javaslatnak, amely az elmulasztott törvényhozói kötelesség utólagos pótlásáról szól, de még inkább állíthatta volna be akként, hogy ez a törvényjavaslat a rendőrség eddigi vértanúi iránti kegyeleti kötelességünk utólagos teljesítését is magában foglalja. (Ügy van! Ügy van! jobb felfii.) Azt hiszem^ helyesen járok el, ha már rendelkezé' semre állanak az idevonatkozó adatok, hogy a Ház naplójában ezen felszólalásom után örök 40