Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-76

Az országgyűlés képviselőházának 76. ülése 1932 május 2-án, hétfőn. 383 az ügyeket, hogyan lesz a jogkereső közönség kiszolgálva, amikor annak a bírónak, akinek legfőbb funkciója az lenne, hogy ítéletet hozzon, mégpedig jó ítéletet s gyorsan ítéljen, a felsőbíróságnak pedig, hogy minél gyorsabban intézze a fellebbezés alá kerülő ügyeket, egyszersmind feljegyzéseket és jegyzőkönyveket kell vezetnie, — hiszen ezt legjobban tudják azok a képviselőtársaim, akiknek mint ügyvédeknek napról-napra módjukban van erről meggyőződni — akkor azt mondom, hogy ezek úgy, mint a telekkönyvnél, ahol a legnagyobb anyagi érdekek forognak kockán, nagy anyagi károkat fognak okozni, ha. ez a tarthatatlan állapot továbbra is fennmarad. Azt hiszem, hogy azoknak, akik valóban a bírói és a közigazgatási pályára valók, gyakornoki alkalmazása itt is elkerülhetetlenül szükséges lesz, tnég a gazdaságosság szempontjából is. Itt arra utalok, hogy régen is így volt, joggyakornokok voltak, ösztöndíjasok és segélydíjasok, akik 5—6 esztendeig vártak arra, vájjon lehet-e belőlük bíró. (Igaz! Ügy van!) Az igazságügyi adminisztrációban pontos számítás alapján körülbelül 400—500-ra volna szükség, akik mint segélydíjasok, a maguk megélhetését biztosítanák, kitűnő gyakorlati és elméleti kiképzést nyerhetnének, ami eddig teljesen elmaradt és végeredményében az az öszeg, ami erre szükséges volna, nem olyan horribilis s amellett — ismétlem és megint hangsúlyozom — gazdaságosság szempontjából sem volna ez rossz, ha az igazságszolgáltatás és közigazgatás gyorsaságára súlyt helyezünk. T. Ház! Hogyan képzelem annak a megoldását, hogy ez a segélydíjas joggyakornoki, mondjuk ilyen fizetésnélküli bírósági joggyakornoki alkalmazás is lehetséges legyen? Természetszerű, hogy ideiglenes, átmeneti és semmi további alkalmazásra kötelezettséget és igényt nem nyújtó lenne ez, legfeljebb az új felfogadásnál lenne irányadó a kiválasztásnál, az egységes bírói és ügyvédi vizsga előfeltétele lenne, vagy abba legalább részben beszámítanák, mint eltöltött gyakorlati időt és ez a bírósági, ügyészi és elsősorban a fogalmazói teendők ellátásával továbbképzési célzatot szolgálna. Mindenesetre szükség volna arra, hogy úgy ennél a gyakorlati állásnál, mint a többi gyakornoki állásnál is, megfelelő összeg álljon rendelkezésére, olyan összeg, amely ismétlem, a minimálisan kiszabott létminimumnak megfelelő díjazást tudna nyújtani az egész vonalon, mert ezt nemcsak az igazságügyminisztériumban, a bírói és ügyészi alkalmazásban, hanem más ágakban is hasonlóképpen vélném megvalósíthatónak azon a kereten belül, amely keretet megszabna a kormány, a költségvetés igénybevétele nélkül, olyan források megnyitásával, amely források nem terhelnék túlságosan sem az adózó publikumot, sem pedig nem mondhatná senki azt, hogy túlmentünk azon a határon, ameddig menni lehet. Az a pénz ugyanis

s amely így bejön, az a segélyalap, amely erre szolgálna, tulajdonképpen a legnagyobb értékbefektetés volna a jövő szempontjából éppen az adózó közönség számára. (Magyar Pál: Ez elvileg helyes, de hogyan folynék bel) Kérem, bocsánatot kérek, hogy most ezeknek a kérdéseknek részleteiről nem nyilatkozom. (Szakács Andor és Magyar Pál: Ez a lényeges! — Za.j balfelől.) Elégnek tartom, ha jelzem azt, hogy igen szerény keretek között, de megvan a lehetőség ennek megvalósítására. (Eckhardt Tibor: A forrást eltitkolja! — Buchinger Manó: Találja ki az ellenzék!) T. képviselőtársam, kétségtelenül az államnak és a társadalomnak támogatásával létre kell jönnie a költségvetésen kívül egy olyan segélyalapnak, amely átmenetileg, időlegesen ezt a szükségletet, vagy annak legalább egy részét ki tudná elégíteni. (Zaj a jobboldalon. — Magyar Pál: Ha költségvetésen kívüli, akkor rossz rendszer!) Említettem, hogy a városoknál nincs normálstátus. Ott még lehetőség van rá. Maguk a polgármesterek mutattak rá. ők kívánják, hogy az ilyen gyakorlati kiképzés lehető legyen, ehhez csak a kormány engedélye szükséges. Mindenesetre az első lépéseket a kormánynak kell tennie. Ha a kormány ezeket az első lépéseket megtette, akkor igenis, a társadalmat, illetőleg annak megfelelő szervezeteit is kényszerítheti arra, hogy a maguk erejével, ahol szükséges, az ifjúság segítségére ^ siessenek. Hiszen a magánvállalatoknak, a pénzintézeteknek, a bankoknak mind érdekük, hogy itt nyugodt társadalmi rend legyen és semmi nyugtalanság ne maradjon. (Magyar Pál: Ez helyes! — Helyeslés a baloldalon. — Zaj.) Itt nekem figyelmeztetnem kell arra, hogy amikor megindult a létszámcsökkentés, természetszerűen mindenütt az egész vonalon az államháztartásban, szükségképpen ugyanakkor ezt meg kellett tenniök a pénzintézeteknek elengedhetetlenül, mert hiszen ők sem voltak egy Csonka-Magyarország kereteihez méretezve. Ha azonban ezt megtették, csak azt kérem, hogy ugyanolyan formában tegyék, mint ahogy tették azt a megyei adminisztrációnál nem egyszerűen az illető — különösen alsóbbrangú — tisztviselőknek az uccára való kitételével, nem egyszerűen elbocsátással, — mert hiszen evvel a kérdést sem a társadalom, sem az állana nem oldotta meg (Magyar Pál: Ebben igaza van!), — hanem úgy, hogy a magasabb állások lehető apasztásával az alsóbbaknak helyet tudjanak nyújtani. (Helyeslés a baloldalon.) A mezőgazdaság átszervezésén kívül — amiről most szólottam — eszmék és tervek merültek fel az utóbbi években, amelyekről itt nem akarok bővebben nyilatkozni, azonban ki kell emelnem, hogy mindezek a tervek és eszmék ez év elejétől kezdve egységes keretek között egységes szempontokból tárgyaltatnak. ^ A kérdés jelentőségét ma már a magyar közvélemény felismerte, felismerte azt a kormány is. (Magyar Pál: Legfőbb ideje!) A kérdés itt áll előttünk és követeli a válság lehető enyhítését. E helyütt ki kell emelnem, mélyen t. Képviselőház, hogy köszönettel fordulok a magyar törvényhozás tagjai felé, nemcsak annak a pártnak tagjai felé, amely párthoz szerencsés vagyok tartozni, hanem a túloldal felé is, amely munkájával, tudásával, egyetértéssel, megértéssel segített abban a munkában, amelyet végzek. . Mélyen i Képviselőház! Az ifjúság problémájának megoldásánál a magyar törvényhozás példaszerűen mutatta meg, hogyan lehet magasabb, igazán a legmagasabb politikai nézőpontok alkalmazásával kezelni a kérdést, amely Magyarországnak exisztenciális kérdése és hogyan lehet azt megoldáshoz segíteni. (Ügy van! jobb felől.) Sohasem rendült meg bennem a hit Magyarország providenciális hivatásában és jövőjében, de azt, hogy ez a hit bennem ilyen erős, annak az ifjúságnak köszönhetem, amelynek áldoztam életem java részét. Tisztelettel kérem a mélyen t. miniszter53*