Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-71

88 Az országgyűlés képviselőházának 71. ülése 1932 április 21-én, csütörtökön. Bethlen-kormány követett, tetterőnkre a világválságon túl ezt a szerencsétlen országot. Tönkretette anélkül, hogy gondolt volna a következményekkel és az a bejelentés, amellyel Bethlen innen távozott, hasonlatos volt Tisza Tstván kijelentéséhez, hogy elveszítettük a háborút. Igen, elvesztette a háborút, mert nem törődött, sokkal nagyobb és sokkal áttekintőbb államférfiú volt. semhogy a gazdasági kérdésekkel törődött volna, vagy akart volna törődni. Egyszerűen vadászterületnek nézte az országot, ahol politikát, magas politikát lehet csinálni és olyan közönséges dologgal, mint a gazdaság, nem kell törődni. Annakidején egyik előző beszédemben azt mondottam, hogy a normálbüdzsé felemelése körül ha nem is ragaszkodunk szigorúan a normál büdzséhez, 1.4000 millió pengőt lehetett volna megtakarítani. Délelőtt Friedrich képviselőtársam kimutatta, hogy 2.600 millió pengő az az összeg, amelyet a viszonyoknak megfelelően, ha nem álmodozunk, ha nem Lillafüredezünk, ha nem c s inalunk költeményeket, hanem a rideg valósághoz^ alkalmazkodunk, meg tudtunk volna takarítani és akkor igazán nem volnának gazdasági bajaink^ akkor nem kellene a tisztviselők megnyomorításán kívül megbénítani és megnyomorítani az egész ipart, kereskedelmet és nem utolsó sorban a földmívelőket, (Mozgás a jobboldalon!) a kisgazdákat és középbirtokosokat is. Mert ma a katasztrófa elterjedt odáig, hogy^ azok a rétegek is, amelyek a kapitalizmus és a modern államnak az erőskezű államnak legbuzgóbb támaszai voltak, egyre nagyobb tömegekben inognak. A r túloldalnak figyelmébe ajánlom, nem használ semimit, ha itt tagadják, ami kívül az onszágban történik. Meg vagyok róla győaődve, hogy szintén kapnak jelentéseket olyan esetekről, ahol néma szocialista izgatás, hanem a gazdasági válság fordította' meg az emberek gondolkozási módját, ahol a gazdasági válság kiforgatta alóluk a megélhetés pilléreit és természetszerűen elégedetlenek a viszonyokkal. Nem kell sokat izgatni, maguk a viszonyok, maguk a gazdasági erők azok, amelyek izgatóan hatnak. En például meg vagyok róla győződve, hogy a köztisztviselőkhöz nem hatolt el semmiféle szocialista izgatás, hogy legnagyobbrészük mindaddig, amíg a megélhetése félig-meddig biztosítva volt, ennek az államrendnek hűséges támasztéka^ volt. Nos, beszéljenek velük. Kérdezzék meg őket, nem kell elmenni hozzájuk, villamoson, vasúton mindenütt halljuk, hogy az elkeseredés legsúlyosabb szavaival illetik a kormányzatot és minden szocialista izgatás nélkül ennek a rendszernek ellenségeivé válnak. Nem is csodálatos. Emlékezzünk viszsza csak egy dologra. Jellemzésül hozom fel, mert nem .akarok belemenni az építkezésekbe, a terméketlen kiadásokb cl, cl korrupciónak és panamáknak azokba a méreteibe, amelyek ama kormányzat alatt történtek, csak azt az elégiát akarom felhozni, hogy annakidején a lapokban olvastuk, megható történet volt, hogy gróf Bethlen István Lillafüred környékén vadászott és megtetszett neki a vidék szépsége. Akkor írták a lapok, hogy a kormányzat elhatározta, hogy ezen gyönyörű vidéken a középosztály részére emelnek majd egy olyan szállót, amely az igénveket kielégíti. így született meg Lillafüred. Nem volna elég öt, hét, vagy tizenöt millió pengő arra, hogy érte bérbe tudják adni, úgyhogy a magyar államtól ráfizetést követelnek azért, hogy bérbevegyék. Ez a lillafüredi álom volt ,a kormányzati politika, alapja, amelyet minden vonalon végigvezettek. Ilyen koldusországban annyi százmilliót igazán nem lett volna szabad könnyelműen kiadni. tires óráiban, ha van önkritikája, és ha tud még ezen a területen lelkiismeretével beszélni, sajátmagának is el kell ismernie, hogy rossziul sáfárkodott. Akár jóhiszeműen, akár nem, de rosszul sáfárkodott, tönkretette ezt az országot úgy, alig tudunk kimenekülni a pusztulásból. Izgatás és erős kéz! Ez a probléma az, amelyet elénk vetettek. A kormányzat nem győzi hangoztatni, hogy erős kézzel ura a helyzetnek, hogy megbízható .a fegyveres erő. En ezt elhiszem. De azt kérdezem: meddig? Azt kérdezem: nem sokkal jobb politika-e az, amikor feleslegessé válik a fegyveres erő (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon) és a kormány tettei keltenek megnyugvást és a kormány cselekedetei teszik lehetetlenné az izgatást! Izgatni csak ott lehet, ahol elégedetlenség van; izgatni csak ott lehet, ahol nyomorúság van. Es ha ezt vesszük .alapul, .akkor Magyarország igazán hálá's talaja minden izgatásnak, de az alapot erre a kormányzat nynijtja

v Nézzék meg ennek a. politikának minden oldalát. A háborúelőtti időben, amikor a szocialista tüntetések már az általános, egyenlő és titkos választójogot követelték, a kormányzat még igazán elmondhatta- hogy nagy rétegek vannak mellette és hogy sokan vannak, akik elhiszik a sötétbe való ugrásnak legendáját, nagyon sokan vannak, akik támogatják. A kisiparosok, akik nem törődtek a politikával, a kiskereskedők, akik elég jól megéltek a maguk portáján, az egész értelmiség, nagyon csekély kivétellel: a béke idejében mind könnyen hozzáférhető volt azoknak a jelszavaknak számára, .amelyek már akkor is hamisak voltak és nem fedték a valóságot. Meggyőződésem az, hogy ha már a béke idejében bevezették volna az általános egyenlő és titkos választójogot, ha a magyar parlamentben már a béke idejében is mérkőzhettek volna a különböző politikai pártok, ha a béke idejében a magyarországi szociáldemokrata párt képviselői bent ültek volna a parlamentben, akkor az az összeomlás, amely a háború után következett be, nem azok között a formák között történt volna, mint ahogy az lejátszódott. Meg vagyok róla győződve, hogy akkor úgy állana a helyzet nálunk is, mint a nyugati államokban, Ausztriában és Németországban, ahol erős polgárság van, politikai öntudattal, — ez minálunk még ma sincs — ahol az élet iskolájában a munkások is megtanultak a politikával foglalkozni és tagjai voltak a parlamentnek. Ezek az országok mentesek maradtak a bolsevista inváziótól és Ausztriában, éppen ennek demokratikus intézményei révén, a bolsevizmus még ma is úgyszólván csekély, törpe kisebbség — bár nyíltan agitálhatnak — és nincs jelentősége a munkásmozgalom szempontjából. Minálunk szemünkre vetik gyakran, hogy a forradalmakban mi volt a szerepünk. A forradalmakban a kormányzatnak volt helytelen szerepe. Minekünk nem volt módunk, hogv a békeidőben bejuthassunk a parlamentbe. Erős párt voltunk akkor is és a magyar parlament, éppen mert osztályparlament volt, a forradalom első viharára szétszaladt és nyoma sem maradt neki. (Ügy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Ezek a viszonyok voltak azok, amelyek ezt az országa a megpróbáltatások útján sokkal nehezebb helyzetbe sodorták, mint más államokat. Most nézzük meg a társadalom