Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.
Ülésnapok - 1931-71
Si Àz országgyűlés képviselőházának 71. olvassa): «. •. und ergänzten sich gegenseitig in grossartiger Weise. Jetzt, in der Isolierung, siechen die einzelnen Gebiete dahin, — zu kräftig, um zu sterben, aber auch zu schwach, um sich wahrfahrt zu entfalten.» Méltóztatott kérni, hogy fordítsam le, mert nem tetszett megérteni. Tehát azt állítja, hogy így egyedül meghalni erős, de élni gyenge, mert azt a monarchiát, amelyet széjjeltéptek bűnös és könnyelmű kezek, ma oly gyorsan helyreállítani nem lehet. — Sajnos, az utóbbi időkben éppen azért, mert a monarchiát széjjeltépték, minden egyes állam az önellátás politikáját követve, rendezkedett be; mi berendezkedtünk bizonyos iparra, Ausztria és Cseh-Szlovákia pedig mezőgazdaságra, úgy, hogy máról-holnapra a régi helyzetet egyszerűen visszaállítani szinte lehetetlen. (Ügy van! Ügy van! balfelől) 'Lássuk, hogyan áll Ausztria ia mezőgazdaság terén, az az Ausztria, amely annakidején a mi legjobb kiviteli piacunk volt, (Zaj. Halljuk! Halljuk!) ahova a gabonánkat, borunkat, állatainkat quantum satis vámmentesen be vihettük és ahova talán, ha a Tardieu-féle terv létesült volna, preferenciális vámok mellett ismét módunkban lett volna exportálni. Erre nézve vagyok bátor ismertetni néhány számot, amelyet ugyancsak ez a közlönv sorol fel. A cikk szembeállítja egymással Ausztria termelését 1919-ben, tehát közvetlenül a háború után és 1930-ban. 1919-ben 1,805.000 mm búzát termeltek, tehát majdnem két .millió métermázsát, 1930-ban 3,268.000 méterimázsát. Rozs 1919-ben 2,300.000 métermázsa termett, 1930-han 5,200.000 métermázsa. Árpa 1919-ben 800.000 métermázsa termett, 1930-ban 2^600.000 métermázsa. Zab 1919-ben 1,900.000 métermázsa, 1930-ban négy millió métermázsa. Burgonya 1919-ben 5,400.000 métermázsa, 1930-ban 26 millió métermázsa. 1919-ben a marha-piacon Ausztria belső marháinak összes felhajtása 27.000 darab volt, 1930-ban ez felszökött 155.000 darabra. Ez az újság megállapítja, hogy most már alig-alig jön be külföldi áru. Errenézve különben éppen a tegnapi lapokban méltóztattak adatokat olvasni, hogy Ausztriában a felhajtás a tegnapi nap folyamán imagyar marhából 111 da.rab volt. (Fráter Jenő: Száztizennyolc darab. Könyv nélkül tudom!) Ez Németországban volt, igen t. képviselőtársam. Ausztriában a tegnapi vásáron 111 darab marhát hajtottak föl, ezzel szemben 1950 darab belföldi marhát. Amire t. képviselőtársam céloz, az az első német vásár, a ' drezdai vásár volt, ahova először mehettünk ki állatainkkal. Ott, sajnos, mindössze 21 és fél fillért értünk el. Sajnos, t. Képviselőház kénytelen vagyok megállapítani azt a szomorú tényt, hogy Németország nem úgy viselkedik Magyarországgal és a magyar gazdatársadalommal szemben, (Ügy van! Ügy van! a bal- és jobboldalon.) mint ahogy ez az ország, ez a nép, ez a nemzet, amely vele szenvedett, vele küzködött, amely vele küzdötte végig a világháborút, megérdemelné. (Igaz! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) Németországba nem volna szabad esry deka gabonát, egy kiló húst vagy egy liter bort sem beengedni máshonnan, ha bevitelre szorulnak. (Igaz! Ügy van! a jobb- és a baloldalon. Taps balfelől. — Fráter Jenő: Mi is ezt valljuk!) Végtelenül szomorú tény, hogy az a Németország ma Lengyelországból visz be, amelynek évszázados ellensége volt, amelynek köszönheti a danzigi korridort. Abból a Lengyelországból, ahol a német kisebbségek elnyomatva sírnak és jajgatnak. Németország inkább elfogadja I ülése 1932 április 21-én, csütörtökön. ma a lengyel marhát, vagy a a lengyal agrárterméket, mint attól a magyar nemzettől, attól a magyar agrártársadalomtól, amely ivele küzdött, vele szenvedett, vele harcolta végig a vi lágháborút (Ügy van! Ügy van!) és amely agrártársadalomnak egy nagyon súlyos rétege, munkásrésze éppen az ő fajtestvérei: a svábok. (Ügy van! Ügy van!) Seihol a világon nincsen a nemzeti kisebbségeknek ilyen jó dolguk, mint a magyar honban. (Elénk helyeslés a Ház minden oldalán. — Jánossy Gábor: Igaz! Ezer év óta így van!) En, aki németajkú vagyok, megállapíthatom, hogy itt sdha nem volt még olyan kormányzat, akár liberális, akár a legszélsőbb 48-as, akár más kormányzat, amely ezeket a nemzetiségeket, ezeket a svábokat nem becsülte volna meg, (Jánossy Gábor: Valamennyi nemzetiséget!) amely ne adott volna jogot és kenyeret nekik. (Ügy van! Ügy van! — Taps a Ház minden oldalán.) A legfényesebb példa erre az, hogy a legmagasabb pozíciókban, méltóságokban sváb emberek ülnek, a püspökök és érsekek egész sorozata volt németajkú. (Ügy van! Ügy van! — Jánossy Gábor; Totók, oláhok, (szerbek! Mindegy!) Én magam is bizonyíték, élő példa vagyok erre: színtiszta magyar községek engem, a németajkút küldöttek be a magyar parlamentbe. (Éljenzés.) Azt hiszem tehát, hogy elsősorban nekem van jogom ezt itt megállapítani. (Egy hang a jobboldalon: Egységespárti programmal választották meg, az egységes párt pénzén! — Ulain Ferenc: Nem kapott a pártkasszából semmit, hogy örökké ott maradjon! — Létay Ernő: Mi abból lettünk képviselők mindnyájan 11 ? — Ulain Ferenc: Nagyon sokan! — Zaj), f szemben minden néven nevezendő állítással, bárhonnan jöjjön az, bárkik részéről, akik talán német vidéken izgatnának, mert Magyarországon a németségnek minden jogi, kulturális és szociális előnyt biztosítottak. (Jánossy Gábor: Valamennyi nemzetiségnek! — Kabók Lajos: Csak a magyarnak nincs joga!) Ez az ország megbecsüli a nemzetiségeket, csak sajnos, a nagy német nemzet nem segíti ezt az országot, nem segíti a saját fajtestvéreit sem, hanem inkább segít abban, hogy meggyilkolják és saját zsírjába fullasztják. (Ügy van! Ügy van! Taps a Ház minden oldalán! — Propper Sándor: Mondjuk úgy, hogy egyformán jogtalan minden ajkú nép! — Zaj! — Fráter Jenő: Helyes mindaz, amit Klein Antal mond! — Lang Lénárd: Csak az a baj, hogy ezt az igazságot nem használja, ki a diplomácia!) Rátérek most már arra, hogy nem elégséges, hogy piacot kapjunk, hanem megfelelő ár, is szükséges. Ha külföldi kötelezettségeinknek eleget akarunk tenni, akkor feltétlenül piacot kell találnunk. Ha azonban mi kilogrammonként csak 20 fillérért tudjuk értékesíteni a marhát, vagy — a mire rá fogok térni —egyéb terményeinket is ilyen alacsony áron tudjuk értékesíteni, akkor nem dolláriban, nem svájci frankban, de pengőben sem fogjuk tudni soha kifizetni a mi kötelezettségeinket, adósságainkat. (Ügy van! Ügy van!) Amit mi csinálunk, az a legszerencsétlenebb közgazdasági politika. Rá fosok mutatni számokkal, megcáfolhatatlan számokkal, hogy a mi kormányunk közgazdasági politikája milyen szomorú ezen a téren. Egy közgazdász, nem tudom melyik laüban. talán a Pesti Naplóban, ezt a mai devizapolitikánkat, ezt a mi aranyszerzési műveletünket •.. (Egységespárti képviselők tömegesen jönnek a terembe. —- Kabók Lajos: Mi az? Kormányválság van? — Zaj. — Felkiáltások a
