Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-71

82 Az országgyűlés képviselőházának 71 torn mondott, azok száz százalékig valók. Rámutatott arra, hogy — horribile dietu — az egységespárt még azt a nevet is viseli, hogy keresztény kisgazdapárt, amikor összesen még két kisgazda van a pártban, s erre a vezérük kivonult. (Téglássy Béla: Tíz évig hordta ezt a nevet ön is! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Dinnyés Lajos: A kisgazdapolitika a fontos, uraim! — Téglássy Béla: Nevess, Bajazzo!) Klein Antal: Nem akarok arra célozni, hogy talán a ruha teszi azt — bocsánatot kérek, ha félreértettek —, ami a kormánypárton belül az ú. n. kisgazda-frakció. (Vázsonyi János: A szikla!) Ennek itt vannak tiszteletreméltó érdemes tagjai, akikkel együtt próbáltam mindent. Nagyon jól tudják, együtt tartoztunk ahhoz a kisgazda-frakcióhoz... (Téglássy Béla: Érdekes, hogy meg változott!) Nem változott. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Méltóztassanak a szónokot csendben meghallgatni. Klein Antal: Ami a változást illeti, áll ez a t. képviselő úrra, aki a kisgazdákat csak Pakson szereti, a parlamentben azonban nem. {Derültség a baloldalon. — Téglássy Béla: Valótlant mond! Hazudik! Hazudik Klein Antal!) Elnök: Téglássy képviselő urat rendreutasítom! (Zaj.) Csendet kérek! Klein Antal: Hogy ki hazudik, hogy ki nem mond igazat, én erre felhívom azokat az úriembereket, azokat a képviselőtársaimat, akik a képviselő úr pártjához tartoznak, s akik azon a Carltonbeli megbeszélésen ott voltak. (Téglássy Béla: Maga is ott volt!) Elnök: Csendet kérek, Téglássy képviselő úr! Klein Antal: Bocsánatot kérek, bizonyítani sajátmagammal, aki állítok, mégsem lehet; ha bizonyítani akarok, akkor olyan szavahihető tanúkra kell hivatkoznom, akik ott voltak. Én ott voltam. Én állítok, a képviselő úr tagad, azt mondja, hogy én nem mondok igazat. (Téglássy Béla: Sőt hazndik!) Én ezzel szemben állítom a következőket. Neveket mondok. Ott ül az egységespártban Gáspárdy Elemér t. képviselőtársam, (Téglássy Béla: Meg fogja cáfolni!) a másik Tóth Pál, a harmadik Andreetti Károly, a negyedik Meskó Zoltán. Felhívom őket tanúul s ha méltóztatik akarni még legalább 30 tanút tudok megnevezni, hogy igenis méltóztatott-e ezt állítani, igen vagy nemi (Téglássy Béla: Nem is volt ott 30 képviselő!) De ez nem is tartozik ide. (Simon András: Akkor miért kellett előhozni?) Én nem támadtam, én egy szót nem szóltam, engem támadtak. Én abban a kisgazda-frakcióban ugyancsak a kormánypárton belül... (Simon András: Ez, úgylátszik bizalmas értekezlet volt!) Hiszen szintén ott méltóztatott lenni! (Simon András: Én?) A kisgazda-frakció értekezletein. (Simon András: Az más, de most a Carltonról van szó!) Nem arról beszélek. Már rátértem a tárgyra. (Egy hang balfelől: Szomorú dolgok ezek! — Gáspárdy Elemér: Dehogy szomorú! Büszkén hivatkozom rá, hogy ott voltam!) Elnök: Kérem, méltóztassék már a tárgyra térni és a személyeskedéstől tartózkodni. (Jánossy Gábor: Ne vacsorázzanak már! Az országot ez nem érdekli! — Gáspárdy Elemér: Jó budapesti polgárok ültek össze!) Klein Antal: Tehát úgy a kisgazda-frakcióban, mint pedig az agrárblokkban felállítottuk a gazdasági és hitelélet rendjét biztosító különböző követelések egész sorozatát. Méltóztassanak csak emlékezni, hányszor foglaltuk ponülése 19

3Ê április 21-én, csütörtökön. tokba 13, meg 16, aztán 3, meg 6 pontba, ultimátumszerűén, azokat a kívánságainkat és követeléseinket, amelyek a mi programmunk alappontjait képezték és kérdem igen t. barátaiinat, hogy mik valósultak meg ezekből a pontokból? Megfogantattak, de 9—10 hónap elmúlt és nem született meg ebBoíl semmi, vagy ami megszületett, korcsszülött volt. Megszületett például a Fob. Azt hiszem azonban, senkinek sincs öröme benne. Megszületett a zöldhitel, amelyet kívántunk és éppen ma délelőtt mutattak rá, hogy ez is micsoda korcsszülött. Nem hiszem, hogy az a kisgazda-frakció vagy az az agrárblokk ezt kívánta volna. De én tudom, hogy amikor ezt és a kormány politikáját kritika tárgyává teszem, erről az oldalról joggal, akkor a túloldalról és innen is — amint meg is történt — szemrehányást kapok és azt mondják, hogy ezért engem tulajdonképpen bizonyos felelősség terhel. Én nem is akarok kitérni a felelősség ellen. (Téglássy Béla: Nem is lehet!) Ügy van, nem is lehet. A felelősséget vállalom, de csak azért, (Téglássy Béla: A tíz évért!) amiben én felelősségre vagyok vonható, azért, amit tudtam és amit cselekedtem. (Gáspárdy Elemér: Ebben igaza van H De méltóztassanak megengedni, ha én ugyanakkor azt állítom, (Gáspárdi Elemér: Senki sem lehet felelős másért, csak amiről tudomása van!) ihogy ha a múlt pénzügyminisztere, Wekerle Sándor bennünket szintén nagykorúaknak tartott volna, — hogy Korányi Frigyes báró, pénzügyminiszter úr szavait idézzem, aki nagykorúnak tartja a nemzetet és ezért tárta fel valójában a helyzetet — mondom, ha Wekerle Sándor is ilyen nagykorúnak tartott volna minket és feltárta volna a való helyzetet és nem akként cselekedett volna^ mint ahogy arra Friedrich István képviselőtársam ma rámutatott, akkor — meg vagyok róla győződve — az a párt, a kormánypárt, őt nem. támogatta volna, és meg vagyok róla győződve, hogy ezeket a dolgokat nem fedte volna. (Zaj.) Meg vagyok győződve róla, hogy ha a kormánypárt a népjóléti visszaéléseket tudta volna, nem fedte volna azokat egy percig sem. De bocsánatot kérek, ezekért felelőssé tenni akár engem, aki a multban_odatartoztam^ akár az egységespártot, nem lehet, mert ezekért a felelősség csak azokna hárulhat, akik ezekről tudomással bírtak. Nagyon jól emlékszem rá, de hogy biztos legyek, elővettem az 1930. évi december hó 19-iki naplót, amely éppen ezekről a leleplezésekről szól, amikor ezeket tárgyalták a képviselőházban. E napló szerint Bethlen István gróf akkori miniszterelnök felállt és Fábián Béla vádjaira a következőket mondotta (Olvassa): „A tegnapelőtti ülés folyamán Fábián Béla t. képviselő úr bizonyos adatokat hozott fel a visszaélésekre vonatkozólag, amelyek állítólag a népjóléti minisztériumban követtettek el. Tekintettel arra, hogy ezek az állítólagos visszaélések szóbeszéd tárgyát képezték, nem csak a minisztériumban, hanem kint a közönség körében is, előzetesen már a népjóléti minisztérium kebelén belül is megindult egy belső vizsgálat, sőt továbbmenőleg a szám szék értesülvén ezekről a mende-mondákról, a maga részéről is vizsgálatot indított. Amint a t. képviselő úr felszólalása itt elhangzott, magamhoz kérettem a számszék elnökét, valamint Scholtz Kornél államtitkár urat, hogy tájékozást nyerjek azokról az ügyekről, amelyek itt felhangzottak.» Mindezek alapján megadta a miniszterei-