Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-71

?6 Àz országgyűlés képviselőházának 71. lehetséges is lehet. (Dinnyés Lajos: Fél mun­kát végeznek!) Itt vannak, mélyen t. uraim az új adók. Elismerem, amint t. barátom Somssich Antal gróf úr elismerte, hogy szociális az az intéz­kedés, hogy a nagyobb adófizetők vállaira na­gyobb terhet akar rakni a kormány. Ezt kö­veteltük, ezt követeljük, ezt a jószándékot el­ismerjük. De ahogy ő bemutatta, a vagyon­adó fizetési kötelezettsége alól ismét^ az ingó vagyon fogja magát kivonni tudni és^ az in­gatlan vagyon minden jóakarata dacára en­nek a vagyonadó fizetési kötelezettségének csak abban az esetben fog megfelelni tudni, ha a mezőgazdasági termények árának emel­kedése és a biztos piac erre neki módot nyújt. De rá akarok mutatni arra is, hogy ez a. kormányzat, amely a pengő védelmében deflá­ciós politikát folytat, árdrágító jelentőségű rendeleteket adott ki. Itt csak röviden rá aka­rok mutatni arra az állítólag mezőgazdasági érdekből keresztülerőszakolt szeszdrágító ren­deletre, (Ügy van! Úgy van! balfelől.) amely­nek következtében a mezőgazdaság hivatalos képviseletének elnöke, Somssich László gróf ki­vált a 33-as bizottságból, mert annyira nem a mezőgazdaság érdekében álló, rendelet volt. (Ügy van! Úgy van! a bal- és szélsőbalolda­lon.) Ennek az árdrágító intézkedésnek követ­kezményeit látjuk ma mindenhol, pl. az autó­taxi vállalatok krizisénél, amiről a jövő szer­dán fogok megemlékezni és ahol be foigoin bi­zonyítani azt, hogy a pénzügyi kormányzat helytelen politikája vagy az autótaxi tarifájá­nak emelését, tehát megint egy árdrágítást, vagy pedig ennek az üzemnek leépítését, tehát újabb munkanélküliséget főig eredményezni. (Ügy van! a baloldalon. — Dinnyés Lajos: Ál­lam az államban a szeszfoartel!) Rá akarok • mutatni arra, hogy a jószán­dékú, helyes elgondolása rendeletek olyan for­mában látnak napvilágot, hogy nem hozzák meg azt az üdvös hatást, amelyet tőle vár­nak. A zöldhitel terén az egységespárt agrár- | csoportjának iniciativája alapján kibocsátott rendelet nem felel meg annak a célnak, amely célzatból az a csoport és az ellenzék is ezt követelte, mert nem arról volt szó, hogy a hitelképes gazdák hitelhez jussanak, mert ha azok önmagukban hitelképesek, más módon is meg tudják kapni a hitelt. Arról volt szó, hogy a bajbajutott gazdák a hitelezők 1 erdekében is lefolytatandó további munkásságuk finan­cirozására olyan hitéit kapjanaik, amelynek visszafizetése előzze meg a többi hitelezők kö­veteléseit; ennek az intenciónak érvényesítését pedig a zöldhitelről szóló rendeletben meg­találni nem tudjuk. Még egy teljesen helyes és teljesen jó ren­deletről is azt kell mondanom, hogy hónapok­kal később, túlkésőn jött-Amikor most nagy (ke­gyesen megengedték a külföldi hitelezőknek, hogy a Nemzeti Banknál vezetett folyószámlá­jukra befizetett pengővel magyar bort vásárol­janak és azt kivigyék, (Ügy VOM! balfelől.) ak­kor kérdeni, ha ez most lehetséges volt, miért nem volt lehetséges a szüret utáni időben. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Miért kellett ezt a pénzt hónapokon keresztül hevertetni a Nemzeti Bank folyószámláján és miért kellett a szőlős­gazdák százezreit nyomorba taszítani (Úgy van! Ügy van! balfelől.) azáltal, hogy olyan intézkedést, amelyet a nemzet érdekében tény- j leg meg is lehet tenni, hónapokkal később tet- ! tek meg? (Dinnyés Lajos: Es ezt a rendszert támogatják t. képviselőtársaim!) ülése 1982 április 21-en, csütörtökön. De ha ezeket a kiadott rendeleteket jogoä kritika tárgyává tesszük (Felkiáltások balfelől: Tabakovics!) még súlyosabb kritika tárgyává kell tennünk azokat a rendéleteket, amelyeket a kormány nem adott ki, holott ki kellett volna adnia. Itt megint csak kettőre akarok rámu­tatni. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Azt hiszem, hogy az ország minden gond­dolkodó embere előtt jóformán a törvényjavas­lat megszavazása óta nem volt titok, hogy a földteherrendezés tavalyi törvénye a szüksé­ges anyagi eszközöknek rendelkezésre bocsá­tása híján semmi egyéb, mint humbug. (Ügy van! balfelől.), semmiféle vialgóságos könnyeb­bítést nem jelent. (Zsigmond Gyula: Választási kortesfogás volt, semmi egyéb!) Kétségtelen, hogy ennek a törvénynek fájdalmas hiányai vannak, amely fájdalmas hiányaira többízben felhívtuk a kormány figyelmét, amely hibák közül csak az egyik az, hogy amíg az adós gaz­dát a végrehajtás alól mentesítik ennek a tör­vénynek rendelkezései, addig a szintén bajba­jutott kezestársat, a másik kisgazdát büntetle­nül lehet végrehajtani, exekválni. (Ügy van! Ügy van! balfelöl.) De pozitív hátránnyal is jár némely esetben a földteherrendezés alá vont gazdák számára a földteherrendezés. A zöldhi­telnél látjuk, hogy zöldhitelben egyáltalában nem részesíthető az a gazda, aki földteherren­dezés alá lett vonva. Ennek ellenére (Kun Béla: Humbug!) nyolchónapon keresztül még sem történt intézkedés, még sem történt sem pótló, sem kiegészítő rendelkezés. Csak arra akarom még felhívni a t. Ház figyelmét, hogy a miniszterelnök úr Fehérvár ott a múlt év őszén becsületesen elismerte, hogy a földhözju­tottak a föld árának túlmagas megállapítása következtében egyenesen tönkre lesznek téve (Zaj a baloldalon.), és ennek dacára ebben a kérdésben pozitív miniszterelnöki ígéret da­cára, semminemű intézkedés sem történt. A másik, amire rá akarok mutatni, az, hogy a külföldi kölcsönök, tehát azon kölcsö­nök után, amelyekkel a magyar mezőgazdaság a külföldnek tartozik, a kamatokat még min­dig teljes egészükben be kell, vagy be kellene fizetni. Maga .a pénzügyminiszter úr elismerte azt, hogy a külföldi kölcsönök kamatai túlma­gasak. A külföldi hitelező, aki mégis csak ideadta a maga jó pénzét, egy fillér kamatot sem kap a transzfermoratórium következtében a maga követelése után, (Ügy van! Ügy van! balfelől. — Dinnyés Lajos: Hol v.an az a pénz, kérem?) de azt a szerencsétlen adós magyar gazdát mégis exekváljak, mégis végrehajtják, mégis bekövetelik rajta a kamatot. Ha már a hitelező nem jut a pénzéhez, ha már a pénzügy­miniszter is elismeri, hogy a kamatteher ön­magában tűrhetetlen, akkor azt a védelmet, amit a belföldi tartozások terén élveznek a magyar adósok, terjesszék ki a külföldi kölcsö­nőkkel szemben is. Végre bizalmatlanságunk oka (Dinnyés Lajos: Teljes a bizalmatlanság!) a 33-as bi­zottság összetétele. (B. Urbán Gábor: Ki lesz­nek cserélve!) Kezdettől fogva kifogásoltuk, hogy a 33-as bizottságban a nagykapitalista érdekek túlnyomó képviselettel bírnak. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Láttuk, hogy ez az el­hanyagolt, mellőzött 33-as bizottság, (Ügy van! Ügy van! balfelől. — Zaj.) amelyikkel szemben a kormány majdnem minden esetben keresztül­vitte a maga akaratát, csak akkor tudott ered­ményes ellentállást kifejteni, amikor a nagy­tőke érdekeiről volt szó, és ha a kormány in­tézkedéseit bármiben gátolni tudta, csak a nagytőke érdekében tudott gátat emelni a kor-

Next

/
Oldalképek
Tartalom