Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-71

^2 Az országgyűlés képviselőházának 71 is felelni tartozik a gazdájának) Csendet ké­rek, képviselő urak. (Jánossy Gábor: Az én gazdám a nemzet!) Csendet kérek. Jánossy képviselő urat kérem, maradjon csendben. (Farkas István: A szomszédja, Tóth Pál is ne­vet rajta. — Derültség.) Ulain Ferenc: Mélyen t. Képviselőházi Amikor én most önök előtt egy borzalmas po­litikai kriptának ajtaját egy kicsit kinyitot­tam és megengedtem, hogy ezek a borzalmas szellemek itt végigfussanak a padok között, akkor megállok és szinte belső révülettel és döbbenéssel kérdezem: hát mi ez, hogyan volt ez lehetséges 1 ? S választ, mélyen t. Képviselő­ház, csak egyet találok. Amikor méig kicsi gyer­mekek voltunk és amikor az iskola padjain ül­tünk, tanéxaink beszéltek nekünk egy régi gö­rög meséről, beszéltek nekünk egy varázslóról, egy Circe nevezetű varázslóról, aki állatokká tudta változtatni az embereket. Keresem, mé­lyen 1 Képviselőház, hogy^ vájjon nincs-e ez a csodálatos bűvölet és varázslat itt fölöttünk, vájjon egy Circe, egy politikai Circe nem járt-e itt ennek a Háznak a folyosóin és nics-e vala­hol egy politikai Circe, aki a lelket kiszedte az emberből és Ihelyébe állatok lelkét varázsolta. (Igaz! Ügy van! — Derültség balfelől.) Ret­tegve félek attól, hogy a válasz, amelyet most erre a kérdésre önmagamnak adnom kell, az, hogy talán-talán a régi görögöknek igazuk volt, hogy volt valamikor egy Circe, hogy lehe­tett emberekből állatokat csinálni, hogy volt mélyen t. uraim, mélyen t. törvényhozók, ilyen varázsló és hogy ez a varázsló talán még van mia is. (Tóth Pál: Az alkohol ma is megcsi­nálja!; Mélyen t. Képviselőház, ha én most végig­tekintek ezeken a padsorokon, azt érzieim és úgy érzem, hogy itt a bársonyszékeken kilenc vagy tíz kifogástalan — ha angol volnék, azt mon­danám — gentleman ülne, ha ülne. (Derültség. — Jánossy Gábor: Még magyarul is mond­hatja!) Akik az ország sorsát ma intézik, azok az ő egyéni integritásuk szempontjából nem kifogásollhiató férfiak. Hozzáteszem, itt a szél­sŐbaloldialon, ha jól tudom, Buchinger Manó t. képviselőtársam is megcsinálta a nagyszerű komplimentet, mondván, hogy ennek a minisz­terelnöknek a jóakaratában, aki ma intézi az ország sorsát, bízik, ennek egyéni tisztességét nem kifogásolja; ezt a hangot talán némileg erősebben, hogy nem mondjam bátrabban ki­mondottam én is egy napon, két-három héttel ezelőtt, mikor a miniszterelnök úr még végig tudta hallgatni az én szavaimat, és elmondot­ták ezt Pallavicini György őrgróf és ma Fried­rich István t. képviselőtársam is. Csodálatosan lojális az ellenzék, úgy tiszteli és becsüli a miniszterelnököt és úgy bízik abban a minisz­terelnökben, csak nem akar ezzel a miniszter­elnökkel dolgozni. Furcsa, különös, meglepő valami. Kutatom és keresem az okát. Megvallom egészen őszintén, nagyobb örömet érzenék lel­kemben, ha, — ne méltóztassék rajta csodál­kozni — integer férfiak között ülhetnék ott és a nemzet sorsának intézésében, a katasztrófák nagv napjaiban — mert a napsütéses napokon felesleges és nem szükséges — ott az integer férfiak között ülve integer férfiakkal vállal­hatnám a felelősséget azért, hogy e nemzet nagy napjaiban minden kockázatot, felelősséget a magam szerény vállaira is átveszek, azokkal a pompás integer vezérekkel együtt, akik előt­tem ülnek. Ez volna lelkem legnagyobb vágya. Hiszen nem öröm közülünk senkinek itt ülni, vagy állani és a jakobinus szerepét ját­üiése 1932 április 21-én, csütörtökön. szani. Ennek a nemzetnek nem jakobinusokra van szüksége, hanem alkotó férfiakra, becsü­letes, megbízható és integer férfiakra. (Farkas István: Jakobinusokra!) Hát miért nem me­gyünk akkor oda, mélyen t. Képviselőház 1 ? Nem megyünk, mert noha szívesen koncedá­lom és nem vonom kétségbe, hogy annak az igen t. túloldalnak, amely ma a kormányzás nehéz dolgát végzi s amelynek csekélységem — nem nagyon fáj ugíyan — annyira nem szimpatikus, annak a t. túloldalnak többsége olyan integer férfiakból áll, akiknek társasá­gában szívesen foglalnék helyet. De ha ennek ellenére egytől-egyig óvakodunk ezen az olda­lon, hogy a közé az integer töredék közé be­lépjünk, ennek megvan az a rettenetes oka, hogy félünk attól, mélyen t. képviselő urak, hogy Circe szelleme még mindig itt ül e Ház felett, a folyosón cirkál és járkál, mert ide bejönni nem mer. (Derültség balfelől.) Es Circe. fájdalom, valóban itt van. Nem vonom kétségbe, — amit itt senki sem von kétségbe — hogy ez a tiszteletre­méltó gentleman, Károlyi Gyula gróf, jót akar. Azt sem vonom kétségbe, hogy mind­addig, amíg ott fog ülni, — pedig megvan benne a hajlam ahhoz, hogy sokáig üljön ott — (Farkas István: De meg ám! Az már látszik! — Derültség.) lelkének minden porcikájával jót fog alkotni, de azt nem tudom, hogy fogja-e a jót tenni is tudnil És most ismét eszükbe jut­tatok önöknek, igen t. képviselőtársaim, egy kis emléket a mi fiatalkorunkból, (Halljuk! Halljuk!) amikor kimentünk a patak partjára a tó mellé és ott gyerekes élvezettel piszkál­gattuk a vizet,, nagy varangyos-, nagy katona­békákat láthattunk és azok a békák nagyokat tudtak ugrani. Csodálatos, félelmes , valami volt, de megtörtént és önök is láthatták ezt a különös esetet, hogy a nagy varangyos béká­kon, a nagy kecskebékákon néha nyolc, ki­lenc, tíz pióca is lógott és a szegény varan­gyos békából kiszívta az életerőt. Pedig mi­lyen jóakarat volt abban a varangyos béká­ban, hogyan akart az ugrani, (Derültség.) mi­lyen nagy hajlandóság volt benne, a piócák miatt azonban nem tudott ugrani. (Elénk de­rültség és taps a baloldalon.) Félek, mélyen t. Képviselőház, hogy az a tiszteletreméltó gentleman, aki túl van fűtve jóakarattal, — de Istennek hála, mi is valamennyien igyek­szünk a magunk kis eszközeivel még több jó­akaratot belecsöpögtetní — valamilyen súlyok következtében, nem mondom, hogy éppen a piócák, legfeljebb azokhoz hasonlók (Egy hang a baloldalon: Kartelliták!) következtében, bár egyébként ugrásra kész volna, nem tud ug­rani. (Derültség balfelől.) Ha tehát önök odaát, mélyen t. urak és önök közül elsősorban azok, akiket mi is inte­ger férfiaknak tartunk, akiknek barátságát szívesen vennők és büszkeséggel és megtisztel­tetés érzésével fogadnánk el... (Jánossy Gá­bor: E padokon mindenki integer! — Zaj és ellentmondások a baloldalon. — Kun Béla: Igen ha a titkos választójog alapján kerültek be! Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Ulain Ferenc: ... Nos, ha odaátról azt kér­dezik tőlünk azok az integer férfiak, külö­nösen azok, akikre mi gondolunk, akiknek a megbecsülésében nincs hiány a mi részünkről, hogy miért lázadoztok, miért vagytok San­Justek és Maratok, miért akarjátok felfor­gatni az országot, mi azt feleljük nekik, an­nál az egyszerű oknál fogva, mert félünk a

Next

/
Oldalképek
Tartalom