Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-71

Àz országgyűlés képviselőházának 71. könnyen felrobbanthatják a gépházat. (Jánossy Gábor: Nem ezt jelenti! t

— Pakots József: De a parlament elnémitása igenis ez jelenti! — Friedrieh István: Ügy van, ahogy Lázár Miklós mondja!) A parlament a mai időkben <az állami és társadalmi rend legfontosabb biztonsági szelepe. Minél szabadabban, minél könnyebben távozhatnak el ezen a szelepen az elégedetlenségnek és az elkeseredésnek gőzei, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy robbanásra nem kerül a sor. Már pedig a parlament pénzügyi ellenőrzési joga ennek a Háznak még megmaradt egyetlen jussa és ezt akarja most a t. képviselő úr kiadni kezéből. (Jánossy Gábor; Eszem ágában sines! Üres a kezem, semmit sem tudok kiadni belőle!) Mit ér az a parlament, amely lemond erről a legfontosabb alkotmánybiztosítékról, a pénzügyig ellenőrzés jogáról? Az nem parlament többé, hanem egy közköltségen fecsegő testület... Elnök: Képviselő úr, tartózkodjék az ilyen kijelentésektől! (Felkiáltások balfelől: Csevegő!) Lázár Miklós: . . . és alkotmányjogi szempontból sem ér többet, mint döglött lovon a patkó. (Jánossy Gábor: Minden nap felelősségre vonhatják a kormányt! — Dinnyés Lajos: Mikor? — Bródy Ernő: Maguk megakadályozzák! — Ulain Ferenc: Mint farkasé a nyulak előtt, olyan ez a felelősség!) Az előbb említett külpolitikai és pénzügyi szempontok és ez a pszichológiai szempont az. amely meggyőződésem szerint az ellen szól, hogy a kormány diktatórikus^ hatalmát még túlságosabban kibővítsék. Minél nagyobb körben kerül a nyilvánosság elé a kormány minden intézkedésének háttere és indító oka, annál nagyobb lesz a bizalom irántuk; viszont minél kisebb körre szorítjuk a felelősséget, minél jobban megszűkítjük — mint ezzel az egyszakaszos törvényjavaslattal — az ellenőrzést, annál könnyebben kerülnek forgalomba rémhírek, pletykák, gyanúsítások, amelyek megmérgezik a közvéleményt és .annál nagyobb lesz az elégületlenség és az elkeseredés az országban. Mindez elviselhető volna, ha a t. kormány ezen egyszakaszos törvényjavaslat kapcsán egyéb javaslatokkal is a Képviselőház elé lépett volna. Mi új magyar reformpolitikát várunk. (Zajos helyeslés a középen.) 88 évvel Kossuth Lajos halála után, 38 esztendővel a nagy magyar reformer halála után újból küzdeni kell a népnek a politikai és gazdasági jobbágysorból való felszabadításáért. (Dinnyés Lajos: Úgy van!) Ma már mi ia helyzet? Amint Kálmán királyunk idejében boszorkányokról nem volt szabad beszélni, úgy neim szabad itt beszélni semmiféle ^reformpolitikáról, pedig amit mi^ reformpolitikának vallunk és mondunk, az egész Európában már 70—80 év előtt beteljesült igazságoknak sorozata. (Taps balról.) A kossuthi gondolathoz (Jánossy Gábor felé.) t. képviselőtársam, azért szólok önhöz, mert tudom, hogy szívvel-lélekkel híve a kossuthi eszméknek, ba azon az oldalon ül is . . . (Pakots József: Csak tettekkei nem! — Jánossy Gábor: Kossuth Lajos az én örök pártvezérem! De a nemzeté is! — Bródy Ernő: Titkos szavazati joggal! — Jánossy Gábor: Elfogadom! — Fábián Béla: Kossuth Lajos a pártvezér a másvilágon, ezen a világon Bethlen István! — Derültség.) Elnök: Csendet kérek! (Jánossy Gábor: Ezen a világon pedig az ő eszméi és tanításai! — Pakots József: Az más világ volt, mint a KÉPVISELŐHÁZI XAPLÓ VI. ülése 1932 április 21-én, csütörtökön. 61 mostani!) Mondom, a kossuthi gondolathoz I hozzátartozott a dunai konföderáció is, amely' nek lényege az, hogy szabad mozgást a Duna völgyében mindazon népeknek számára, amelyek itt élnek és dolgoznak. A régi monarchiának, amellyel annyi küzdelmet vívott a nemzet, a régi habsburgi monarchia prosperitásának mi volt a titka? Titka a gazdasági szabadság volt. A Habsburgok monarchiájában Kolomeától Kattaróig és Feldkirchentől Predeálig szabadon roboghatott a vonat, az áru, utazhatott- az ember, szabad letelepüléssel, nem állották útját illetékek, vámhatárok, fináncok, csendőrök, rendőrök, folyamőrök és vizumok. Ez a korlátlan mozgási szabadság volt a monarchia prosperitásának a lényege, (östör József: Akkor de sokan szidták ezt... — Magyar Pál: De nem a gazdasági meglátáson keresztül!) önámítás arról beszélni ... (Zaj a baloldalon*.) Elnök: Kérem Fábián Béla képviselő urat, engedje szóhoz jutni Lázár Miklós képviselő urat. (Fábián Béla: Nyugodtan vár ő! — Zaj) Kérem, tessék csendben maradni! Lázár Miklós: Önámítás arról beszélni, hogy a dunai államok szuverenitása kereskedelmi, valutapolitikai és pénzügyi téren fennáll. Nagy érdekek fűződnek a német és olasz piachoz és csupán két nagyhatalom az, ahonnan pénz áll a nyugati államok házához: Anglia és Franciaország. Annyira kézben tartják a négy nagyhatalmak a dunai államok pénzügyi és gazdasági fejlődését, hogy ezeknek az államoknak, köztük ma már Magyarországnak is, pénzügyi szuverenitásáról beszélni hypokritaság volna. Éppen nekünk, Magyarországnak, a kossuthi tradíciók értelmében ebbe a nagy nemzetközi vitába, igenis, új eszméket kellett volna beledobnunk; és pedig a magyar kormánynak kellett volna ebbe a vitába beledobnia azt az eszmét, hogy a szabad mozgás, az emberek szabad vándorlása az egész Duna völgyében, a tehetségek és képességek szabad érvényesülési versenye van olyan fontos a népek boldogulásában és megélhetésében, mint akármilyen vámpolitika. (Helyeslés a középen.) Szabad mozgást kell tehát nekünk magyaroknak követelnünk a Duna völgyében. Eszembe jut egy beszélgetés, amelyet tengeri kikötőben tengerészekkel folytattam. Megkérdeztem a tengerészeket, hogy mit viselnek el^ szívesebben, a hullámokkal való szörnyű birkózást, a vihart, vagy pedig az egyenlítők ernyesztő és poshasztó forróságát? A vihart, — mondták ia tengerészek. Jól vigyázzunk, t. Képviselőház, mert a magyar államiságnak, a magyar pénzügyi és gazdasági életnek rozzant hajója az egyenlítők alatt vesztegel. (Zajos taps balról és a középen.) (Gr. Hunyady Ferenc: Ügy van! Imminens a veszély!) Nemcsak pártállásomnál, nemcsak meggyőződésemnél fogva, hanem azért is, mert tele vagyok aggodalmakkal és balsejtelmekkel hazám jövője iránt, ezt a javaslatot nem fogadom el. (Élénk helyeslés, zajos éljenzés és hosszantartó taps a baloldalon, — szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Friedrich István! Friedrich István: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Azzal kezdem felszólalásomat, amivel előttem szóló t. barátom befejezte (Simon András: Balsejtelemmel? — Zaj. — Halljuk! Halljuk!), hogy ezt a javaslatot nem fogadom el. Nem fogadom el pedig azért, mert I nem tudom, hogy miért van szükség erre a ja8