Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-71

Az országgyűlés képviselőházának 71 dig a versenyképtelenség fokozódását és az export megállását.» Tíz év után betűről-betűre mindez bekövetkezett. Es mi történik ma, t. Képviselőház? Ma ugyanazok a miniszteriális vezérigazgatók és bürokracionális budgethősök, akik a Bethlen István-féle szanálás vonatát a biatorbágyi viaduktra vezették, adják a tanácsot a Károlyikormánynak, a kamerái is dogmának ugyanazok a bálványimádói adják a tanácsokat ennek a kormánynak és viszik ugyanezen a lejtőn holtvágányra. (Jánossy Gábor: Nincsenek bálványok és nincsenek bálványimádók! — Kun a P. András: Megáll az ember esze rajta! - Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne zavarják a szónokot. Lázár Miklós: Jánossy t. képviselőtársam, mi öt év óta itt egy pogány bálványimádás tanúi vagyunk. (Jánossy Gábor: En nem látom! — Dinnyés Lajos: Mi látjuk! — Jánossy Gábor: Talán rosszak a szemeik! — Dinnyés Lajos: Nagyon jók! — Pakots József: Konok bálványimádók!) Amíg mi a második szanálásra t berendezkedtünk, t ezalatt Angliában szintén irgalmatlan nehézségek között rendezni kellett nemcsak a fizetőeszközük stabilitását, hanem az államháztartásét és a magánháztartásét is. Neville Chamberlain, az angol pénzügyminiszter más budgetbeszédet mondott, mint aminőkhöz

( itt a váltakozó pénzügyminiszterek hozzászoktattak; (Halljuk! Halljuk! r balról és a ' középen.) annak a budgetbeszédnek szelleme egészen más volt, mint amit itt akár a miniszterelnök úr kurta felszólalásaiban, akár a pénzügyminiszter úr terjedelmes expozéjában hallottunk. (Kuna P. András: Azok könnyen beszélnek, mert gyarmataik vannak!) Majd ezt üzenje meg, Kuna t. képviselőtársam, Neville Chamberlain-nek. Bizonyára nagyon hálás lesz érte, ha a képviselő úr közli vele észrevételeit. (Derültség a középen.) Neville Chamberlain pénzügyminiszter, amint mondottam, egészen más szellemben és egészen más alapon készítette el a budget-t. Az ő felfogása szerint ma lehetetlenség más tendenciának érvényesülnie egy budget összeállításában, mint a gazdasági igazságnak. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Kijelentette tehát azt, hogy egy half penny-vei sem vehet be több adót, mint amennyivel csökkenti a nagy angol költségvetést. Arányosnak kell lennie a kivetett adózásnak mindazokkal a csökkentésekkel, amelyeket könyörtelenül keresztül vitt a nagy brit birodalom budgetjében. Nagyon Örülök, hogy az igen t. miniszterelnök úr megtisztelt azzal, hogy bejött, mert figyelmébe akarom f ajánlani

% hogy ugyanakkor, amikor Angliában a második szanálás megindult, mi volt olvasható a Daily Telegraph című lapban, amelyet bizonyára olykor olvas az igen t. miniszterelnök úr, mert ez nem radikális angol újság, hanem az angol konzervatívpárt vezető sajtóorgánuma. Amikor Neville Chamberlain pénzügyminiszter felhívta az angol társadalmat ugyanarra, amire itt a magyar társadalmat Korányi pénzügyminiszter úr is felhívta, hogy a nyugdíjterhek nyomasztó súlya alatt recseg és ropog az angol, budget kerete, akkor mi történt ott? Ebben a lapban apró betűkkel, oldalakon keresztül ^olvasható, hogy önként jelentkeztek olyan jól szituált nyugdíjasok, katonák és civilek, gyarmatiak és az anyaországból valók, akik kijelentették, hogy arra az átmeneti időre, amig Anglia ülése 1932 április 21-én, csütörtökön. 51 ilyen megrendült helyzetben van, lemondanak a nyugdíjukról. Kérdem, hányan mondtak itt le a nyugdíjukról olyan kitűnően szituált, sőt dúsgazdag emberek, akiknek talán csak szivarra kell az, amit az állam számukra nyugdíjképpen biztosított? (Jánossy Gábor: Ilyenek is vannak? — Dinnyés Lajos: Vannak!) Hetekig tartott a Daily Telegraph-ban e jelentkezők névsorának közlése. Heteken át közölte apró betűkkel ez a lap, hogy kisemberek, egészen kis hivatalnokok, akiknek pár hold földjük van valahol, vagy nyugdíjasok, akik üzletet nyitottak, kereskedők lettek, vagy akik hivatalnokoknak mentek valahova és keresetükből, jövedelmükből, vagy vagyonuk kamataiból megélhettek, önként jelentették ki, hogy ők az államon becsülettel segíteni akarnak és hazafias kötelességüknek tartják, hogy azt a kolosszális nyugdíj terhet, amelyet a háború következtében a katonai nyugdíjak óriásira növeltek, mérsékeljék és enyhítsék. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Nagyon kíváncsi volnék arra, hogy az itteni Daily Telegraph, a Budapesti Hírlap felhívása után valóban itt is sietni fognak-e önként aa egész magyar társadalomból azok a nyugdíjasok, azok a duplaállásúak, akik 5—6 tőgyből szívják a magyar államot, és a miniszterelnök úr és a pénzügyminiszter úr felhívására lemondanak-e arról, ami számukra nem élet- és kenyérkérdés. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon. — Jánossy Gábor: Ügy van!) Ezért mondotta Neville Chamberlain az ő expozéjában, hogy az államháztartás stabilitása és maga az államháztartás nem választható el a magánháztartástól. Az államháztartás egyensúlya nem él légüres térben külön életet, az nem egy megfoghatatlan fantóm, amelyet a pénzügyminisztériumban egy szobában táplálnak vagy etetnek adóval; az nem él külön törvények alatt, az igenis, összefüggésben van az ország egész gazdálkodási rendszerével. (Helyeslés balról és a középen.) T. Képviselőház! Min ment tönkre ez az ország? Azokon a kereteken, amelyeket nem bírt el, amelyek súlya alatt összeroskadt. Kontárok ruhát csináltattak neki, de nem úgy, hogy a ruhát szabták volna a testhez, hanem a testet akarták szabni a ruhához. (PrOpper Sándor: Prokruszteszágy.) Most látjuk, hogy óriási ruha lötyög egy vékony, csenevész testen. Már a ruhát magát sem bírja, olyan gyenge a szervezete. Én egyik kitűnő kormánypárti pub-, licistától, akit különben igen nagyra becsülök, annál is inkább, mert foldim is, szabolcsmegyei, nyíregyházai ember, igen kemény leckében részesültem egyik félhivatalos lap hasábjain, mert azt írtam a második szanálás kezdetekor, hogy: ne a bankigazgatókat hívja ankétra és ne a kitűnő közgazdasági teoretikusainkat, (Úgy van! Űgy van! a szélsőbaloldalon.) ha meg akarnak győződni az ország közgazdasági helyzetéről. Én azt ajánlottam, hogy a végrehajtókat hívja ankétra. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) a budapesti végrehajtókat és a vidéki végrehajtókat, mert ha őszintén megkérdik őket, ezek tudnak igazi hűséges képet adni az ország ' mai helyzetéről. (Űgy van! Ügy van! balfelöl. — Jánossy Gábor: Sírva exekválnak!) Ezek megmondanák, hogy a sülylyedés lejtőjén milyen rohamosan gurul le az egész társadalom és minden nemzeti termelési ág ma már kivétel nélkül. (Helyeslés balról és a középen) A kedvezményezett termelési ágaknak jóelőre megmondtuk, hogy hiába bírják ők egy félévnél vagy egy évnél tovább, az általános elszegényedés olyan, mint a pestis, 7*