Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-78

486 Az országgyűlés képviselőházának épületi tartozásokat, posta- és telefondíjakat, üzemköltségeket fogják azután fedezni ezekből a költségekből és csak 'harmadsorban fogják beszállítani azokat a feleslegeket, amelyek ezenfelül mutatkoznak. Ez lett volna a célszerű, a szociális és az egyetlen helyes; megoldás, azonban nem ez történt, mert két vagy három nappal későbben, midőn elhatároztatott az, hogy a községek fizessék ezután az alkalmazottaikat, a pénzügyminiszter az előbb említett szám alatt kiadott egy rendeletet, amely rendelet értelmében a magyar királyi adóhivataloknak egy új megosztási kulcsot kellett összeállítaniuk és az új megosztási kulcs akként lett mindig összeállítva, hogy minél több volt annak a községnek vármegyei tartozása, annál kevesebbet tarthatott meg az illető község magánál ezekből a bevételekből, illetve annál kevesebbet fordíthatott a saját alkalmazottainak fizetésére, saját községi (háztartása szükségleteinek fedezésére. Eme említett rendeletnek 6. §-ában az a kitétel van, hogy az új megosztási kulcsokról a községeket március közepén értesítették oly figyelmeztetéssel, hogy már április elsejétől kezdődőleg az új százalék szerint kötelesek a községek ezeket a szolgáltatásokat eszközölni, még pedig megállapítottak minden községre egy kulcsot, megállapították, hány százalékot kell neki beszállítani és mennyit tarthat meg. T. Képviselőház! Az alsódabasi járásban a kezeim között lévő kimutatások szerint van olyan község, — előrebocsátom, nagyon tehetős, azonban különböző okok miatt nagyon elszegényedett község — amely ,a kivetett kulcs szerint az így befolyó pénzeknek csak 1*6 százalékát tarthatja meg magának. Mit jelent ez? Ennek a községnek körülbelül 250—300.000 pengő adóelőírása van, szóval ennyi adóbevételre számíthat, iés ennek másfél százalékát tarthatja meg. Méltóztassanak elgondolni, mit tud ebből ez a község fizetni, kiket tud fizetni, miként tudja fenntartani ez a község magát. Pontos adatok alapján bátorkodom azután Alsódabas község állapotát ismertetni a kiivetett kulcsok alapján. Ez a kalkuláció teljesen optimisztikus, amennyiben itt az előírt bevételek vannak megjegyezve, már pedig bármennyire is hallottuk a mai nap folyamán Schandl igen t. képviselőtársunktól, hogy igenis az adók be fognak itt folyni, hogy itt az , adófizetésben fennakadás nincs, én merem állítani felelősségem tudatában, hogy ennek az előírt adónak a fele nem fog befolyni ebben az esztendőben. De ezt nem véve figyelembe, mondom, eme optimista kalkulációval feltesszük, hogy befolyik minden, pontosan befizeti mindenki az adóját. A bevételi előírás összesen 79.032 pengő; eme rendelet értelmében az adóhivatal megállapított 18 és félszázalékos kulcsot, szóval visszatarthat a község 14.800 pengőt. Ebből az összegből azonban ki kell neki fizetnie olyan tételeket, amelyek mint átfutó tételek szerepelnek minden község háztartásában, nevezetesen az egyházi adókat, a kéményseprési díjakat, ki kell fizetnie a mezőbéreket stb., összesen ki kell fizetnie Alsódabas községnek 11.301*72 pengőt és marad neki e szerint 3498*26 pengője. Tisztelettel kérdem, miként | gondolta a pénzügyi kormányzat azt, hogy eb- j bői eltartja magát Alsódabas község, amely- ! nek adminisztrációja nem nagy ugyan, azon- ' ban van egy főjegyzője, segédjegyzője, ellen- | őre, van éjjeliőre, van kisbírója stb. és 3498 j pengőből kell ezeket kifizetnie? A létexiszten- | ciájához, létfenntartásához fűződő szükséglete- ! y8. ülése 1932 május U-én, szerdán. ket miképpen tudja kifizetni? Ez teljesen lehetetlen, teljesen abnormis állapot, mert eme rendeletek szerint a községek 80%-át csődbe kergették és ezek ott állnak a legnagyobb bizonytalanság előtt. Itt rá kell utalnom még valamire, ami evvel a kérdéssel kapcsolatban előállt. Nevezetesen, abból az összegből, amely a községnek rendelkezésére áll, nagyon természetes, hogy elsősorban már maga a vezető jegyző is — a szociális szempont is így parancsolja — elsősorban az alkalmazottaknak, a kisbírónak, az őröknek, a mezőőröknek, a bábáknak fizetését folyósítja. A posta- és távírda- és azok a munkák, amelyeket el kell végezni, e fizetésre nem várnak. Most méltóztassanak beleképzelni magukat annak a jegyzőnek, annak az állatorvosnak, vagy annak az orvosnak helyzetébe, aki hónapok óta semmi fizetést sem kapott. Hónapok óta reprezentálniuk kell és amikor a kormányzat ezt a jegyzői kart és az egész községi tisztviselői kart mindig csatasorba állította, ezek a tisztviselők nem kapnak fizetést, ott vannak a legnagyobb nyomorban és a legnagyobb bizonytalansággal néznek a jövőbe. Ez teljesen lehetetlen, teljesen tekintélyromboló állapot, mert most előállhat megint az a helyzet, hogy a jegyzők utasítva vannak az adók könyörtelen behajtására és mivel hónapok óta nem kapnak fizetést, r joggal illeti őket a publikum, a látszat után ítélve, azzal a gyanúsítással, hogy az a vezető jegyző, az az adóügyi jegyző, amikor elmegy árverezni, ezt azért teszi, hogy fizetését megkapja^. Azt kiáltják és azt mondják nekik, igen, azért árverez, azért foglal le mindent, hogy fizetését minden körülmények között megkapja. Vagy tekintsük a községi orvos • helyzetét. Nagyon jól tudjuk ma, hogy a vidéken 10 pengőt nem lehet találni az egész faluban. Ott van az a nyomorult beteg, akin segíteni kell, de aki fizetni nem tud, az a körorvos pedig fizetését nem kapja meg hosszú-hosszú idő óta. Neki azonban mégis élnie, öltözködnie kell, családját nem hagyhatja éhen felfordulni. Éz, olyan lehetetlen, olyan igazán súlyos helyzet és súlyos állapot, amelyen mindenképpen, minél előbb segíteni kell. Interpellációmat azért intéztem a belügyminiszter úrhoz, mert ő azok közé a kevés miniszter urak közé tartozott, aki minden szerdán, egyszer egy héten, amikor az ellenzéknek alkalma van az életből ilyen aktuális kérdéseket idehozni, az ellenzéket még eddig mindenkoron megtisztelte azzal, hogy válaszolt az interpellációkra. Ez a dolog tulajdonképpen a pénzügyminiszter úr hatáskörébe is tartozik, de a közigazgatás legfelsőbb fóruma a belügyminiszter úr és én úgy gondoltam, hogy a belügyminiszter úrnak nemcsak jóban, hanem rosszban is kvázi kötelessége segíteni ezeknek a községi tisztviselőknek helyzetén. Azért intéztem ezt az interpellációt a belügyminiszter úrhoz, mert remélhettem, hogy legalább választ fogok kapni rövidesen, és a miniszter úr ezzel a válasszal nem nekem, hanem azoknak a nyomorult tisztviselőknek és alkalmazottaknak legalább kis reménysugarat fog a lelkébe önteni, azok kis reménysugarakat fognak kapni, hogy várjanak türelemmel, mert oda fog hatni, hogy a pénzügyminiszter úrral karöltve ezt a rendeletet hatályon kívül helyezzék. Végtelenül sajnálom, hogy a belügyminiszter úrtól erre az interpellációmra választ nem