Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-70

38 Az országgyűlés képviselőházának meghosszabbítást. (Felkiáltások a jobboldalon: Tíz percet adunk!) Elnök: Vagy el méltóztatnak fogadni, vagy elutasítani. (Felkiáltások: Elfogadjuk!) Méltóztatnak tehát hozzájárulni^ (Igen!) A Ház a félórai meghosszabbítást megadta. Kabók Lajos: T. Ház! Ez csak egyetlenegy megemlítés arra vonatkozólag, hogy ha komolyan akarunk ezen a nagy problémán segíteni, akkor, igenis, lehet segíteni. Nem akarok most a költségvetés tételeivel, részleteivel foglalkozni, hiszen majd f annak idején, ha a költségvetés tárgyalás alá kerül, majd sorra vehetem azokat a tételeket; most csak annyit említhetek meg, hogy a költségvetés 800 milliós tételéből nem nagy erőfeszítéssel lehetne legalább 200 milliót lefaragni, s ebből a 200 millióból, igenis, lehetne a munkanélkülieken intézményesen segíteni,^ de egyben lehetne a munkaalkalmak szaporításáról ^is gondoskodni, s^ akkor ez a nagy munkanélküliek száma hétről-hétre szaporodjék. Amidőn én a létszámot megemlítettem, akkor ehhez nem fűztem hozzá azt, hogy milyen helyzetben vannak a dolgozók, hogy azoknak is, akik ma alkalmazottaknak számítanak, tekintélyes része, legalább ötven százaléka, felváltva szabadságolva van hosszabb-rövidebb ideig, a megmaradó létszámnak egy ilyen tekintélyes része pedig rövidített munkaidő mellett dolgozik. Vannak üzemek, ahol hetenként egy-két napot dolgoznak; vannak üzemek, ahol kéthetenként csak egy-két napra hívják be a munkásokat. Tessék elképzelni, hogy ha az ilyen munkában lévő munkanélkülivé válik, akkor arra azonnal a legkétségbeejtőbb nyomorúság vár, akkor azonnal rámered a rideg éhezés ténye nemcsak önmagára, hanem az egész családjára is, mert alkalmaztatásának ideje alatt is csak olyan keresetben részesült, amely nem volt elegendő a minimális megélhetés biztosítására. T. Képviselőház! Ezt a helyzetet a magánkapitalisták rendkívül nagy mértékben használják ki a munkások hátrányára. Amint mondottam, a kormány nagymértékben utat mutat erre ia maga ténykedésével, s amidőn a felhatalmazási törvényjavaslatot nem szavazom meg, akkor errevonatkozó indokaimat két főszempontra támasztom. Az egyik iaz, hogy a kormány részéről nem tapasztalok semminemű komoly megértést a munkanélküliek nyomorával szemben. Azt, ami az inségakció révén történik, ezt a levesosztó politikát a munkanélküliek kielégítőnek nem találhatják. A fővárosban is van elég sok panasz, a vidéken még több, ez ellen <a természetbeni inségakció ellen, s éppen ezért ez a munkanélküliség enyhítésére, megoldására nem alkalmas. Amint mondottam, ia kormány részéről nem tapasztalhatok semminemű megértést a munkanélküliség nagy problémájával szemben. De nem tapasztalhatok semminemű megértést abban az irányban sem, hogy munkaalkalmak teremtésén fáradoznék, mert itt van már a tavasz, de sem az építőiparban, sem egyéb iparágakban nem tapasztaljuk, hogy & munkáslétszámot növelnék, sőt inkább mindenfelől jönnek a riasztó hírek, hogy újabb létszámcsökkentések vagy egész üzemszünetelések történnek. Ez tehát azt bizonyítja, hogy nincs semmi olyan gondoskodás, amely azt mutatná, hogy a kormány komolyan akar a munkaalkalmak szaporítása terén valamit produkálni. Nagy garral hirdették az útépítést, nagy garral hirdették a hídépítést. A borárostéri híd 70. ülése 1932 április 20-án, szerdán. megépítésének elhatározásával egyszeriben azt hitte mindenki, hogy most már nagyon komoly mértékben enyhült a munkanélküliség problémája. Tessék a szakértői körökben érdeklődni, hogy ez a nagy elhatározás a valóságban mit jelent. A szabadtéri munkálatok ideje itt van, menjen ki bárki a Boráros-térre vagy a szemben levő Lágymányosra s nézze_ meg, imilyen serényen dolgoznak ott a munkások a szabadtéri munkálatokon. Elnök: Kérem a képviselő urat, hogy legalább 'a meghosszabbított időben méltóztassék a törvényjavaslathoz hozzászólni. Kabók Lajos: T. Képviselőház! En a törvényjavaslathoz^ szólok hozzá, hiszen azt indokolom meg^ miért nem adok a kormánynak felhatalmazást diktátori us kormányzásra. Nem lehet egyszerűen csak azt mondanom, hogy nem^ adom meg a felhatalmazást à kormány részére, hanem, miután ezt megtagadom, indokokkal kell alátámasztanom áílásfoglalásoim'at Amint mondottam, indokaim közé tartozik a kormánynak a munkanélküliség kérdésében elfoglalt rideg és elzárkózó álláspontja, de indokaim közé tartozik a kormánynak az a példaadó tevékenysége is, amelyet a munkabérek csökkentése terén fejt ki, s amely a magánkapitalistáknak példát 'ad arra, hogyan kell még jobban megnyúzni és kizsákmányolni a munkásokat. Se szeri, sem száma azoknak az intézkedéseknek, amelyek válaszútra terelik a munkásokat: vagy elfogadják a 20—25%-os vagy még ennél is nagyobb mértékű bércsökkentést, 'vagy pedig elfogadják munkakönyvüket, ami azt jelenti, hogy a munkátlanságot választják. Amidőn ez tapasztalható s amidőn a magán kapitalizmus így cselekszik a kormánynak ama példaadása révén, amely a már háromízben bekövetkezett munkabérredukciókból és fizetéscsökkentésekből ered. akkor nekem ezt az alkalmat fel kell használnom arra, hogy ezt szóvá tegyem, akkor nekem beszélnem kell erről s követelnem kell a törvényhozástól azt. hogy akadályozza meg a nyomornak olyan irányban való terjedését, hogy a munkanélküliség tovább szaporodjék, s akadályozza meg a nyomornak oly irányban való terjedését, hogy a tisztességesen és becsületesen végzett munka után hitvány éhbért és az emberi megélhetésre elégtelen bért fizessenek. T. Képviselőház ! Nem lehet közönyös és nem zárkózhatik el a törvényhozás ezek elől a közgazdasági problémák elől, mert minél kevesebb jövedelme van a munkásnak vagy a tisztviselőnek, legyen az köztisztviselő vagy magántisztviselő, annál jobban kihat ez a közgazdasági életre. Mert amennyivel csökkentik a bérét, a fizetését, a jövedelmét, kénytelen annyival összébb szorítani a maga háztartását, tehát elvon a közgazdasági életből bizonyos összegeket, mert csak addig a határig mehet el, ameddig nincs veszélyeztetve a maga megélhetése. Ezek tehát mind olyan veszedelmes jelenségek, amelyekkel szemben a törvényhozásra hárul az elsőrendű feladat és kötelesség, hogy itt nem lehet továbbra tétlen és közömbös, hanem igenis, mindent el kell követnie, hogy az ez irányú tevékenységek akár a kormányzat, akár a kapitalizmus részéről megszűnjenek Egy oldalról megtűrnek olyan horrí bilis jövedelmeket, amilyenek példátlanok hatalmas, nagy és gazdag államokban is, nem ilyen szegény és leromlott viszonyok között élő országban. Vannak a vállalatoknak olyan vezetői, igazgatói, úgynevezett vezér- és elnök-