Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.
Ülésnapok - 1931-78
460 Az országgyűlés képviselőházának szer, hol Pesten, hol Debrecenben, hol másutt megígérte, hogy a szabadságjogokat tiszteletben fogda tartani és azokat kiterjeszti. (Bródy Ernő: Fokozatosan le!) Hogy hogyan terjesztette ki iá szabadságjogokat, annak legjobb és legillusztrisabb bizonyítékai önök. tiszteletreméltó többség. (Jánossy Gábor: Ebben igaza van! — Nagy zaj és derültség half elől. — Jánossy Gábor: A nemzet saabadbn választott és itt van a többség! — Gr. Hunyady Ferenc: Felébredt Jánossy Gábor? — Jánossy Gábor: So'hiasem alszom a parlamentbenD Elmondhatja például annak a külföldi pártatlan bírónak, hogy noha a magyar törvények szerint a kormánynak egy fillért is kölosönképpen felvenni a törvényhozás hozzájárulása nélkül tilos, ennek ellenére ő a törvényhozás megkérdezése nélkül súlyos százmilliókat, súlyos kölcsönöket vett fel csupa törvénytiszteletből. Vagy el fogja mondani azt, hogy noha a törvények szerint a magyar kormánynak egy négyzetöl föld ingatlant sem szabad vennie, ő a törvényhozás hozzájárulása nélkül ezer és ezerholdas birtokokat vett. ÍRassay Károly: Windischgraetz-birtokokat! — Propper Sándor: Bicskei-kastélyt! — Gr. Hunyady Ferenc: Kacsalábú Bicske! — Zaj. — Elnök csenget.) Elmondhatná például a pártatlan bírónak azt, hogy a törvénytisztelete, főként — mondjuk — a választásokon volt pártatlan. (Ügy van! Ügy van! a bál- és a szélsőbaloldalon.) Azt hiszem, hogy mindezt hallva a külföld pártatlan bírái csakugyan azt mondanák, hogy ehhez fogható példátlan törvénytiszteletet még nem láttak és talán nincsen is sehol máshol a világon. (Friedrich István: Láttuk Turchányi Egon esetében!) De nemcsak ezzel a nagy törvénytisztelettel dicsekedhetik az igen t. volt miniszterelnök úr. ö például bpmutathatná azt is, hogy ő milyen speciális erkölcsi felfogást is vezetett be a magyar politikai életbe. Azt hiszem, hogy különösen az angol vagy francia államférfiak helyeselnék ezt az ő rendszerét és talán tanulhatnának is tőle, mert például ő megcsinálta — kitűnő erkölcsi állásnont! — azt, hogy 1921. év őszén, miközben fent a minisztertanácsban egy nagyatádi Szabó István nevezetű földmívelési miniszterrel együtt minisztertanácson volt. azalatt az ő egyenes utasítására minisztertársának miniszteri asztalát az Esküdt-ügyből kifolyólag feltörte a rendőrség. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon. — Zaj a jobboldalon. — jánossy Gábor: Az ő utasítására?) Igen. (Huszár Dezső: Ezt mégsem lehet mondani! — Friedrich István: Itt ült Nagyatádi Szabó István, ő maga mondotta! — Felkiáltások a jobboldalon: Pletyka ez! — Rassay Károly: Nem nletyka ez, hanem így van! — Büchler József: Mindenki a legjobb időben hal meg! — Farkas István: Minden tanú meghal ebben az országban. — Zaj.) A volt miniszterelnök úr a politikai erkölcs szempontjából bevezette továbbá azt a szokást, hogy mindazt az ígéretet, amelyet tett. csaknem sohasem tartotta meg. Ez is valami earészen újszerű volna a külföldi államférfiak előtt és ajánlhatjuk a pártatlan bíráknak, hogv ezeket a metódusokat is vonják elbírálásuk körébe. T. Ház! Folytatható ám azoknak az adatoknak felsorolását akár órákhosszat. amelyekkel az igen t. volt miniszterelnök úr azokat tarsolya ha rakva, felvonulhatna a pártatlan bírák elé, hogy ott a tarsolyból az adatokat kirakva, módot nyújtson arra, hogy a pártat78. ülése 19S2 május %-én, szerdán. lan bírák összecsapják kezeiket és^ azt mondják: a politikai Messiás végre megérkezett, itt van tehát ő, a legnagyobb politikai és gazdasági talentum, aki Eurónában valaha volt és aki nagyszerű üstökös módjára száguld e sivár napokban az egész politikai világon át. (Bródy Ernő: Meteor a Panteonban! — Büchler József: Meteor a mellényzsebben! — Bródy Ernő: Meteor ötért! — Zaj.) Minthogy azonban az idő végére jár, (Gr. Sigray Antal: Meg lehet hosszabbítani! — Propper Sándor: Harminchét perccel! — Friedrich István: Jobb ez úgy, hogykn ez most újabban van! — Jánossy Gábor: Félóráig nem engedték szóhoz jutni Bethlent! — Zaj. — Elnök csenqet.) engedjék meg, hogy felszólalásom végére érve, az önök nagy vezérének egy klasszikus kijelentését szegezzem le. (Halljuk! Halljuk!) Az önök nagy vezére egyszer itt a parlamentben, talán három-négy esztendővel ezelőtt, amikor a mostanihoz hasonló szemrehányásokat tettek neki, azt mondotta: az elvek nem arra valók, hogy a nemzet boldogulásának útját állják! (Bródy Ernő: Machiavelli!) Ehhez hozzáteszem, hogy én ezt az^elvet valóban helyesnek és sokszor követendőnek is tartom, csak azt kérdezem, hogy miután a boldogulási elveszett, nem volt-e- kár az elvet pedig idő előtt feladni? (Ügy van! Ügy van! — Derültség a baloldalon.) Mert^ ha legalább az egyik megmaradt volna, mégis volna valami haszon belőle. (Ügy van! Ügy van! — Derültség és taps a baloldalon. — Eckhardt Tibor: Se nénz. se posztó, búcsúzik a színlaposztó! — Berki Gyula: Nagyon kurizálnak a színlaposztónak valamiért! — Bródy Ernő: Maga menjen vissza a Pantheonba! — Derültség — Bródy Ernő: Menjen Lilafüredre, gyógyíttassa magát! — Jánossy Gábor: Ne kedélyeskediünk, igen szomorú az ország sorsa. Zaj. — Elnök csenget.) En azt hiszem különben, hogy ennél a megállapításnál az igen t. volt miniszterelnök úr bizonyos tévedésben van, ugyanis amikor ő elvekről és azoknak feladásáról beszél, akkor őt. i. abban a tévedésben van, hogy az elvet igen gyakran összetéveszti a saját személyével. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Engedje meg nekem, hogy most emlékezetébe juttassak egy olyan beszélgetést, amely 1923. évi január hó 7-én folyt le ebben az épületben, az akkori f miniszterelnöki szobában és amely beszélgetésnek három ember volt a tanúja, az egyik ő volt, a másik Eckhardt Tibor igen t. barátom és a harmiadik csekélységem. Akkor abban a beszélgetésben (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Bethlen István miniszterelnök úrnak, akihez akkor még bizonyos bizalmi kapcsolatok fűztek minket, szemére vetettük, hogy azon elvi megállapodásokhoz képest, amelyeken mi álltunk 1919-ben, 1920-ban, 1921-ben, ő nagy eltávolodásokat mutat. Akkor az igen t. volt miniszterelnök úr főképpen nekem, aki már akkor is rakoncátlan ember voltam, (Jánossy Gábor: Azt elhiszem!) szemrehányást tett és a szemrehányások befejeztével a következő kijelentést tette, — tanúm rá, nem hiszem különben, hogy le fogja tagadni, Eckhardt Tibor képviselő úr, — «hiszen elmennék innen már, nem tudok veletek úgy sem bírni, de tudom, hogy én vagyok az utolsó ember, aki ezt a neaUzetet még meg tudja menteni, tehát itt kell maradnom.» (Jánossy Gábor: Igaza volt! — Farkas István: Csak mentse így tovább, akkor azután nem lesz semmi!)
