Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-70

36 Az országgyűlés képviselőházának Budapest környékére vonatkozóan ez a létszám, amely a múlt év január elsején volt nyilvántartva, 2379 volt. Az év végén már 3287 egyén volt a munkanéküliek állományában, tehát 908 fővel emelkedett egyetlen szakszervezet nyilvántartásában, csak Budapestre és környékére vonatkozólag a munkaneküli létszám. S hogy évről-évre mennyire romlik a helyzet, azt még néhány számadattal akarom tanúsítani. Mióta a szanálás rászakadt erre az országra, azóta évről évre nő a munkanélküliek száma. Amikor a szanálás még nem kezdődött el, a legnagyobb munkáltató testületnek, a Magyar Vasművek és Gépgyárak Országos Egyesületének kötelékébe tartozó üzemekben — megint csak Budapestet és környékét értem — 43.651 fő volt az alkalmazott munkások száma. Ez a létszám az 1931. év végére 22.751-re csökkent. A szanálás ideje alatt tehát, ezalatt a 7—8 év alatt egyetlen munkáltató testület kötelékébe tartozó üzemekben 20.900 fővel csökkent az alkalmazott munkások száma. Nem döbbenetesen tanusítja-e ez -a szám azt, hogy olyan problémával állunk szemben, amely probléma mind nagyobb mértékben áll itt előttünk? Mert hiszen a munkanélküliek száma esztendőről esztendőre szaporodik, az ipar, az általános gazdasági válság következtében egyre jobban zsugorodik össze. Ezt leginkább azzal kívánom tanúsítani, hogy míg az említett munkáltató testület kötelékébe tartozó üzemeikben a múlt év végén 22'751 volt az alkalmazott munkások szánra, addig a legfrisebb adatok szerint április elején ez a szám már 18.000-re zsugorodott össze, körülbelül három hónap alatt tehát egyetlen munkáltató testület kötelékébe tartozó üzemekben majdnem 5000 fővel, pontosan 4751 fővel csökkentették a munkások létszámát. Szinte ^ kétségbe kell esnünk, ha a folyó esztendő végére gondolunk; ha már az első hónapok ilyen döbbenetes számot tárnak elénk, mi lesz decemberre, mi lesz- az év végére? E számadat alapján az év végére azt várhatjuk, hogy bezárnak az üzemek, nem lesz sehol egyetlen ütés munka sem. S mi fog ebből következni az egész országra, az egész közgazdasági életre? A pénzügyminiszter úr bemutatta már a költségvetést: 806 millió pengőt remél bevételezni az eljövendő költségvetési esztendőben. (Esztergályos János: Jó üzletet fog csinálni, ha 500 milliót kap!) A munkanélküliségnek ilyen mertékben való növekedése egyáltalán nem bátoríthat fel minket arra, hogy ehhez hasonló vérmes reményeket tápláljunk, mert amely országban ilyen nagy mértékben nő egy szociális probléma, ahol a munkanélküliek száma ilyen ijesztően növekszik, ott ne reménykedjenek az igen t. képviselő urak abban, hogy abban az országban 806 millió pengőt lehessen bevételezni. A munkanélküliség olyan probléma, amely göngyölődik, mint a lavina. A munkanélküliség úgy következik be, hogy elbocsátanak valahol egy üzemből munkásokat és tisztviselőket. Ezek az elbocsátott munkások és tisztviselők fogyasztóképtelenekké válnak, azt lehet mondani, már 'az első hetekben, de sokan már az első napokban, mert az a munkabérpolitika, amelyet végig az egész vonalon ma folytatnak, olyan munkabérek megállapítását eredményezte, 'amelyek a dolgozók számára is alig jelentenek annyit, amennyi a legszűkösebb létfenntartást biztosítani tudja, (ügy van! Ügy van! balfelől.) Ha tehát a munkanélküli kikapcsolódik a közgazdasági élet forgalmából, ez 70. ülése 1932 április 20-án, szerdán. további munkanélküliséget jelent, mert kevesebbet vásárol a hentesnél, a péknél, a fűszeresnél, a szabónál, a suszternél és így göngyölődik tovább ez a probléma és nő olyan naggyá, olyan veszedelmessé, hogy egész közgazdasági életünket niegsemmisitéssel fenyegeti, Nincs kivétel abban a tekintetben, hogy melyik szakmát, melyik iparágat sújtja jobban a munkanélküliség. En feltártam egy iparágnak, a vasiparnak, Magyarország legnagyobb iparának egynéhány munkanélküliségi adatát, de ugyanígy beszélhetnék az építőipar hatalmas, nagyszabású válságáról is. Tessék végigjárni akár a fővárost, tessék érdeklődni az országban, itt van a tavasz, a szabadtéri munkálatok ideje: hát hol lehet olyan nagyszabású munkálatokat észlelni, amelyekből arra lehet következtetni, hogy legalább az építkezés megindul s az építkezés megindulása felölel 35—40 iparágat és ennyi iparágban lehetővé válik a munkások foglalkoztatása? Egészen minimális mértékjí építkezés tapasztalható a fővárosban éppúgy, mint annak környékén, valamint a vidéken. Éppen ez az, ami ijesztő és ami azt mutatja, hogy a munkanélküliség az elkövetkező tavasz ellenére sem csökkent, hanem egyre jobban és jobban növekszik. Vizsgálhatom a faipar, a sokszorosító ipar, a vegyészeti ipar, vagy malomipar helyzetét, úgyszólván minden ipar egyforma helyzetbe került. Hogy pedig most a mezőgazdasági vonatkozásokról nem beszélek, ezt csak azért teszem, mert lesz majd pártomnak _ szónoka, aki majd ezt a problémát is meg fogja világítani, én tehát csak az ipari vonatkozású kérdésekre akarok kitérni. (Esztergályos János: Most már a kijáró ipar is pang! — Szakács Andor: Elfogyott a kijárni való!) Sajnálattal azt kell tapasztalnunk, hogy a kormány úgyszólván abban jár elől jó példával, hogy miként kell minél több alkalmazottat kidobni az utcára, kenyértelenné tenni és a fogyasztói forgalomból kikapcsolni. (Jánossy Gábor: Senkit sem dobnak ki az utcára!) Most pedig abban jár elől jó példával, hogy miként kell a fizetéseket csökkenteni. Tessék elhinni, hogyha a magánkapitalizmus azt tapasztalja, amit nálunk a kormány részéről tapasztalni lehet a Képviselőház többségének asszisztenciájával, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) ez csak útmutatás és biztatás a magánkapitalizmusnak arra, hogy csak rajta, tehetitek, amit akartok, kizsákmányolhatjátok még jobban az eddig még munkában levő munkásságot, titeket ezért semmi bántódás nem^ ér. Az derül ki a kormány egész tevékenységéből, hogy utat mutat, példát ad arra, hogy miképpen kell a mun^ kásságot, az alkalmazottakat kenyértelenné tenni, (Úgy van! Ügy van! a baloldalon.) hogyan kell fizetésüket leszállítani és megélhetésüket veszélyeztetni. (Esztergályos János: Száz pengős köztisztviselőktől elveszik az utolsó falat kenyeret!) Nekem nem hivatásom a köztisztviselői kar érdekeit képviselni, arról is beszélni, de mégis beszélek róla azért, mert az állami fizetéscsökkentések munkásokat is érintettek, s ezt kíméletlenül és irgalmatlanul órabéres, ideiglenes munkásoknál is végrehajtották; sőt abból a mentalitásból folyólag, amely a kormányt eltöltötte, ezt még az akkord-árak megállapításába is bele vitték az állami üzemekben, még az akkordárakat is olyan mértékben csökkentették, amilyen mértékű volt a fizetéscsökkentés a kormány által kiadott rendeletben. (Esztergályos János: Egyszerű, szegény vasutasok-