Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-78

440 Az országgyűlés képviselőházának forgalom. Maga Franciaország kereskedelme és gazdasági helyzete éppen azért fog sokat szenvedni, mert a külforgalom egyharmadára csökkent a múlt esztendővel szemben. Ilyen körülmények között csakugyan az a hiba, hogy itt valami tévedés történt a békediktátum létrehozásánál. Tardieu terve voltaképpen vallomás az egész világ felé, hogy Közép-Európa gazdasági struktúráját rendbe kell hozni. Ezt a vallomást mi — mint lélekteni jelenséget — szívesen fogadjuk. Magát a preferehciális rendszert az öt állam közt kevésnek tartom, mert hogy csak egy adattal szolgáljak, Németország és Olaszország az Öt állam exportjából maga 320 millió dollárt vesz fel, míg a többi külföld össze-vissza 490 milliót. Két ilyen területet elhagyni a számításból lehetetlenség. (Ügy van! Ügy van!) Ha a franciák biztosítják azt, hogy Németország és OlaszOrszág gazdasági segítséget, Franciaország pedig pénzügyi segítséget hoz, akkor igenis, Tardieu miniszterelnök terve meghozza a középeurópai megoldást. (Sándor Pál: Közben megbukik Tardieu!) De ha azután tovább akarunk menni és közös vámterületet akarnak az öt államhól csinálni, itt már a leghatározottabb vétót emelnénk,, mert ez a magyar mezőgazdaság teljes pusztulását jelentené. (Ügy van! Ügy van!) En a magyar néplélek, a magyar politikai viszonyok és a magyar gazdasági érdek szempontjából, ha önálló vámterületekkel kezdenék meg Európának vámpolitikád egyesítését, csak egy vámterületet üdvözölnék örömmel, azt, amely Olaszországgal és Ausztriával Magyarországot egy vámterületben egyesítené. (Elénk helyeslés.) Reményeink vannak arra, — komoly alapon beszélek erről — hogy az utódállamok gazdasági kérdését máskép megoldani nem lehet, mint békekötéssel. À világháborút nem fejezte be békekötés. A világháború óta ezek az utódállamok, egyik úgy, mint a másak, farkasszemet néznek egymással!. Egyedül Magyarország az, amely le van fegyverezve Ausztria mellett, Magyarország az, amelynek nincsenek olyan hadügyi kiadásai közel sem, arányiagosan sem, mint Csehországnak, Jugoszláviának ési Romániának. (Ügy van! Ügy wan!) Ugyanakkor nem szaíbad a magyar parlamentben a magyar katonai felkészültséget, amely voltakép alig van, (Jánossy Gábor: Nincsen!) ezt a magyar katonai költséget sokallani! Meg viagyok róla győződve, hogy amikor sorra kerül a középeurópai kérdés tárgyalása, akkor ennek kapcsán magától tör elő belátás, hogy itt a gazdasági kérdések megoldájsävial kapcsolatosan bizonyos politikai és főleg területig kérdéseket kell elintézni. Amikről Nagy Emil képviselőtársam tegnap beszélt, azok nem alaptalanok, és én azt hiszem, hogy a legjobbkor hozta a képviselő úr a magyar parlament elé. En arra kérem a t. Házat, méltóztassanak minden párt részéről erre a szempontra nagyobb súlyt fektetni. Méltóztassanak elhinni, hogy a revíziós mozgalom, a reviziós törekvések és adatgvüjftés, amelyért én csak elismerésr sel adózhatom a Magyar Reviziós Ligának, (Ügy van! Ügy van!) külföldön, különösen Németországban sokkal erősebb, sokkal intenzívebb, mint nálunk. Ne foglaljuk el magunkat túlságosan belpolitikai harcokkal akkor, amikor ezek a belpolitikai harcok nem hozzák meg az igazi eredményt. Nézzünk kifelé, nézzük meg azt a közös bajt, amely Magyarországot ebbe a súlyos helyzetbe hozta. Amikor azt látjuk, 78. ülése 1932 május h-én, szerdán. hogy a világ legnagyobb erői, mint Borah szenátor, Mussolini miniszterelnök, a fasiszta nagytanács és MacDonald miniszterelnök is hajlanak a felé, hogy meg kell vizsgálni a békeszerződéseket, akkor lehetetlenség nekünk erre a kérdésre nem a legnagyobb súlyt fektetni. Ott van Angolország, amelynek költségvetését az angol parlament most tárgyalja. Ez a költségvetés szól a legjobban a mellett, hogy a békediktátumok nem örök életűek. A békediktátumok revíziója megtörtént már a hatalmasabb államok részéről a nélkül, hogy erre nézve konferenciára gyűltek volna Össze. Hiába hirdetik amerikai politikusok, hogy Angolország súlyos sértést követett el a nemzetközi becsület ellen, amikora háborús kölcsönök viszszafizetésének annuitását nem vette fel költségvetésébe. Ezelőtt két esztendővel engem megkérdeztek, hogyan képzelem el a revizió elérkezését. En akkor egy cikkben rámutattam arra. hogy Amerikából indult el a hiba politikailag és gazdaságilag, hogy Európa ebbe a súlyos helyzetbe került. Ha Wilson nem járult volna hozzá, ide kifejezetten ellenezte volna ezeket az igazságtalan békediktátumokat, akkor a párizsi békediktátumok nem jöttek volna létre. (Ügy van! Ügy van!) Gazdaságilag hibázott Amerika ott,, hogy Közép-Európa agrárországait a maga mammuftversenyével tönkretette, a magyar, szerb, jugoszláv és lengyel mezőgazdaságot a földreteperte. Innen indult ki ez a gazdasági világválság. Az európai mezőgazdasági országokkal megszűntek az ipari államok fogyasztói, és Amerika is megérezte azt, amikor Európa az amerikai exportot nem tudta többé felvenni. Amerika a saját bőrén érzi, érzi azon az ezer meg ezer bankösszeomláson évente, a most kezdődő dollárinfláción, érzi azonkívül az egész munkanélküliségen, amely Amerikában óriási arányokban lépett fel, hogy valami hiba tör tént. Es én csak^ örülök annak, hogy tényleg úgy van, alhogy én annak idején előre jeleztem, hogy Amerika részéről kell megindulni a kezdeményezésnek a reparációra, a revizióra. Amikor Amerika a háborús adósságok és reparációk kérdésében •moratóriumot indítványozott, akkor indult el a békekötések revíziója. T. Ház! Azt mondja Széchenyi István, hogy a magyart megölni nem lehet, a magyar csak önmagát gyilkolhatja meg. En azt hiszem, hogy azt a tőrt, amelyről tegnap Nagy Emil képviselőtársunk itt beszélt sí amely a magyar nemzet testébe van szúrva, csak egy távolíthatja el onnan: a magyar nemzet összefogása. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon) A magyar nemzet összefogása meglesz, s meg vagyok győződve róla, hogy a franciák, a németek és a tötolbi hatalmak most lezajlott külföldi választásai^ után, amelyekben szintén erősödött az a közvélemény, hogy a békediktátumokat nem lehet fenntartani, ezeknek a békediktátumoknak sorsa is el fog dőlni, mert a zöld asztalnál megindul a papíron is, a valóságban is a békediktátumok revíziója. Az nem ellenséges hang a szomszédos államok felé, amit kifejtettem, hanem a megértésnek egyedül racionális hangja. A logika hangja ez, hogyha közöttünk vannak ellentétek, akkor^ ne a tüneteket távolítsuk el, hanem az ellentéteknek okát, azokat a súlyos akadályokat, amelyek köztünk a megértést mindezideig lehetetlenné tették. így Csehország jobban meg tud élni, ha visszavonul a maga területére, mintha a Ruténföldet Ínségben tartja, ahol a magyarok és rutének nyomorban vannak, csak azért, mert Prága nagyon távol van. (Ügy va&i! Ügy van! a jobboldalon.)