Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-77

414 Az országgyűlés képviselőházának 77. ülése 1932 május 3-án, kedden. ható hiátusokat idézett elő. Tényként kell megállapítani, hogy szellemi munkástömegek zúdultak az utódállamokból erre a megmaradt országra »ugyanakkor, amikor viszont a szomszédországokban éppen a szellemi munka tekintetében bizonyos expanzív jelenségek is mutatkoztak. Ez mind igaz, ez mind így van. Mindezeknek megváltoztatására békés eszközökkel, a nemzetközi megértés, az emberi szolidaritás szünet nélkül való hangoztatásával és az ezért való küzdelemmel a szociáldemokratapártok ja, demokrácia elvi alapján maradéktalanul és fenntartás nélkül küzdenek abban a meggyőződésben, hogy csak ezen az alapon és egyedül ezen az alapon lehet ebben a tekintetben bizonyos változásokat létrehozni. De ha most diagnosztizálni próbálok, ba a bajok okát próbálom megállapítani és felvetem a kérdést, mi az, ami fáj, mi sajog most itt a Duna völgyében, vájjon talán az 1919-ben sarlatánok által végzett operáció, az akkor rosszul végzett amputálás nyomán a régi sebek kezdenek-e itt most újból vérezni, akkor azt kell mondanom, a baj nem ez, a baj nagyobb és több ennél. Itt e pillanatban már nem seblázzal, már üszkösödéssel állunk szemben. Itt már nem a vérveszteség a probléma, itt a vérmérgezés tünetei mutatkoznak. Az egész gazdasági szervezet^ itt ia .Duna völgyében a gyorsütemű felbomlás stádiumában van és ezt a gyorsütemű bomlást 50—60 millió ember zúgolódása, halálhörgése, kínos jajgatása és néha egészen magából kikelt üvöltő tiltakozása kíséri nyomon, mint olyan infernális kórus, amelynek hangját, ha nem hallják meg azok, akiket illet és nem segítenek azok. akikre tartozik, akkor itt a konzekvenciák belátható időn belül beláthatatlan katasztrófák formájában jelentkeznek. A t. pénzügyminiszter úr beszédében szólott arról a veszteségről és arról a pusztulásról, amely az utóbbi esztendőkben a tőkék elenyészése, a tőkék tönkremenése formájában jelentkezett. Legyen szabad itt a miniszter úrral szemben megállapítani, hogy a tőkék pusztulása itt az elmúlt évtizedekben nem elemi csapás, nem olyan, mint egy árvízkatasztrófa, vagy földrengés, ez az emberi akarat konzekvenciájakép jelentkezett, az emberi akarat, a kapitalizmus és az imperializmus erőinek véres és vészes konzekvenciájaként állott elő iaz a helyzet, hogy elveszett négymilliárd pengő, amelyet hadikölcsönbe fektettek, elúszott másfélmilliárd pengő, amelyet záloglevelekbe fektettek, megsemmisült 1-7 milliárd pengő az infláció révén, a sokat hangoztatott takarékosság és tőkegyűjtés jelszavainak eredményeképpen pedig 7-2 milliárd pengő elenyészett és elpusztult érték. A kisemberek százezreinek filléreiből milliárdok mentek el háborúra, szórattak be a háború Molochjának torkába és amikor ezzel a ténnyel, ezzel az alapvető jelenséggel, mint az ország gazdasági és társadalmi életének egyik súlyos betegségi tünetével állunk szemben, meg kell állapítanunk a diagnózis helyessége és igazsága érdekében, hogy a kapitalizmus önmaga robbantja: fel azokat az alapokat, amelyeken rendszere felépült. {tJoy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Malasits Géza: Azért .«.az új honalapítás is belekerült valamibe! Szép költségbe!) Arról majd később. Az igen t. miniszter úr a gazdasági élet törvényszerűségeiről beszélt, mondván ezzel összefüggésben a következő kissé sajátos logikájú mondatokat. (Olvassa): «A gazdasági törvények azonban nem változnak. Azok a görög időktől kezdve máig ugyanazok maradtak és ugyanazok maradnak, mert azok természeti törvényen alapulnak; mi változunk és nekünk néha kellemetlenek a gazdasági törvények, de ez még nem változtat a természeti törvényeken.» Eszembejut néhai jó Göre Gábor, aki tiltakozott az ellen, hogy a föld forog. Dehogy a föld forog! Mi forgunk a föld körül! — mondotta ő. Ad notam természeti törvények. Legyen szabad megjegyeznem azt, hogy a természeti törvényeket illetően is sántít ez a hasonlat, mert lehet, hogy a természet törvényei örök időktől változatlanok, de ezeket a természeti törvényeket a természettudományok különböző fejlődési szakaszaiban másképpen és másképpen látta a tudomány és ennek nyomán másképpen és cméskóppen látta az emberiség is. Más világ képe volt Copernicusnak. más Newtonnak és a relativitás századában egészen más világkép az, amelyet Einstein rajzolt elénk, bizonyítékául annak, hogy lazok a immanensnek jelzett természeti törvények is az emberi megismerésen keresztül valahogy másképpen és másképpen jelentkeznek a különböző időszakokban. Ha ezt az analógiát most a gazdasági élet területére akarom átvinni, akkor lehetetlen észre nem vennem — mint ahogyan csodálatos módon úgylátszik a miniszter úr nem vette észre, vagy nem takarta észrevenni — azokat a változásokat, azokat a mélyreható és strukturális változásokat, amelyek a kapitalizmus rendszerében éppen \ai legutóbbi időkben végbementek. Egy szót sem szólott arról, hogy itt egyre nagyobb mértékben alakult át a versenykapitalizmus monopolkapitalizmussá, az új problémák egész tömegét hozza felszínre és megdöntve mindazokat a teóriákat, amelyeket az egyetemen és a középiskolákban tanítanak, megváltoztatva a gazdasági élet jellegét és természetesen azokat a kötelezettségeket is, amelyekkel a társadalomnak, a »politikának és a törvényhozásnak ezekkel a kérdésekkel szemben állást kell foglalnia. A «pirimitív munkamegosztás idejétől eljutottunk a racionalizálásnak: — azt mondhatnám — új ipari forradalmáig. Mert azok a strukturális változások, amelyek a termelés terén ezzel az egészen hihetetlen mértékű és minden területre kiterjedő racionalizálással jelentkeztek, valóban azt a nevet érdemlik, hogy a termelés alapvető és strukturális megváltozása. Ebből viszont le kell vonni a szükséges konzekvenciákat, nem a régi liberális iskola szellemében, hanem egy új, most kialakulásban lévő más gazdasági iskola szellemében. Az új jelenség a finánctőkének, a nemzetközi pénztőkének az a hallatlan, államfeletti és nemzetközi hatalma, amellyel szuverén módon cézári fölénnyel intézkedik, rendelkezik és megszabja a népek, országok, kontinensek sorsát. A miniszter úrnak mindezzel kapcsolatosan nem sok megjegyeznivalója volt. Néhány polemikusán odavetett megjegyzés az akkor egyébként is távol lévő szociiáldemokrácia felé, néhány a múltból túlon-túl ismert észrevétel — nem akarok szigorúbb kifejezést használni — és végül valahogy langyos módon való koncedálása annak, hogy ő teljesen 'megtudja érteni, hogy lehet olyan világnézet, amely azt tartja a jövő boldogulás irányának, ha a magántőkét kivesszük a magánellenőrzés alól. A sorrend éppen megfordítottan jelentkezik, t. Képviselőház. A magántőke, a finánctőke, illetőleg a banktőke az, amely az elmúlt hónapok, az elmúlt esztendők során akkor, ami-