Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-77

398 Az országgyűlés képviselőházának 77. ülése 1932 május S-án, kedden. Ebben az értelemben a magam részéről annak a híve vagyok, hogy ne transzfermoratóriummal operáljunk. (Helyeslés balfelől.) A transzfermoratórium is vagy kellő módon kezelve merevíti a deflációs politikát, vagy elővigyázatlanul növeli az inflációt. (Ügy van! a baloldalon.) A kettő között nagyon nehéz ám a helyes vonalat megőrizni és én nem tudóim, hogy minden tudás, minden jóakarat, minden elméleti készség mellett sikerül-e ez. mint ahogy már látom is a szimptomát, mert végeredményben mi ia merev deflációs nolitika alapján is kincstárjegyekkel operálunk. Az elhatározásba tehát beleszól az élet kényszerítő erővel. Igenis joga; van a magyar kormánynak arra, hogy elsősorban iá nemzetcéhíságot követve, etikai alapon ne fizesse ezeket a magas kamatokat és ne törlessze a tőkéket az eredeti összegben. Ez eszkomptálva van, mert egy nyugati nagy államban nem szoktak 10%-o» kamattal operálni. Már a gyarmati politika egyik jelensége az, amikor ilyen magas kamatláb mellett hiteleznek ki. Ebben mi van? Abban a pillanatban, amikor a hitelező túl ontúlmagas kamattal kihitelez egy összeget, ott van a kockázat beismerése (Úgy van! Taps a baloldalon.) és ennek a kockázatnak beismerése előkészíti a hitelezőt a veszteség bekövetkezésére. Ez vitán felül áll. Ezt iá kockázatot ők elismerték azzal, hogy minden meghosszabbításnál 2%-kal emelik a kamatlábat. Ez a-kockázat beismerése, benne van az eszkompt, ott van a tőzsdén. Azt sem tartom például helyesnek, hogy bizonyos ortodox felfogás jegyében megtiltják egyes városoknak, hogy kötvényekkel fizethessék a maguk amortizációját. (Ügy van! a baloldalon.) Budapest székesfővárosra nézve ez egyenesen igazságtalanság. Miért? Kértem a 33-ia;s bizottságban a t. pénzügyi kormányt, járuljon hozzá, hogy a székesfőváros ne a transzferbe fizesse be a törlesztési összegeket, hanem vásároljon kötvényeket és ezekkel fizesse az annuitásokat. (Zaj a baloldalon.) Erre megvan a lehetőség, Nem valutakérdés ez, más úton tudjuk megoldani. Nem is méltóztatik sejteni, mennyi dollárkötvény fekszik itt benn ebben az országban. Tessék megnézni a kimutatásokat. Aki szorgalmasan nézi a kimutatásokat, az ki fogja olvasni a rubrikákból, hogy nincs annyi külföldi kötvény a külföldön, amennyit mi szupponáltunk. hanem nagyon sok külföldi kötvény van itt benn az országban. Azokból az ajánlatokból is következtetek erre, amelyekről tudomásom van. A székesfőváros ebben a tekintetben etikai alapon áll, etikai alapon, mert az ostendei egyezményben ki van kötve, hogy a székesfőváros adósságait, aranykölcsöneit kötvényekkel is törlesztheti. Ez tehát nem is erőszakos eljárás ;Jbenne van a székesfőváros egyességi okmányában. Miért nem méltóztatnak megengedni, hogy a transzfer helyett mi ezekkel a pénzekkel kötvényeket vásároljunk, az ajánlatokat lefogadjuk? Mert vannak ajánlatok! Ezt a kérdést én megint a nemzet érdekében állónak látom. Ha én kötvényekkel tudom csökkenteni a nemzet adósságát, mindent el kell követni ennek lehetővé tételére. Itt nem lehet presztízsről beszélni. Helyesen mutatott rá előttem szólott t. képviselőtársam, hogy a nemzet öncélúságának jegyében, a nemzeti veszedelem jegyében túl vagyunk azon. hogy mi a presztízzsel foglalkozzunk. A jó erkölcsöket | tartsuk szem előtt ! Ha ezt kikötöttük egy szerződésben, akkor megvan az erkölcsi alapom, hogy ezt teljesítsem. Levonom a konzekvenciát: a kamatfizetés kérdésében mereven állok azon az alapon, hogy mi ne fizessünk kamatot, ne tegyük ki magunkat annak, hogy húzzák-halasszák a tárgyalásokat és azalatt idebent ne tudjunk semmit sem csinálhatni. Mert micsoda feladatok előtt állunk itt bent? Itt van az egész termény értékesítés kérdése. Amint említettem, a belső fogyasztás megorganizálását a kivitelnél is sokkal nagyobb fontosságúnak tartom, mihelyt árucseréről van szó. Idebent korlátozzuk a fogyasztást, mert a fogyasztás korlátozását jelenti a tisztviselői illetmények leszállítása is. (Ügy van! balfelől.) Ezt nem úgy kezelem, mint tisztviselői kérdést, hanem mint nemzeti kérdést, mert a tisztviselői kérdés átvonul a magánalkalmazottak egész tömegére, ez mind érzi, s végeredményben érzi a mezőgazdaság is, mert legjobb fogyasztóink teljesítőképessége csökkent. (Ügy van! balfelől.) Könnyű tétel: a készkiadásoknál csökkenteni az illetményeket és emelni az adót. En szerintem a termelést kell emelni. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Megszavazták a fizetéscsökkentést!) Nem szavaztuk meg! (Btichler József: Kimentek a szavazás elől, ez a fontos! — Petrovácz Gyula: Nem szaivaztuk meg!) Be fogom bizonyítani, mélyen t. képviselő úr, hogy ön téved. Nem a felhatalmazási javaslattal függ össze a tisztviselői kérdés, mert ez a kérdés itt van ma a költségvetésben. Ne így tessék felfogni. Engem egyáltalán nem lehet következetlenséggel vádolni. Majd meg méltóztatik látni a végén. En a tisztviselői illetmények kérdésében pártommal egyetemben állandóan konzekvensen ugyanazon az állásponton vagyok. (Büchler József: Kimentek! — Ellenmondások a balközépen. — Andaházi-Kasnya Béla: Nem szavaztak ellene!) A tisztviselői fizetésredukció kérdése még nem is volt szavazással eldöntve. (Petrovácz Gyula: Nem szavazzuk meg a tisztviselői fizetéscsökkentést! - Zaj.) Elnök (csenget); Csendet kérek! Wolff Károly: A tisztviselői illetmények kérdését nem akarom tovább tárgyalni. A tisztviselői illetmények kérdésének megoldását a nemzetközi termelés szempontjából nélkülözhetetlennek tartom. Látom is, hogy az az antagonizmus, amely a vidéki lakosságnál esetleg jelentkezett a fixfizetésűekkel szemben, erősen csökkent, mert látják, hogy ezek fogyasztóképességének csökkenése visszahat az iparra, visszahat a kereskedelemre, visszahat az egész termelésre. Nekünk nem lehet szemünkre hányni, hogy túlontúl nagy a személyzeti kiadás és túlontúl nagy a nyugdíjteher, mert ez nem a nemzet bűne, hanem a békeszerződés bűnös következménye. (Ügy van! Ügy van! jobbfclől és a baloldalon. — Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hága! Hága!) Egy kis türelmei kérek, majd meglátják Hágát. A tisztviselői illetmények kérdésében is azon a konzekvens állásponton állok, hogy nem helyestem a leszállítást. Koncedálom, hogy nagyon nagy az adminisztrációs költség, ez azonban folyomány, de nem a nemzet ténykedésének folyománya, hanem egy reánk kényszerített jóvátételi teher. Ez uganolyan jelentőségű, mint bármi másféle jóvátételi teher. Ebben a kérdésben is más a felfogásom. Ha Anglia tudja az ő há[ borús tartozásait egyszerűen nullifikálni, és be nem állítani a költségvetésbe, akkor velünk