Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-77

Az országgyűlés képviselőházának 77. ülése 1932 május 3-án, kedden. 395 Ezzel szemben, amikor majdnem azt mondhatnám, hogy a többség felfogásában tükröződnek vissza ezek az aggodalmak, azt látom, hogy a gazdaságpolitikai kérdésekben vannak bizonyos tekintélyek, akiknek tapasztalatát, tudását kétségtelenül honorálom és elismerem, de meg kell jegyeznem, hogy túlontúl ránehezednek bizonyos orthodox felfogással az egész gazdasági élet kialakulására. (Úgy van! a baloldalon.) Tekintélyük olyan súlyos s a viszonyokra annyira ránehezedő, hogy ezzel szemben az aggodalmak aktivitása úgyszólván elenyészik. Látom ezt a tekintélyt és tisztelem is, nehogy félreértessem, tudása és tapasztalatai alapján; látom azonban, hogy ránehezednek az intézkedésekre is és irányítják azokat. Részben talán a viszonyok haladásával szemben olyan orthodox felfogást képviselnek, amely nem engedi a gyors cselekvést igénybevenni a nemzet érdekében. (Egy hang a balközépen: Nemzeti Bank!) Mélyen t. Képviselőház! En ma nem ismerek el dogmákat a gazdasági téren. (Helyeslés balfelől.) Kétségkívül vannak bizonyos gazdasági tételek, amelyek: ma is változatlanoknak bizonyultak, kétségkívül vannak bizonyos empirikus megállapítások, amelyek ma is igazságok. Á kereslet és kínálat viszonyának befolyása a gazdasági kérdések alakulásába ma is energiaforrás, de látjuk, hogy az abnormitás éppen ott van, ahol ez az energiaforrás a természetszerű irányzatban nem tud érvényesülni. Âz is kétségtelen tény, hogy gazdasági téren a nemzetek szabad kapcsolata szintén olyan premissza, amelytől eltérni büntetés és bűnhődés nélkül nem lehet. Ha még oly kicsi is az a nemzet, a benne rejlő erők bekapcsolódása a gazdasági életbe nélkülözhetetlen. Majdnem azt mondhatnám, hogy bűnhődés és bünhődtetés nélkül kikapcsolni egy nemzetet a gazdasági élet keringéséből és vérkeringéséből nem lehet. Ez a másik igazság. De lényegében érdekes vitában vettem részt annakidején a 33-as bizottságban is, ahol a doktrínáról, a múlt gazdasági tételek értékeléséről volt szó, és vitatni mertem azoknak változhatatlanságát. A pénzügyminiszter úr expozéját hallgatva, azt a megjegyzést tettem a nyilvánosság előtt, hogy egy becsületes, őszinte lélek megnyilvánulása, aki kertelés nélkül és a divatos pénzügyi kapacitások pózolása nélkül szólt hozzá a gazdaságpolitikai kérdésekhez, nem mint egy augur, aki titkokat őrizve, porhintéssel akarja hallgatóit jutalmazni, hanem egy magyarosan, őszintén érző lélek, aki a maga etikai alapján világította meg a meggyőzésnek jegyében a helyzetet. De hozzátettem, hogy bizonyos kérdésben nem tudok tárgyilagos alapon osztozni abban a. meggyőződésben, amely beszédében —hogy röviden jellemezzem — a rideg kapitalizmus formájának érvényesítésében jelentkezik. (Ügy van! a balközépen.) Ezek nem politikai kérdések. Én azt hiszem, hogy gazdasági kérdésekben nem is fogunk eredményt elérni, ha a politika függvényeként kezeljük ezeket a kérdéseket és nem mentesítjük a mindenkori politikától, elsősorban a pártpolitikától. Nézetem szerint gazdasági kérdéseket a pártpolitika szemszögéből tárgyalni feltétlenül ál-út, amely feltétlenül ál-igazságokhoz fog vezetni. Amint már rámutatni többször bátor voltam, csak a nemzet egyetemes érdeke lehet cl Z ciZ irányító, amely gazdaságpolitikai kérdésekben is érvényes kell, hogy legyen. A rideg és merev kapitalizmus ma kritikus napokat él» KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ VI. s ha nézem a gazdasági világkrízist, akkor valóban fel kell vetnem azt a kérdést, hogy a régi doktrínák változtathatlanságába vetett hit kétségkívül megrendült és ma is olyan fikciókkal operálunk a közgazdasági életben, amely fikciók nem tudják mindenben kielégíteni az élet körülményeit. {Gr. Apponyi György: A beteg meghal alattuk!) Ezt a fikciót értem én az aranyelméletre is. Habár ma ís esküsznek az aranyelmélet megváltoztathatlanságára, mégis azt mondom: fikció. Az arany ma nem lehet igazi alapja a nemzet pénzfizetési eszközeinek. Mutatják ezt a legnagyobb kultúrnemzetek belső gazdasági válságai. Végeredményében, ha Angliának helyzetére nézünk — amelylyel nem is lehet összehasonlítani Magyarorszá,got, mert egy kiapadhatatlan erőforrásokkal rendelkező világhatalom nem hasonlítható » meggyöngült energiájú, erőforrásaitól, anyagi erejétől mesterségesen megfosztott csonka Magyarországhoz — mégis mit látunk? Hogy az aranyelmélet változtathatlansága magában Anglia gazdasági életében sem észlelhető. Az arannyal való játék, az a bűnös manipuláció, amelyet a nemzetek érdekeinek a rovására a pénzügyek terén véghezvittek, megbosszulja önmagát. A valóbani alapja a pénzfizetési eszköznek csak maga a nemzeti munka lehet. (Ügy van! balfelől.) Abban a pillanatban, amikor a tőke öncélúvá válik, megszűnik erő lenni. (Ügy van! Ügy van! Taps a baloldalon és a középen.) Mert egy olyan tőke, amely nem kapcsolódik bele a nemzeti munkába, nem jogosított semmiféle védelemre. Ma ki vitathatja a magántulajdon érinthetetlenségét? Bár én a magántulajdon rendíthetetlen elvi alapján állok, mégis koncedálnom kell, hogy a merev ortodox tétel a magántulajdonra vonatkozólag mulandóban van. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) A törvényhozások mindig jobban és jobban nyúlnak be a magántulajdon elméleti alapjaiba. Milyen alapon? A jog, az igazság, a méltányosság és az erkölcs jegyében. (Hodossy Gedeon: A szeretet jegyében!) Kétségkívül, a szociális gondolatot nem kell külön felhoznom, mert hiszen a szociális gondolat ebben benne foglaltatik. Ha a méltányosságról, az igazságról és erkölcsről beszélek, fel kell tételeznem a szociális gondolatot, mert hiszen az értékmérője a szociális gondolatnak csak miaga az erkölcs lehet. Erkölcs nélkül nem tudom a szociális gondolat határait megállapítani. Csak az erkölcs, a jog, a méltányosság és igazság lehet az, ami — koncedálom — jogot ad a törvényhozásoknak a magántulajdon kérdésében is olyan szabályozásokra, amelyeket talán negyven évvel ezelőtt még lehetetlennek tartottak. így én, amikor a régi tételek közül magának az aranyelméletnek változhatatlanságát is kétségbevonom és az igazi alapként a nemzeti munkát jelölöm meg, ugyanúgy kétségbevonom a tőke öncélúságát is. Itt kell rámutatnom a nemzetközi tőkének szerepére, a nemzetközi tőke erejének kialakulására, amely lényegében államot akar alkotni az államokban. (Ügy van! Ügy van! balfelől) Itt van az ütközőpont, amelyen még sok visszásságot látok a mi gazdasági életünkben is. Többször szoktam megjegyezni, úgy látom, hogy a vállalati tőke úgy az iparban, mint a kereskedelemben mindig jóban tudta érvényesíteni befolyását a mindenkori kormányra, mint ennek az agrárnemzetnek agrárérdekeltsége. (Ügy van! Ügy van! Taps a baloldalon és a középen. — Egy hang balfelől; Eső után köpönyeg!) Hiába beszélünk, ha egyes igazságok56